Borítókép: wikipedia.org
A darab cselekménye (spoileres tartalom!)
Négy bolyongó, elveszett szellem érkezik egy budapesti padlásra: Herceg, aki nem tudta felébreszteni Csipkerózsikát, Lámpás, a méltatlanul a bányában felejtett nyolcadik törpe, valamint Kölyök és Meglökő – előbbi egy szókimondó gyerek, utóbbi pedig a siketnéma hóhér, aki megmentette őt a bitófától. Most úgy érzik, megtalálták a helyet, ahonnan átkelhetnek az Örökre Szépek bolygójára, a túlvilágba, azonban hiába várják a Révészt, aki átvinné őket.
Helyette azonban érkeznek mások a padlásra: Barrabás B. Barrabás, a körözött gengszter, egy gyanúsan ketyegő órával Mamóka, az unokák nélküli nagymama, egy fiatal lány, Süni, aki Rádiós szomszédságában lakik, és végül, de nem utolsó sorban a mindent tudó Rádiós, a darab főszereplője, . Csak Mamóka, Süni, és Rádiós látják a szellemeket, mivel a szívük tiszta, mint a gyerekeké. Rádiós szuperszámítógépe, Robinson segítségével segít a szellemeknek utazásuk teljesítésében. Aztán megjelenik a lelőtt Barrabás testébe szálló Révész, aki azonban gyakran bizonytalan a küldetés sikerességével kapcsolatban. Végül, mire készen állnának az utazásra, akkor is beüt a gubanc, mivel a gengsztert kereső rendőri csapatok a padlás lerohanására készülnek.
Így hát számos feladat vár hőseinkre: meg kell menteniük a padlást a lerombolástól, s mivel azt hiszik, hogy náluk van Barrabás, tisztázniuk kell magukat a rigolyás házmester, Témüller úr, valamint egy fontoskodó detektív előtt is. Kérdés azonban, hogy sikerrel járnak-e? Vajon a titokzatos Varázskönyv rejti a megoldást, vagy a tiszta szív? Esetleg mindkettő?
„Mert kell egy hely…” – A darab születése
Presser Gábor és Sztyevanovity Dusán 1986 nyarán írta meg a musical alapjait a szerzők alkotóházában, a Vas megyei Zsennyén. Az alkotásban részt vett Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja, aki többször is szilvás gombóccal vendégelte meg a szerzőket – ez adta az inspirációt a musical egyik legnépszerűbb dalához. Presser a kezdetektől a Vígszínház társulatával képzelte el a bemutatót, Rádiós szerepét például kifejezetten Kaszás Attilára írta. Müller Péter is részt vett az alkotói folyamat elején , ám később kiszállt, és megírta saját mesemusicaljét, a Doctor Herzet, melyet a Madách Színház mutatott be, ugyancsak 1988-ban. Mivel ez a darab sok mindenben hasonlít A padláshoz (a főszereplő szintén egy szuperszámítógépen dolgozó fiatal tudós, aki fantasztikus eseményeket él át, miközben a hatalom elől menekül), Sztevanovity Dusán plágiumpert indított Müller ellen, amely végül peren kívüli megegyezéssel zárult. A Doctor Herz nem futott olyan nagy sikerszériát, mint A padlás; 1991-ben került le a Madách műsoráról, mindössze három év után.
Az olvasópróbát 1987 őszén, a premiert pedig 1988 januárjában tartották. A rendező a Vígszínház legendás direktora, Marton László volt. Az ősszereposztás a legkiválóbb magyar színészekből állt: Kaszás Attila mellett színpadra lépett Tábori Nóra, Igó Éva, Hegedűs D. Géza, Méhes László, Rudolf Péter, Balázs Péter, Pápai Erika, Vallai Péter, valamint Seress Zoltán. A musical hatalmas sikert aratott, 2016-ban köszöntötték a darab egymilliomodik nézőjét, 2021-ben pedig az ezredik alkalommal csendültek fel a dalok, ezzel pedig a Játszd újra, Sam után A padlás következik a Szent István körúti teátrum leghosszabb ideje futó előadásainak sorában. Kaszás Attila eltávozása után Rádióst többek között Wunderlich József, Ember Márk, és Oberfrank Pál is játszotta, de a többiek szerepében láthatták a nézők Kéri Kittyt, Hullan Zsuzsát, Kálid Artúrt, Mészáros Mátét, Lux Ádámot, Cserna Antalt, Csőre Gábort, Szinetár Dórát, Gesztesi Károlyt, Selmeczi Rolandot, Molnár Áront, és Adorjáni Bálintot is – hogy csak párat említsünk a több, mint ötven színészből.
A darab a vidéki játszóhelyeket is meghódította: bemutatták Egerben, Debrecenben, Zalaegerszegen, Győrben, Székesfehérvárott, Pécsett, Kaposváron, Miskolcon. A határon túli magyar színházak közül Kassa, Marosvásárhely és Szabadka közönsége tekinthette meg Presser Gábor musicaljét. 2019 augusztusában elkészült az angol fordítás, és rá egy hónapra megtartották New Yorkban az első Broadway-olvasópróbát is, melyen a szerzők is részt vettek. Az amerikai producerek megtekintettek egy budapesti előadást, ám ahogy azt Presser is elmondta egy interjúban, még évek munkája, mire a tengerentúlon életre kelhetnek A padlás lakói.
A Vígszínház az ezredik előadás alkalmából kisfilmet forgatott a darabról, amelyben az alkotók mellett megszólalnak a jelenlegi és egykori szereplők egyaránt, valamint egy összeállítást is készítettek, ahol a Fényév távolságot hallgathatjuk meg azoknak a színészeknek az előadásában, akik ezidáig Rádiós bőrébe bújtak.
Főbb dalok
A musical dalainak stúdióváltozata és CD-je 1988 nyarán jelent meg. A zenei alapot Presser egymaga játszotta fel az összes hangszeren , kifejezetten a színészek hangszínéhez igazodva. A kazettát és a bakelit lemezt is a Hungaroton adta ki, az adott évben igencsak nagy sikert produkáltak az eladási számok tekintetében.
A két legikonikusabb szerzemény a Szilvásgombóc és a Fényév távolság. Utóbbiban Rádiós azt magyarázza a szellemeknek, hogy neki a Földön vannak a dolgai, az álmai, és még nem szeretne elmenni innen. A Nyitány (Itt vagyunk) foglalja össze legjobban a darab fő gondolatmenetét:
„Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, mert kell egy hely, hol minden szólam hallható(…)”
Kiemelendőek továbbá az Ég és föld között, a Finálé, a Témüller által énekelt Enyém a pálya, a megható, Múlt Bolygóról szóló Örökre szépek I., és Örökre szépek II., az Ez Ő, ez Ő, amelyben a szellemek elmesélik a történetüket, illetve Rádiós és Süni első duettje, a Nem szólnak a csillagok.
A Fényév távolságnak, és az Örökre szépek I.-nek angol változata is készült.
Személyes vélemény
Ha meg kellene neveznem egy családi színházi élménynek tökéletes musicalt, akkor egyértelműen A padlást mondanám. A kisebbek, a tinédzserek és a felnőttek is megtalálhatják benne a nekik szóló tartalmat, mondanivalót, mivel a történet remekül ötvözi a mese és a valóság elemeit, emellett humorban és drámában sincs benne hiány. Az összes karakter szerethető, kiemelendő továbbá a pozitív lezárás, ami szerintem fontos egy ilyen darab esetében. Eddig mindössze egy alkalommal láttam, Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban, és ha lehet így mondani, csak még jobban elvarázsolt a történet élőben, mint pusztán a dalokat hallgatva. Remélem, egyszer a Vígszínházba is eljuthatok, hogy az ottani szereposztással is megtekinthessem. Érdekes továbbá a Broadway-bemutató kérdése is, mint musicalrajongó, remélem, hogy egyszer az amerikai közönség is megismerheti a művet.
Végezetül megosztanám Sztevanovity Dusán gondolatait, melyeket 2008-ban, a darab 20. évfordulójának kapcsán fogalmazott meg:
„Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben.”
A musical főbb dalai meghallgathatóak ebben a lejátszási listában:
