Borítókép: magicmirror.sziget
Ez az első alkalmad itt a Sziget Fesztiválon, hogyan találtak rád?
Tavaly Halloweenkor Gréta megkeresett, hogy nem szeretnék-e esetleg ebbe a drag modellkedésbe belekerülni. Azt mondta, hogy én lennék erre a tökéletes fellépő, modell.
Az volt a cél, hogy Magyarországon legyen egy olyan esemény a draggel kapcsolatban, ami nemcsak az éjszakai, „elmegyek bulizni” típusú program, hanem sokkal inkább egy nyugodtabb, több réteget megmozgató közösségi program. Ez a rajzolással egybekötött élő modellkedés pedig tökéletes módja ennek.
Ez azoknak, akik a művészetekkel vagy csak úgy általában a rajzolással foglalkoznak, tökéletes kikapcsolódás. Ismerkedhetnek, alkothatnak és közösen töltődhetnek.
Általában az iskolákban, amikor élő modellt kell rajzolni, Marika nénit kell megörökíteni. De be kell látni, hogy Marika néni nem olyan izgalmas, mint egy drag queen.
Hogyan működik a Drag and Draw? Tervezitek, hogy ezt a programot a Szigeten kívül, a mindennapokban is megvalósítjátok?
Ezek az események egyébként folyamatosan mennek, pár havonta megrendezésre kerülnek. Gréta most queer emberekkel is szervez ilyen rajzos eseményeket, ahol nemcsak drag queenek vannak reprezentálva, hanem hétköznapi meleg, leszbikus vagy transz emberek is – ők állnak modellt.
A Drag and Draw-nak megvan a maga folyamata. Ezt úgy kell elképzelni, hogy vagy otthon, vagy a helyszínen elkészülök, szépen beöltözöm. Hozzá kell tenni, hogy legtöbbször én varrom a saját ruháimat.
A következő lépésként az emberek összegyűlnek, kiválasztják az eszközt, amivel szeretnének dolgozni – legyen az festék, kréta vagy bármi más –, majd nekiállnak alkotni. Nagyon jó látni azt, ahogy az emberek feldolgozzák, befogadják mindazt, amit látnak, hogy utána különböző megélések és gondolatok formájában köszönjön vissza a papíron.
Ez az egész egy igazán eufórikus élmény. Nagyon visszafogott ember voltam sokáig, és itt pont hogy a középpontban kell lennem. Érzem, hogy rajtam összpontosul mindenki figyelme, és imádom! Őszintén szólva, nagyon hamar megszoktam. Szeretem, hogy amikor esetleg rámosolygok az emberekre, miközben rajzolnak, akkor visszamosolyognak. Nagyon-nagyon jó emlékeket adnak ezek az alkalmak.
Honnan ered a neved, mi volt a motiváció mögötte?
A művésznevem Lion Heart. Ez egy dalból, a Lavia Lionheart-ból származik. Az volt az első szám, amit előadtam. Akkor még nem Lion Heart néven alkottam, hanem Kamillóként, az eredeti nevemen.
Egy darabig Kamilló voltam dragben is, de aztán úgy éreztem, hogy mégis más név kell. Mivel nekem az a szám nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy mindig a szívemre hallgatok a döntések terén, meg az oroszlán amúgy is egy bátor állat – szeretek kiállni magamért, másokért és azokért, akik el vannak nyomva –, úgy éreztem, hogy a Lion Heart a tökéletes név, ami jellemez engem.
A neveden kívül a megjelenésedben is rendszeresen megjelenik nálad az állatmotívum.
Ez egy mélyen gyökerező dolog nálam. Már amikor rajziskolába jártam, megfigyeltem, hogy nagyon izgalmasak az állatok. Annyi különleges formát, textúrát és színt rejtenek, hogy vizuálisan teljesen magukkal rántottak.
Ebben a rohanó világban sokszor nem figyelünk fel az ilyen apróságokra, pedig a mindennapokban meg lehet élni ezeket a gyönyörű dolgokat. Ezt szeretném valahogy a dragben is átadni.
Mi az, amit közvetíteni akarsz másoknak?
Bármi lehet drag. Nem szabad lekorlátozni magunkat arra, hogy a drag egy férfinak nőimitáció, egy nőnek pedig férfiimitáció. Ez végtelen mennyiségű kombinációban létezhet. Meg lehet jeleníteni állatokkal, bármilyen művészeti irányzattal vagy akár alienekkel is. (Kamilló itt Grétára, az esemény egyik szervezőjére mutat, akin alien-smink van.)
Mikor kezdtél el draggelni, hogyan indultál el ezen az úton?
Az első dragben töltött alkalmam a Drag and Draw volt. Bernadette megkeresett, és biztatott, hogy nekem ez menne. És ment is.
Előtte dragben még soha nem voltam, csak sminkeltem. Nem mertem megtenni azt a lépést, hogy akkor most én benne leszek egy performanszban, ahhoz kellett egy kis noszogatás.
Tehát most már részt veszel drag performanszokban is?
Igen, igen. Azt is szépen lassan gyakorlom. December óta nagyjából, de az sokkal nehezebb, mint ahogy kinéz. Bele kell rázódni. Ott is ugyanaz van, mint a Drag and Drawnál: élvezem a középpontot, viszont a fellépésnél már jelenlétet is kell adni, és ezt a fajta jelenlétet az élet nem igazán tanítja meg.
Mennyire változtatta meg az életedet az, hogy belecsöppentél ebbe a világba, illetve az, hogy a Szigeten fellépőként is részt veszel?
Úgy veszem észre, hogy ez egyfajta mentalitás kérdése: ha megengeded magadnak, hogy szabadon megéld önmagad, akkor szerintem a lehetőségek jönni fognak, és az élet magától kialakul.
Mi volt annak az oka szerinted, hogy a tavalyi rekordmennyiségű felvonuló után idén kevesebben jelentek meg a Pride-on?
Szerintem elsődlegesen a hőhullám. Viszont fontos megjegyezni, hogy továbbra is vannak dolgok, amikért ki kell állnunk. A transzok továbbra sem változtathatják meg a nevüket az okmányaikban, úgyhogy még hosszú út áll előttünk. Van bőven, amiért ki kell állni és vonulni, de idén tényleg a hőhullám volt az, ami miatt szerintem nem jöttek annyian.
Milyen jövő áll a drag queenek előtt, van hova fejleszteni ezt a művészeti ágat?
Szerintem van jövője, és egyre inkább egy megbecsült művészeti formának gondolom. A közönség is egyre jobban elfogadja, hogy ez igenis művészet és a szórakoztatóipar része.
Mit mondanál azoknak, akiknek van valamilyen ellenvetésük a drag ellen?
Csak annyit, hogy ne misztifikálják túl. Én felveszek egy jelmezt, kiállok egy színpadra, zenére tátogok, jól érzem magam, ahogy a közönség is, majd amint vége van a shownak, hazamegyek, visszaveszem a mindennapi öltözékemet, és élem az életem. Mint akárki más.
