Jordán Tamás és Ady bár egy évszázados eltéréssel élnek/éltek, mégis feszül közöttük egyfajta misztikus kötelék, ami több az előbbinek az utóbbi iránt érzett szimpátiájánál. Még fiatalkori képeiken is nagyon hasonlóan festenek, ugyanaz a villámló tekintetű, érzelmes ifjú jelenik meg előttünk. Mindegyikük ismert rendszerkritikus véleményéről, korának szellemi és erkölcsi életének elmarasztalásáról, ami hozzáad amúgy sem középszerű művészetükhöz. Ez adta a kapcsolódási pontot, hogy Latinovits Zoltán után végre Jordán is megrendezhesse saját Ady-estjét.
Jordán Tamás és Ady Endre. Forrás: Cultura, Újságmúzeum
Két korszak, egy lélek
Jordán elvbarátjával folytatott fiktív beszélgetését olykor Ady-idézetek szakítják meg, mintha csak bizonyítékul szolgálnának a költő által vallott álláspontra. Ezek az idézetek olykor versek, olykor a Jordán által alulértékeltnek tartott politikai prózához tartoznak. Ady írásai a panamázásról, a választójog kiterjesztéséről vagy a parlamenti álharcokról hűen tükrözik az akkori politikát (ne feledjük, Ferenc József még mindig jelentős jogkörrel bírt az alkotmányos monarchiában, ami az egész parlamentáris komponensre kivetült.)
Ady (Csankó Zoltán hangját kölcsönző) megnyilvánulásaiból sokszor az érződik, hogy a két korszak között nem változott semmi: a magyarság még mindig a demokrácia tökéletlenségeivel küzd, a hazug politika és a korrupció mocsarában. A két világháború és a kommunista éra holttehervesztesége azonban mégsem csak stagnálást hozott. Például míg a protestáns Ady “szépséghibaként” firtatja Jordán zsidó származását, addig ma már erre teljesen másként tekint a közvélemény. Úgy látszik, csak a hibáinkból tanulunk.
Jordán átszellemült előadásából nemcsak Ady belső világába nyerhetünk betekintést, de a költő idealista szemlélete újabb erkölcsi fegyverzettel is felruházhat minket a dinamikus közéletünkkel szembeni magasabb elvárások tekintetében. De már azért is érdemes elmenni a Levelek Adytól előadására, hogy láthassuk Jordán Tamást.
