56 csepp vér- fotós főpróbán jártunk a József Attila Színházban
Bevallom, életem során október 23-án rendszeresen afféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem, hogy “ez milyen unalmas már, miért nem engednek minket inkább haza? Úgyse jegyzünk meg belőle semmit!”, vagy “minek kell egész nap itt állni? Ha már ünnep, hadd töltsük úgy, ahogy mi akarjuk!”. Viszont ehhez fontos hozzátenni: ilyenkor legtöbbször századszorra kellett végigállnom ugyanazt az unalmas igazgatói beszédet, vagy ha jobban jártam, végigülni egy töri-vagy irodalom tanár tömény ábrándozásait. Semmiképpen sem a József Attila színház 56 csepp vér című darabját néztem, melyről a fentebb említett rosszalló gondolatoknak a szöges ellentétét tudom csak felsorolni.
Salon de Mouvement – a világot jelentő aula
„Amikor Feledi János felhívott, hogy szeretne felkérni egy projektre a Nemzeti Táncszínházba, végre úgy éreztem, megmutathatom, mit tudok. Felléphetek a Nemzeti Táncszínházban! Aztán el is jutottam az auláig. Hátha egyszer még beljebb is mehetek…” – Járai Máté önironikus megjegyzése talán többet elárul a Salon de Mouvement szellemiségéről, mint egy hagyományos műsorismertető.
„Jövünk legközelebb is”
„Most dühös vagy! Most épp felvettél valamit a földről! Amikor tapsolok akkor eljátszod, hogy nagyon rácsodálkozol valamire!”- indul egy átlagos drámaóra a miskolci „Fazekasban”. Ritkán beszélünk a kulturális nevelésről. Ritkán beszélünk a felkészült és kitartó tanárokról. Most a több mint 40 éve a Fazekas Utcai Általános Iskola- és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben oktató Király Judittal beszélgettünk a város kulturális lehetőségeiről és a művészeti nevelés sajátosságairól.
A kapunyitási pánik mint kötött pályás villamos – A 4-6 premierjén jártunk
Kellő mennyiségű prekoncepcióval ültem be ifj. Vidnyánszky Attila legújabb rendezésére, a 4-6-ra a Vígszínházban. Míg a Letargia az érettségi előtt álló fiatalok kilátástalanságára épít, na meg arra a bizonyos „minden mindegy” érzésre, addig ez a darab azt boncolgatja, hogy mekkora nyomást helyez ránk a tudat: lehet, hogy nem jó irányba indultunk el. Útkeresés és döntésképtelenség kéz a kézben jár. Mégis van remény.
Forrai Katalin, a zenepedagógia nagy úttörője
100 éve született Forrai Katalin, az óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők által napi szinten forgatott Ének az óvodában és Ének a bölcsődében című nagysikerű könyvek szerzője. Mindmáig meghatározó munkássága a zenei nevelés területén gyermekek ezreinek képességfejlesztését teszi lehetővé a magyar köznevelési rendszer első szintjén, az óvodában.
Segítség! – A túlélés kulcsa a mozivásznon
Dylan O’brien rajongóként nos… Rezeg a léc. Azonban Rachelt egy igazi, húsvér pszichopataként látni a filmvásznon, igazán meglepő volt – de a lehető legjobb értelemben!
A Queendom él és virul – Sisi történelmet írt a Sziget nagyszínpadán
A legtöbb fiatal életébe az elmúlt 5–6 év rengeteg történelmi eseményt hozott. Túléltünk egy világjárványt, politikai rendszerek változását hazánkban és a nagyvilágban, de szorosan ide tartozik a Sziget Fesztivál zárónapjának nagyszínpados koncertje is. Ugyanis Sisi, polgári nevén Vörös Cintia, első magyar női előadóként – sőt mi több, első női rapperként – kapott lehetőséget az önálló nagyszínpadi fellépésre. A performanszot pedig, akik látták, örök életükben emlegetni fogják.
„Marika néni nem olyan izgalmas, mint egy Drag Queen” – Lion Heart a Sziget Magic Mirror színpadán
Sokadjára ad otthont a Sziget Fesztivál a Magic Mirror színpadának, ahol idén is különleges előadásokkal és izgalmas művészekkel találkozhatnak a fesztiválozók. Az Art Drag program keretében többek között a művésznevén Lion Heartként ismert előadóval is találkoztunk, aki sajátos stílusával és egy különleges programmal – a Drag and Draw-val – színesíti a fesztivált. Vele, valamint Grétával, a program szervezőjével beszélgettünk a drag queenek világáról, az önkifejezésről és a Sziget Fesztivál különleges atmoszférájáról.
Ahol a FOMO nem érzés, hanem programfüzet – Beszámoló a SopronFestről
Kevés olyan alkalom adatik az életben, amikor az ember a középiskolás tanárai vagy éppen Sopron városának anyakönyvvezetőjének társaságában bulizhat!
A Kegyetlen Színház esztétikája
A 20. század színházi forradalmára, Antonin Artaud radikálisan újragondolta a színpad szerepét. A Kegyetlen színház nem történeteket akart elmesélni, hanem közvetlenül a néző tudatára és érzékeinkre hatni. A szöveg helyét hangok, fények, gesztusok és nyugtalanító képek vették át, hogy a közönség nem pusztán szemlélője, hanem átélője legyen egy olyan katarzisnak, amely a lélek legmélyebb rétegeit is képes megérinteni.