Művészettörténeti oknyomozó – avagy, ha kiderül az igazság az a baj, ha nem derül ki, akkor meg az
A való életben, ha rejtéllyel vagy bűnténnyel találjuk szemben magunkat, többnyire ugyanaz történik: felhívjuk a rendőrséget, vagy – ha a történet kicsit regényesebb – magánnyomozót fogadunk. A krimik világa jól ismert terep: nyomok, bizonyítékok, rejtett történetek, amelyek végül összeállnak egyetlen igazsággá. De mi történik akkor, ha a bűntény mégsem bűntény, csupán festményhamisítás? Hogy nincs felelősségre vonható elkövető? Ha azt mondom, a képzőművészetnek is megvan a maga Sherlock Holmes-a – aki ráadásul magyar és itt él Budapesten? Végvári Zsófia festményvizsgálati laborjában a nyomok nem ujjlenyomatok vagy cipőnyomok, hanem pigmentek, repedések és egymásra rakódó festékrétegek. A festmények pedig – ha tudjuk, hogyan kérdezzük őket – meglepően beszédessé válnak. Beszélgettem kicsit a „nyomozóval”, aki előtt nincsenek titkok.