Voxa – egy feltörekvő app, ami új dimenzióba helyezi az olvasást

Voxa promó

A 97. Ünnepi Könyvhetet keresztül-kasul bejárva érdekesebbnél érdekesebb dolgokra lehetett bukkanni. A megszokott kiadói standok mellett ráadásul feltűnt egy új pavilon is, amelyben bár könyvek sorakoztak, azokat nem eladásra kínálták. Így ismerkedtem meg a Voxa nevű applikációval, ami szerintem forradalmasítja az olvasáshoz és a könyvekhez való hozzáállásunkat.

10 film, ahol a csend mondja ki a lényeget

Film-csend

Amióta létezik a hangosfilm, a dialógusok alakította drámák természetes részei a mozinak. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy abból a filmből, amelyben minimálisra csökken a beszéd, éppen a lényeget veszik el. Vagy mégsem? Cikkemben tíz olyan filmet gyűjtöttem össze, ahol a csend nem hiány, hanem a beszéd maga.

Sebzett erotika – kritika a Feledi project Psyché című előadásáról

Psyché

A Feledi Project Psychéje nem kertel. Nem is nagyon volna miért: Weöres Sándor hősnője sem az a nő, aki engedélyt kér arra, hogy vágyjon. Psyché alakja már a papíron is nyugtalanító: egyszerre lélek és test, szabadságvágy és kiszolgáltatottság, provokáció és sebzettség. Feledi János koreográfiája ezt a belső ellentmondást nem elmeséli, hanem egy zavarosan, szélsőségesen hömpölygő hangulatáradatként mutatja be. Az előadás így nem egyszerűen Weöres Sándor eredetileg 1972-ben megjelent versciklusának táncszínpadi adaptációja- adaptálni nem is lehetne- hanem annak érzéki, néha kényelmetlen, néha kifejezetten pironkodtató továbbgondolása. Psyché minden nőben ott él belső titkok formájában. Nem is csoda, hogy zavarbaejtő a tükör amit magunk elé kapunk.

Hemingway első és egyetlen szerelme – Vándorünnep-kritika

Hemingway - Vándorünnep

Mindenkinek megvan a maga kedvenc szerzője, és az is, akit – bár nehezen emel le a polcról – nagy írónak tart. Ambivalens a kapcsolatom Hemingwayjel, de valószínűleg nem én voltam az egyetlen nő, aki így állt hozzá. Legalábbis ami a műveit illeti. Így esett, hogy a Vándorünnep kifejezetten kellemes meglepetésként ért.

Művészettörténeti oknyomozó – avagy, ha kiderül az igazság az a baj, ha nem derül ki, akkor meg az

Végvári Zsófia, festmény vizsgálat

A való életben, ha rejtéllyel vagy bűnténnyel találjuk szemben magunkat, többnyire ugyanaz történik: felhívjuk a rendőrséget, vagy – ha a történet kicsit regényesebb – magánnyomozót fogadunk. A krimik világa jól ismert terep: nyomok, bizonyítékok, rejtett történetek, amelyek végül összeállnak egyetlen igazsággá. De mi történik akkor, ha a bűntény mégsem bűntény, csupán festményhamisítás? Hogy nincs felelősségre vonható elkövető? Ha azt mondom, a képzőművészetnek is megvan a maga Sherlock Holmes-a – aki ráadásul magyar és itt él Budapesten? Végvári Zsófia festményvizsgálati laborjában a nyomok nem ujjlenyomatok vagy cipőnyomok, hanem pigmentek, repedések és egymásra rakódó festékrétegek. A festmények pedig – ha tudjuk, hogyan kérdezzük őket – meglepően beszédessé válnak. Beszélgettem kicsit a „nyomozóval”, aki előtt nincsenek titkok.

Templomok, amikről nehéz elhinni, hogy nem egy fantasy film díszletei

Templomok borító

A templomokról általában él bennünk egy klasszikus kép: ódon kőfalak, égig érő harangtornyok, néma csend és évszázados hagyományok. A világban azonban akadnak olyan szakrális helyszínek, amelyek alapjaiban rengetik meg ezt az elképzelést. Van köztük olyan, amit egyetlen hatalmas sziklatömbből faragtak ki, akad, amit emberi csontok díszítenek, és olyan is, amely inkább tűnik sci-fi díszletnek, mint istentiszteleti helynek.