Borítókép: a képen Babocsai László, féltő édesanyjával látható, az Újszínház által készített fotó
A történet a Balatonnál játszódik, a török hódoltság alatt. A koppányi aga, Oglu (Szarvas Attila) párviadalban megöli Babocsai László (Papp Attila) apját, így a fiú, akinek már csak édesanyja maradt (Ivancsics Ilona), összetört szívvel vérbosszút fogad apja gyilkosa ellen. Évekkel később László kihívja párviadalra az agát, amely a török halálával végződik – végelgyengülése előtt ellenfelére hagyja minden vagyonát, és a lányát, Dusmátát (Orosz Csenge) is, hogy ne árván kelljen leélnie az életét.
Ez a történet alapfelütése, ennél többet nem is szeretnék mesélni róla: a legjobb, ha az ember maga éli át
Egy katonaének
Az előadás során élő zenekar játszott, gyakran régi magyar népdalokhoz hasonló dalokat, ami hihetetlen mértékben közelebb hozta a nézőhöz a történetet: úgy éreztem, mintha a vigadozó katonákkal együtt táncolnék a végvárban. A színház “zenés játék”-ként hivatkozik a darabra, ami annyit tesz, hogy egy musicalhez hasonlóan a szereplők egy-egy kiemelkedően fontos vagy éppen vidám pillanatban dalra fakadnak. A dallamok és szövegük nagyon fülbemászóak, azon kaptam magam hazafelé, hogy azokat dúdolgatom.
Elképesztően látványos mind a koreográfia, mind a díszletek, mind a jelmezek. Szeretném kiemelni mégis ez utóbbit – pontosan az az érzés támadt bennem, mint a zenéknél: mintha én is a darab része lennék. Nehéz is volna leírni, milyen csodálatos látvány volt a színpadon lévő színek, tánclépések kavalkádja, amely mégis egységes egészet alkotott. A színpadon egy középkori kalandfilmet láthattunk: árulással, becsülettel, szerelemmel, bosszúval, megbocsátással és testvériséggel!
Attól eltekintve, hogy ez elsősorban egy “férfi történet”, két nagyon fontos női karakter is szerepet kap: Babocsainé és Dusmáta. Babocsainé aki férje halála után is hűséges marad omladozó otthonukhoz és egyetlen gyermekükhöz – meglehetősen az Odüsszeiából ismert Pénelopéhoz hasonló karakter –, Dusmáta pedig – a koppányi aga testamentuma – szintén csak elszenvedője a történéseknek: semmi kedve ahhoz, hogy apja gyilkosának a kegyeire legyen bízvai, hiába győzködi őt mindenki, hogy a párviadal szabályosan zajlott le.
Bár mindenki ragaszkodik hozzá és győzködik a lányt, hogy a párviadal szabályos és lovagias volt, nemes. Az özvegy is hasonló ellenszenvvel viszonyul a birtokán megjelenő idegenhez, az idő múlásával azonban megkedvelik egymást. Később pedig a fiú is megszereti a hölgyet – a vérbosszúból szerelem hajt ki.
„Félhold vagy kereszt?”
A darab egy másik fontos témát is érint: a vallás kérdését. Főszereplőnket fogságba ejti Bolondvár fosztogató ura, Kales Rudolf (Almási Sándor). László itt megtalálja az új aga fiát, Szahint (Kazári András), aki korábban Dusmátát elszállította új otthonába. Ketten, a tömlöcbe zárva, egymásra hagyatkozva: félre kell tenniük minden vallási ellentétüket a túlélésért. Később, amikor Babocsait kiszabadítják a barátai, már testvéreként mutatja be a muzulmánt.
„Nekünk szól, hisz értünk történt”
Ez az idézet az előadás egyik dalából származik, és tökéletesen megragadja, miért érdemes megtekinteni a darabot. Nem csak Fekete István születésének 125. évfordulóját ünnepli ez a darab, hanem egy szórakoztató elmélyülés a múltunkba. Egy kimerült léleknek a kikapcsolódást nyújtó előadás olyan, mint egy forró napon a Balatonba merülni és lehűlni. Érdemes lesz beülni az Újszínházba és megnézni ezt az előadást!
