Borítókép: orkenyszinhaz.hu
A Hallgató Magazint és eseményeit, a Ma este Színház! támogatta.
Az előadást 2022 őszén az Örkény Stúdióban mutatták be, végül a nagy érdeklődésre való tekintettel a BME campusára, a Szkéné Színházba költözött. A stúdiószínpad szerű játéktér a koncepció egyik alapja: a színészek az előadás elején a nézők között foglalnak helyet, és úgy lépnek be szép sorjában a darabba. A későbbiekben is hozzájárulnak, hogy figyelmünk egy percig se lankadjon, nem egyszer a nézők is részesei az előadásnak, hol csak egy-egy apróbb kiszólás, hol egy nagy közös éneklés erejéig.
A fények gyorsan váltakoznak, a kellékek pedig szintén a játszóhely különböző pontjain vannak szétszórva – mindenfelé mozgatják őket, így elmondhatjuk, hogy a díszlet dinamikusan változik, és minden elem legalább ötféle funkciót betölt. Az előadás intenzitása így tehát nagy, és teljesen jól el tudom képzelni ennek a fajta rendezésnek az erejét a Szkénénél kisebb Örkény stúdióban.
A szereplőgárda is kiemelendő. Mácsai Pál, mint Halvard Solness építőmester ebben a verzióban egy mai építészeti iroda vezetője – alkalmazottai Ragnar (Polgár Csaba), és Frida (Zsigmond Emőke), kettejük dinamikája nagyon jó, és mindkettő színész tökéletesen ábrázolja karakterük vívódásait. Fridával Solness titkos viszonyt is folytat, amely mindkettejük magánéletére rányomja a bélyegét, a színpad is él és lüktet, miközben betekintünk a félrelépésekbe.
Ragnar anyját, Bertát Pogány Judit alakítja kiválóan – a konkurens építészeti iroda vezetője gyakornoknak küldte fiát Solnesshez, és igazi anyatigrisként védelmezi, főleg hogy Solness nincs teljesen megelégedve a munkájával, és ennek hangot is ad. Solness megtört feleségét Hámori Gabriella játssza, remek katarzisokat teremtve, míg Terhes Sándor Doktor Erdal-ja néha a nézőtérről vakuzik a szemünkbe (szó szerint), hogy felhívja a figyelmünket, melyik irányba történnek a lényeges események.
Külön bekezdést szeretnék szentelni Hildének, a hirtelen feltűnő, múltbéli emlékeket előhozó fiatal lánynak, akit Szaplonczay Mária formál meg. Az eleinte gyermeki naivitással, tüllszoknyában megjelenő, Solnessben királyát látó lányból egy felnövő, komoly nővé válik a darab végére. Se Solness, se senki nem emlékszik arra, amiket a lány mesél – Solness is néha úgy tűnik, egy húron pendül vele, máskor keményen eltaszítja magától, és ordibálásig összevesznek. Kettejük közös energiái igen nagy erejűek, és remekül működnek.
A darab végi katartikus káoszt is ketten teremtik meg, szájtátva hagyva a nézősereget. A találkozás és a káosz között pedig közösen egy betolt vetítővásznon nézegetik Mácsai fiatalkorának felvételeit (külön kiemelendő a kultikus Dicsőséges nagyurak-szavalathoz fűzött cinikus kommentár zsenialitása), álmodoznak a “hercegnői birtokról”, és mintha egy apa-lánya páros lennének.
Összegezhető, hogy a Solness egy kiemelkedő, mindenki számára élvezhető előadás. Vegyíti a humort, a kortárs színházat és Ibsen emberábrázolásának időtlenségét. Mácsai Pál főszereplői alakítása kiemelkedő, és remekül ábrázolja színészi nagyságát. A darab jelenleg is az Örkény műsorán van.
