Borítókép: pexels.com
Justice – Woman
Megjelenés: 2016
Stílus: french touch, nu-disco, electro house
Kedvenc dalok: Safe and Sound, Randy, Heavy Metal
Egyre többen gondolják azt, hogy a Justice átveheti a french touch zenei stílus trónját a 2021-ben feloszlott Daft Punktól. Ez a feltételezés nem véletlen: a duónak a Cross elnevezésű debütalbuma az elektronikus zenei körökben kultlemez lett, a kritikusok ódákat zengtek róla. A duó harmadik lemeze, a Woman viszont egy új irányt jelölt ki a diszkográfiájukban, és az eddigi agresszívabb, nyers, néhol metálos hangzásvilágot némileg lecserélte a funk és a disco hangzásvilága. Sokkal kellemesebb, életvidám dalok vannak a lemezen, a basszusgitár szólamok szinte táncra kényszeríthetik a hallgatót, az effektelt vokálok pedig remekül rásimulnak a sokszínű instrumentális részekre. A nyitódal, nevén a Safe and Sound erős, funky basszusgitár témával robban be, majd ez a lendület a dalok után egyre erősödik. A Heavy Metal nevéből adódóan agresszívebb, és talán ez a dal egyedül, de erősen visszaidézi a korai Justice, a Cross lemez éráját. Az utolsó kettő lassú, de kellemes dal meg tökéletesen lezárja az album ívét.
Erik Sumo – Words I
Megjelenés: 2022
Stílus: avant-pop, pszichedelikus pop és funk, etnopop, spoken word
Kedvenc dalok: Limpopo, Hot, Doyouwanna
Tövisházi Ambrus kétségkívül a magyar underground kultúra egyik legnagyobb és legelismertebb alakja, aki olyan zenészekkel és zenekarokkal dolgozik vagy dolgozott együtt, mint az Amorf Ördögök, Péterfy Bori & Love Band, Harcsa Veronika és a Tudósok. Emellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa, filmzenéket is ír, azon belül pedig sikerét a Liza, a rókatündér című film hozta meg neki. Az Erik Sumo nevű zenekara pedig a saját projektje, amely már 2005 óta önti ki magából az újabb lemezeket. A Words a projekt ötödik dupla-albuma, amiből én az első lemezt emelném ki.
Az album egyből egy bulizós dallal kezd, a Limpopoval, amely remek vokállal és gitár effektekkel rendelkezik. Ugyanez elmondható a Pilloláról, ami szintúgy tartalmaz elborult és izgalmas zenei elemeket, többek között köszönhetően Kiss Erzsi énekesnőnek. A Words és az All Hungarians Are From Africa szövegei szimplák, néhol mondhatni gyerekesek, de mégis szórakoztatóak, tartalmilag mégis mélyek, kifejezőek. Az előbb említett All Hungarians Are From Africa és a Doyouwanna pedig erősen tartalmaznak magyar és arab népzene ihlette dallamokat, ezzel színesítve a funk stílus erőteljes jelenlétét az albumon. Az album kiemelkedő alkotása a Hot, ami a legkevésbé elborult, sokkal inkább rádióbarát dal, de így is kreatív alkotásról van szó és igen kellemes hallgatni. A sokszínű napokhoz épp emiatt elengedhetetlen ez a kiszámíthatatlanul izgalmas lemez.
Queens of the Stone Age – Songs For The Deaf
Megjelenés: 2002
Stílus: stoner rock, desert rock, hard rock, alternatív metál
Kedvenc dalok: You Think I Ain’t Worth A Dollar But I Feel Like A Millionaire, No One Knows, Another Love Song
A következő lemez a desert rock abszolút kultlemeze, amit szinte minden rockrajongó ismer, már csak a vörös albumborítója vagy a lemezen szereplő No One Knows című, feszes tempójú dal miatt. Hozzá kell tenni, hogy az album felvétele közben volt a zenekarnak a legjobb felállása: Josh Homme frontember mellett Nick Oliveri, Mark Lanegan és Dave Grohl zenélt. Sokan nem tudják, de a Songs For The Deaf valójában egy koncepcióalbum, amely a hallgatót egy autóútra invitálja Amerikába, Los Angelesből Joshua Tree-ig, az autó képzeletbeli vezetése közben pedig szól a rádió, különböző csatornákon. A mélyre hangolt gitár, a nyersen torzított basszusgitár, az elképesztő dobjáték tökéletesen illik a néhol blues-os, néhol hörgésre átváltó vokálhoz. Ez a dögös, de egyben mérges zene pedig megidézi a hallgató előtt a kopár sivatagot.
Az album hosszú című nyitódala és a Six Shooter című szám gyors őrültség hangulatát idézi, de az olyan hosszabb dalok, mint a God Is In The Radio vagy a Song For The Deaf, sokkal inkább mélységet adnak az albumnak, kísérletező gitárszólóikkal. Az Another Love Song a ‘60-as évek rockzenéjét idézi meg, pontosabban a Doorsra emlékeztető orgona miatt. A Mosquito Song pedig egy dicsőségteljes, ezúttal akusztikus hangszerelésű, lassú záródal.
Slowdive – Slowdive
Megjelenés: 2017
Stílus: shoegaze, dream-pop, pszichedelikus rock és pop
Kedvenc dalok: Don’t Know Why, Everyone Knows, No Longer Making Time
A Slowdive nevű zenekar 1989-ben kezdte el működését, de 1995-ben három album kiadása után fel is oszlottak, mert se a kritikusok, se a közönség nem tudta akkor még értékelni a shoegaze stílust, amit legfőképp ők képviseltek Angliában. Ám a feloszlásuk után a második lemezük, a Souvlaki a shoegaze az egyik legmeghatározóbb alkotásává vált és egyre több hallgatója lett a zenekarnak. Emiatt a tagok egy hosszú szünet után 2014-ben újra összeálltak, és így születhetett meg a Slowdive elnevezésű érzelmes, könnyed lemez. A Slomo nyitódal egy szolidabb alkotás, kellemesen építkezik fel a dalvégi katarzispontig. A Don’t Know Why dal esetében a basszusgitár és a dob összjátékát érdemes kiemelni. Az Everyone Knows az album legboldogabb dala, napos időben, a fák lombjainak takarásában ezt a dalt hallgatni tökéletes élmény. A No Longer Making Time már egy mélabúsabb alkotás, itt a visszafogott verze és a fülre zúduló, hanglavinával érkező refrén váltakozását ajánlom megfigyelni. A Falling Ashes egy már csak az emlékezetben létező nosztalgikus szerelemről szóló dal, amit lehetetlen kibírni sírás nélkül.
Return to Forever – Light As A Feather
Megjelenés: 1973
Stílus: fúziós dzsessz, latin dzsessz, samba-dzsessz
Kedvenc dalok: You’re Everything, 500 Miles High, Spain
Bár tisztában vagyok vele, hogy manapság a fiatal zenehallgatók nem nyúlnak olyan gyakran a dzsessz stílus irányába, de mivel személy szerint a dzsesszt tartom a legkomplexebb és legkifejezőbb zenei stílusnak, emiatt úgy döntöttem, egy lemez ebben a stílusban említést kaphat a listán. Az ajánlott lemez a legendás zongorista, Chick Corea vezette Return to Forever formáció második albuma, amely tartalmazza a dzsessz történelem egyik legnagyobb klasszikusát, a Spaint. Bár a Return to Forever későbbi lemezeiről híresebb, azok azonban már jazz-rockos irányt képviselnek. Az általam ajánlott lemez viszont még erőteljesen tartalmazza a latinos dallamokat és hangszerelést, a szambázásra késztető ritmusokat, ami jobban illik a nyárhoz és a kora őszhöz.
A lemez a You’re Everything című dallal kezd, ami a szintetizátor és a vokál közös könnyed játékával indul be, majd szépen lassan csatlakozik hozzá a dob és a basszusgitár, a fuvola pedig gyors ritmikai fordulatokat szolgáltat, amit a szintetizátor staccatos hangzása ellensúlyoz. A Light As A Feather, az 500 Miles High és a Spain dalokon hosszúságuk miatt minden hangszernek lehetősége van kiteljesedni szólók keretein belül. Az utóbbi dal hangulatával pedig nevéhez hűen tényleg az Ibériai-félszigetig képes kalauzolni a hallgatót. A dal fénypontja a harmadik perctől egészen az ötödik percig csíphető el, amikor is a gyengéd fuvolaszóló mellett főszerepet kap az amúgy kísérő és kísérletező szintetizátor, kiszámíthatatlan dallamvezetésével.
