Borítókép: hungaroproject.hu
Előzmények: egy megindult dominósor
A Magyar Állami Operaház körül idén tavasszal zajló eseménysor egy mozgásban lévő dominósor utolsó néhány, még álló elemével írható le. A folyamat kiindulópontja a béremelés és a tisztességes bánásmód követelése adta a Magyar Állami Operaház dolgozói részéről, mely előbb a sztrájk kilátásba helyezését, végül pedig a sztrájkolást eredményezte.
A béremeléshez szükséges összeg eléréséhez az Operaház vezetősége több megoldást is kipróbált. Ezek közül kiemelkedik a büféforgalmat felvirágoztatni kívánó intézkedés, az úgynevezett „büfébotrány”, mely a művészeti-kulturális konfliktus kirobbanásáért felelős.
A „büfébotrány”
A magaskultúra-művészet és egy válságkezelési mód egymásnak feszülése érhető tetten a „büfébotrány” hátterében.
A 2024. március elejére műsorra tűzött Carmina Burana dirigálásától váratlanul visszalépett Bogányi Tibor karmester, rendező, amikor azt az utasítást kapta, hogy a büfé bevételének növelése érdekében ketté kell vágni a darabot.
Bogányi Tibor szerint ez a döntés nélkülözött minden szakmai egyeztetést, és nem volt összeegyeztethető a Nemzeti Opera megkérdőjelezhetetlen szakmai színvonalával, amelynek mindenekfelett kellene állnia.
A művészet és a kultúra elsőbbségét erősítette meg Zászkaliczky Ágnes, az előadás művészeti vezetője is, akinek az elmondása szerint a Carmina Burana nem opera, hanem szcenikus kantáta, és az előadóművészekkel együtt ők alkottak belőle operaházi produkciót.
Az alkotás megítéléséhez még fontos információ, hogy 14 alkalommal van műsoron most az Operaházban, és az ötödik előadásnál került sor a szakításra a produkció egyoldalú megváltoztatása miatt. A Carmina Burana hovatovább már 5 éve futó tartós előadás, és közel 70 ezer néző látta, mely tények csak alátámasztják az alkotás művészeti kulcsszerepét.
A „büfébotrány” másik pólusán álló érdek a követelt béremeléshez szükséges összeg kitermelése volt, melynek így a Carmina Burana ötödik előadása esett áldozatul. Az ügyhöz tartozik, hogy a Magyar Állami Operaház szerződést bontott a büfét eddig üzemeltető Zsidai Csoporttal, így jelenleg a teljes bevétel közvetlenül az Operaházhoz folyik be.
A Magyar Állami Operaház vezetősége a büfé forgalmából kívánta emelni az énekkar közreműködési díját; az ezzel kapcsolatos problémák azonban előrejelezték azt a sztrájkkészültséget, amely alapján az Operaház dolgozói 2024. március 16-án szüneteltetik a munkát, amíg a vezetőség nem állapodik meg velük a béremelésről és a kollektív szerződésről.
Jól érzékelhető mindezek okán, hogy a megbúvó feszültség a „büfébotrány” mögött érzékeny és kényes problémakört sejtet. Az alkotóművészek oldalán ugyanis egyszerre jelenik meg a jogos béremelés-követelése és az az igény, hogy a nagy presztízsű Magyar Állami Operaházban a művészi színvonal legyen az elsődleges. A vezetőségnek ezzel szemben az az előbbre való szempont, hogy a munkavállalók követeléseit kielégítsék.
Hunyadi László: az első magyar nemzeti opera
A továbbiakban érdemes a Hunyadi László című opera egyedülálló jellegét megismerni, hogy összekapcsolható legyen majd azzal a produkcióval, amelyet a Magyar Állami Operaház tervezett volna 2024. március hónapjára, a zűrzavaros eseményeket megelőzően.
Erkel Ferenc első jelentős operáját, a Hunyadi Lászlót 1841-43 között írta. A háromfelvonásos opera ősbemutatójára 1844. január 27-én került sor a pesti Nemzeti Színházban. A történelmi mű szövegkönyve Egressy Béni munkája, Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. A cselekmény Hunyadi János nándorfehérvári győzelmétől Hunyadi László haláláig beszéli el az eseményeket. A helyszínek pedig az alábbiak: Temesvár, Nándorfehérvár és Buda 1456-ban.
A reformkortól a forradalom felé vezető években kiemelkedő figyelem övezte a Hunyadiakkal kapcsolatos témákat a népszínművekben, a festményeken vagy a költeményekben. Ebből az általános érdeklődésből kiindulva kezdett el Erkel Ferenc is a Hunyadiakkal foglalkozni, melyből később megszületett az első nemzeti operánk. A mű keletkezésének körülményei ugyanakkor nem teljesen tisztázottak, ugyanis egyes vélekedések szerint Egressy Béni nem Erkel Ferencnek szánta a szövegkönyvet, továbbá Erkel Ferenc is többször módosított művén az ősbemutatót követően, melynek eredményeképp a Hunyadi László opera ősváltozata az a forma, amelyet Erkel Ferenc legutoljára jóváhagyott.
A Hunyadi-opera nemcsak azért emelkedett ki a többi korabeli mű közül, mert a magyar történelem dicsőséges időszakáról szólt, hanem zenei téren is újat hozott az európai operatörténelembe. Erkel Ferenc még a Pesti Magyar Színházhoz való csatlakozását követően ismerte meg többek között a bel canto stílusát, amelynek jelentése szép ének, és egy olyan éneklési technika, amely a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. Majd Erkel a bel canto sítlusjegyet vegyítette a magyar zenei világ műfajaival és tánc irányzataival: a csárdással, a verbunkossal és a palotással. A Hunyadi László operának pedig ez a zenei műfaj- és stílusirányzat-kettősség adja az egyedülállóságát.
Az operában is megfigyelhető, hogy a Hunyadi családhoz tartozó áriák zömmel a magyar verbunkos, csárdás és palotás dallamára íródtak, míg ezzel szemben az V. László köréhez (Garai-Cillei liga) tartozó énekek inkább az olasz és a francia opera stílusjegyeit hordozzák magukon. Ugyanakkor előfordul a Hunyadi család köré írt áriáknál, hogy a magyaros dallamokat felváltja az olasz-francia irányzat. Ezen utóbbinak a példája a híres La Grange-ária (Nagy ég, remegek…), melyet Szilágyi Erzsébet énekel a második felvonásban. Erkel Ferenc a La Grange-áriával a Hunyadi Lászlóban Anne de la Grange de Stankovicz francia származású koloratúrszopránnak állít emléket, aki 1850-ben énekelte Szilágyi Erzsébet szerepét. Ekként nem is férhet kétség ahhoz, hogy Erkel Ferenc a Hunyadi Lászlóval örökérvényű zenei élményt alkotott.
A budapesti ősbemutatót követően Bécsben, Zágrábban és Bukarestben is előadták a művet. Később viszont jelentősen módosítottak rajta, mert a szöveg nagyon régiesen hatott. A Magyar Állami Operaházban az elmúlt években az ősváltozat és az átdolgozott verziók is felcsendültek.
Hunyadi László: a Magyar Állami Operaház 2024. márciusi műsorán
A Magyar Állami Operaház 2024-es márciusi műsorára ismét felvette a Hunyadi László operát, melynek bemutatója március 13-án volt, míg a záró előadás napjának a március 22-i dátumot tűzték ki.
A Hunyadi László – az opera önmagában is meghatározó sajátosságain túlmutatóan – amiatt is kiemelkedett volna az elmúlt évek előadásai közül, mert sikerült rekonstruálni az eredeti szövegkönyvet, így az ősváltozat bemutatására került volna sor.
Az előadások előtt kritikai visszhang is olvasható volt már a hamarosan látható/hallható operáról, melyet olvasva nem meglepő, hogy számos érdeklődőt szerzett magának az előadás. Wolfgang Sandner a Franfurter Allgemeine Zeitung-ba az alábbiakat írta a Hunyadi Lászlóról:
„Ókovács Szilveszter főigazgató rendezőként a kilencven éve nem játszott ún. ősváltozathoz tért vissza, amely minden áriát, táncbetétet, együttest, sőt a nyitányt is tartalmazza, amit maga Erkel illesztett hozzá az 1844-es változathoz annak érdekében, hogy a bonyolult történet nagyobb hitelt kapjon. A rendező egyébként a színrevitelben és az előadói hagyományban is a kornak megfelelően járt el, így Kocsár Balázs karmesterrel, Lisztopád Krisztina látványtervezővel, Solymosi Tamás koreográfussal és Csiki Gábor karigazgatóval olyan produkciót állított az Operaház színpadára, ami Franco Zeffirellinek is dicsőségére válhatna.”
Hunyadi László: 2024. március 22. péntek, a záró előadás
A jegyek az operára már február végére elfogytak, és a záró előadás teltházas alkalom lett volna. Az opera bemutatásáig tartó időszakot azonban egyre vészjóslóbban árnyékolta be az Operában zajló eseménysorozat, továbbá az is, hogy március közepétől fokozatosan egyre több előadás maradt el, került törlésre vagy csak rendhagyó formában megtartásra.
A Hunyadi László záró alkalma sem lehetett mentes az efféle történésektől, és bár nem törölte műsoráról a Magyar Állami Operaház, mégsem volt rá esély, hogy az operát láthassa és hallhassa a közönség.
Az előadást közvetlenül megelőző délután az Operaház közösségi média felületein és e-mail útján közölt tájékoztatást a kialakult helyzetről, előre bejelentve, hogy az opera szcenírozott formában biztosan nem valósulhat meg és a jegyárak visszaigényelhetőek.
Ezen értesítést követően sokan döntöttek amellett, hogy inkább kihagyják a műsort. Ugyanakkor akadt néhány érdeklődő, aki nem zárta ki az esélyét annak, hogy önmaga győződjön meg róla, mit és mennyit élhet át így a Hunyadi Lászlóból.
Az előadás késéssel indult, teljes előzetes csenddel, ugyanis a jegyszedők és a ruhatárosok sem kaptak információt a várható menetrendről. Így családias környezetben lehetett megkezdeni a várakozást, amely nagyjából két és fél órát ölelt fel, mindössze egy óra opera-ária kivonatok meghallgatásáért.
A várakozás ideje alatt egy 25 perces kisfilmet vetítettek a Magyar Állami Operaházról, valamint a főigazgató úr osztotta meg történeteit, elbeszéléseit az eredeti Erkel operáról, a Hunyadiak históriájáról és a 2024. márciusi ősváltozatról, mellyel készültek volna a közönségnek, és amelyet a korábbi előadásokhoz hasonlóan aznap este sem ismerhettek meg az érdeklődők.
A türelemnek végül meglett a részleges gyümölcse, ugyanis egy óra opera-ária kivonatot hallhattak zongorás kísérettel azok, akik fáradhatatlanul nem mozdultak el ülőhelyükről. A műsor, amelyet nem lehetett operának nevezni, annyiban tompította a szegényes est kellemetlenségeit, hogy az énekesek felkészülten, – a körülményekhez képest és mérten – a legteljesebb átéléssel szerepeltek. Hovatovább a La Grange-ária is elhangozhatott, amely az opera iránti hiányérzetet is kissé mérsékelni tudta.
Zárszó és kilátások
A Hunyadi László opera záró alkalma egyike volt azon előadásoknak, amelyeket ilyen mélyen érintett az operaházi sztrájkhelyzet. Napjainkban már hatályban van egy megállapodás, amelynek köszönhetően az előadások zavartalanabbul, ám mindenesetre teljes valójukban láthatóak. A jövő kérdése pedig leginkább abban rejlik, hogy tényleg hosszú távú megállapodás született-e, vagy az kizárólag arra lesz elegendő, hogy rövidtávon ne maradjanak el a műsorra tűzött alkotások.
