Borítókép: TheDigitalArtist, Pixabay
A stressznek két fajtája van, ezek az eustressz és a distressz. Az előbbi egy pozitív megnyilvánulása, hiszen bekapcsolja az úgynevezett túlélési- és védekezési ösztöneinket, amelyek rákényszerítenek minket arra, hogy időben és a lehető legjobban végezzük el feladatainkat. Ezzel szemben a distressz már egy túlságosan felfokozott állapot, amit életünk folyamán elszenvedett komolyabb atrocitás, például haláleset, munkahelyi vagy családon belüli konfliktus, élethelyzet illetve súlyosabb betegség okozhat.
A feszültség egyes gyökerei és kigyomlálásuk
Mielőtt belefognánk a probléma megoldásába, először próbáljuk meg megtalálni, hogy honnan eredhet. Ez természetesen nem könnyű, mert a mindennapokban gyakorlatilag minden válhat lehetséges stresszforrássá, még az is, amiről egyébként azt hinnénk, hogy közömbösen vagy nyugtatóan hat ránk. A legjobb példa erre a közösségi média. A Közösségi Média Mindenkinek egy 2013-as cikkében említést tesz a közösségi média stressz szindrómáról. Mióta képesek vagyunk a médiában világszerte tartalmakat megosztani és megtekinteni, az emberen úrrá lett egy úgynevezett közlés- és befogadáskényszer, ami miatt akarva akaratlanul feszültté, sőt, netfüggőkké, paranoiássá és magányossá is válhatunk. Ahhoz, hogy ezeket megelőzzük, célszerű egyszerre egy eszközről, egy böngészőn egy lapot megnyitni, ezáltal sem kell több dologra odafigyelnünk. Érdemes elalvás előtt egy órával kikapcsolni a készülékeket, napközben pedig mellőzni az azonnali értesítőket. Fontos még a játékok elhagyása és a barátainkkal való személyes találkozás előtérbe helyezése is.
A fő stresszforrások egyike lehet a rossz időbeosztás is. Ha rendszerint azon kapjuk magunkat, hogy feszültté tesz minket mindennapjaink kuszasága és nem tudjuk utolérni magunkat, akkor célszerű felállítani magunknak egy napirendet. Ez ugyanis nem csak a stressz leküzdésében segítene nekünk, hanem egy kiegyensúlyozottabb és sikeresebb életet is biztosíthat számunkra.
Ami fejben dől el
A stressznek lehetnek belső okai is. Ilyen lehet például egy korábbi, feldolgozatlan trauma vagy egy szerettünk elvesztése is. Ilyenkor a stresszt saját gondolataink, fájó emlékeink túlgondolása okozza. Ahhoz, hogy leküzdjük ezen megrázkódtatásainkat, kognitív átstrukturálásra van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy felfedezzük, hogy pontosan mitől is félünk és szorongásunkat racionális eszközökkel, például pozitív emlékeinkkel, sikerélményeinkkel szorítjuk vissza.
A stressz “szerelmesei”
Ha fel akarnék sorolni minden egyes szituációt, ami stresszhez vezet, akkor sosem hagynám abba az írást. Egy különleges esetről azonban még mindenképpen említést kell tennem. Ez pedig nem más, mint a stresszfüggőség. A stresszfüggőség tüneteiben leginkább a munkafüggőséghez hasonlít, annyi különbséggel, hogy ez nem csak a munka területén jelenik meg. A stresszfüggők, más függőkhöz hasonlóan, sokszor nincsenek tudatában addikciójuknak. Mialatt stresszelünk, a szervezetünk olyan hormonokat termel (adrenalin, kortizolt, dopamint), melyek nem csupán cselekvésre ösztönöznek, hanem egyfajta boldogságérzést is elültetnek bennünk. Azonban, ha ezt túlzásba visszük, később a boldogságérzés csak magas stresszhormonszint mellett jelentkezik. Ha pedig folyamatosan magas szinten van a stresszhormonszintünk, az hosszú távon káros hatással van az egészségünkre.
Egy stresszfüggőt leginkább úgy lehet felismerni, hogy életük minden szegletébe szorítanak valamit, ami miatt idegeskedhetnek: az utolsó pillanatig halogatnak mindent, képtelenek a várakozásra és a lazításra. Ők azok, akiknek ha minden jól is megy az életben, akkor is aggodalmaskodnak valamin, sosem nyugodtak. Pulzusszámuk megemelkedett, vérnyomásuk magas, s gyakran szenvednek álmatlanságban és étvágytalanságban.
Rendkívül fontos, hogy minél hamarabb felismerjék ezt a függőséget, mivel ez kezeletlenül képes tönkretenni nem csupán egészségünket, de személyes kapcsolatainkat és az egész életünket is.
Kezelés házilag
A stressz – noha kimondottan komoly következményeket vonhat maga után – ha figyelmen kívül hagyjuk, mégis viszonylag könnyen, az otthonunkban is kezelhető. Nincs másra szükségünk csak elkötelezettségre és némi időre a napunkból. A módszerek, melyeket megosztok, a legtöbb stresszkezeléssel foglalkozó szakirodalomban felbukkannak.
- Tartsunk önvizsgálatot! Ha kicsit jobban megismerjük magunkat, a reakcióinkat, elmerülünk az érzelmeinkben, akkor könnyebben találhatunk gyógymódra és magabiztosabb mozgásteret is biztosíthatunk magunknak. Az is segíthet, ha úgy nevezett stressznaplót vezetünk, mert akkor ismerni fogjuk azokat a helyzeteket és körülményeket, amelyekben kényelmetlenül szoktuk érezni magunkat, így effektíven fel is tudunk készülni rájuk.
- Fordítsunk időt a testmozgásra! Nem kell órákat az edzőteremben töltenünk ehhez, akár napi tíz-húsz perc is elegendőnek bizonyulhat ahhoz, hogy levezessük a feszültséget és formában tartsuk magunkat.
- Szánjunk időt arra, hogy kibontakoztathassuk magunkat! Rajzoljunk, fessünk, írjunk, zenéljünk, alkossunk valamit, fejezzük ki valamiben az indulatainkat!
- Merjünk kiönteni a lelkünket másoknak! Ha kimondjuk egy közeli hozzátartozónknak, barátunknak vagy éppen egy harmadik személynek, például egy pszichológusnak, amit érzünk, sokkal könnyebbnek fogjuk érezni magunkat.
- A meditációs és egyéb relaxációs gyakorlatok is nagyban hozzájárulhatnak a stresszlevezetéshez. Bár nem fontos semmilyen gyakorlatot sem kiválasztanunk, az is bőven elegendő, ha csak zenét hallgatunk és közben nem gondolkodunk vagy csak nézünk ki a fejünkből.
- Végezzünk olyan tevékenységeket, amik számunkra örömet okozhatnak. Ez gyakorlatilag lehet bármi, a szórakozástól elkezdve a munkáig, az a lényeg, hogy élvezzük az időtöltést.
- Sokszor egy kis környezetváltás sem árt. Legyen szó arról, hogy belemélyedünk egy jó könyvbe vagy szó szerint elutazunk valahová, mindenféleképpen jól fog esni kimozdulni a stresszes környezetből, pláne, ha időnk zömét a természetben töltjük.
Forduljunk szakértőhöz!
Ha a stressz már olyannyira átvette felettünk az irányítást, hogy például a függőjévé váltunk, felléptek szív- és érrendszeri megbetegedések, gyomorbántalom, migrének, alvászavarok, pánikrohamok, akkor nem szabad haboznunk segítséget kérnünk egy szakembertől.
A stressz egy népbetegség. Mindannyian találkozhatunk vele minden nap minden percében, lényegében bárhol, bármilyen mértékben és életünk bármely szakaszában. Sőt, a stressz maga még ragályos is lehet, ha egy munkahelyi vagy egy családi drámában keletkezik és több embert érint. Ugyanakkor hasznosságát sem tagadhatjuk, elvégre ha nem helyezne ránk nyomást, akkor sokszor nem végezénk el a dolgainkat, nem haladnánk előre az életünkben. De akárcsak más addikciót okozó anyagot, a stresszt sem lehet túlzásba vinni, mert azzal gyakorlatilag túlterheljük magunkat. Hogy a saját javunkra használhassuk, fontos megtanulnunk, hogy min és milyen mértékben érdemes izgulni. Ha erre képesek vagyunk, akkor a stressz egy nagyon jó motivátora és iránymutatója lesz az életünknek.
