Borítókép: jegy.hu
Ki is Csehov?
Biztos vagyok benne, hogy az író neve mindenkinek ismerősen cseng (ha máshonnan nem, akkor a sötét középiskolai évekből), de a tisztánlátás érdekében essen pár szó Csehov életéről.
1860-ban született Oroszországban, majd 1904-ben, 44 évesen hunyt el Németországban. Többek között Puskin, Gogol, Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett őt is az adott kor kiemelkedő írói közé soroljuk. Írói, drámaírói munkássága mellett megemlítendő, hogy orvosi fakultást végzett a moszkvai állami egyetemen, majd utána kis ideig praktizált is. Már egyetemi évei alatt publikált, főként humoreszkeket, szatirikus elbeszéléseket. 1880-as évek végére megjelent két novelláskötete is, melyekkel Puskin-díjat nyert. Tuberkulózist diagnosztizáltak nála húszas évei közepén, mely később a halálát okozta.
Rövid élete ellenére maradandót alkotott, nevéhez köthető az úgynevezett „drámaiatlan” dráma és a novella műfaj megújítása.
Hol keresztezi az életünket?
A mai irodalom tankönyvek 11. évfolyamban tárgyalják a 19. század második felének világirodalmát. Csehov néhány művéről is szó esik bennük. Ilyen például A csinovnyik halála (1883) című novella; a Három nővér (1901) és a Cseresznyéskert (1904) című dráma. Ezek mellett részletesebb ismertetőt kaphatunk az irodalomórákon a drámaiatlan dráma bemutatása érdekében a Sirály (1896) és a Ványa bácsi (1899–1900) című drámákról.
Tehát ez az első alkalom, amikor egy magyar diák biztosan megismeri Csehov nevét. Innentől kezdve pedig az érdeklődők számára lehetőségek tárháza nyílik meg, melyek közül a legkézenfekvőbb a színház. Magyarországon a színházi világban leginkább feldolgozott Csehov művek közé tartozik a Cseresznyéskert (Meggyeskert), a Sirály és a Három nővér.
Miért aktuális napjainkban is?
Csehov az egyik legismertebb orosz író a magyar köztudatban a már felsorolt okokból kifolyólag. De azon kívül, hogy művei formabontók voltak (lásd drámaiatlan dráma) más oka is van annak, hogy mai napig ekkora hatást gyakorol a kultúránkra. Annyira, hogy ezrek töltik estéiket különböző színházakban Csehov-darabokat nézve, vagy éppen a könyvtárak sorai között böngészik a Csehov-művektől roskadó polcokat.
Csehov művészi pályája alatt sok témát érintett, volt amit mélyebben, volt amit felületesebben, de összességében elmondható, hogy legtöbb alkotásában hétköznapi emberek életét, mindennapi témákat állított a középpontba. Aktuális volt a saját korában, írásai mégis annyira kortalanok, hogy napjainkban is feldolgozhatóak, levetíthetőek a modern világunkra. Műveiben legtöbbször nem nyilvánul meg az elbeszélő, így az olvasó maga tud értékítéletet alkotni. Csehov 1888. május 30-án írt levelében a következőket írta: „Az író nem lehet hőseinek bírája, sem annak, amiről hősei beszélnek, az író csupán szenvtelen tanú lehet” – olvasható Rév Mária: Csehov századfordulója című tanulmányában. Ezzel helyet ad az olvasó/néző/rendező saját interpretációjának, így az alkotások aktualizálhatóak. A művekben a nyitva hagyott kérdések és az átlagos karakterek kreatív teret hagynak napjaink rendezőinek, így a színpadon mindig megújulva tud megjelenni akár ugyanaz a darab is.
Hol láthatunk Csehovot?
Budapesten jelenleg is több helyen van lehetőség Csehov-darabot megtekinteni.
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház DEMERUNG (Csehov Meggyeskertje) címen, Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel rendezésében játssza az itthon inkább Cseresznyéskert néven elterjedt darabot. Az évben még november 23-án, illetve december 11-én látható a narratíva.
A tánc szerelmeseinek a Nemzeti Táncszínház Csehov: SIRÁLY előadását ajánlom. A drámát Feledi János rendezte és koreografálta. Az előadás generációk harcát és világok háborúját mutatja be emberi sorsokon keresztül. Középpontjába a lélektaniság kerül, de Csehovhoz híven a darab szórakoztató és egyben tanulságos is. A darabot legközelebb november 24-én játsszák.
Látogatható egy másik Cseresznyéskert feldolgozás is, melyet a Trojka Színházi Társulás visz színpadra. Az előadás pontos címe: Csehov: Cseresznyéskert – Pénzes komédia tragikus napokra. A darabot ez esetben Soós Attila rendezésében láthatjuk. Az évben december 6-án kerül bemutatásra utoljára.
Egyfelvonásos komédiák a Nemzetiben
November 8-án én magam is Csehovot nézve töltöttem az estét. A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház előadásában Csehov: Egyfelvonásos komédiák című darabját adták elő a színpadon. A Nemzeti Színházban először 2013-ban debütált a darab. Ahogy a címe is mutatja, egyfelvonásos, tehát szünet nélkül 1 óra 45 perc volt a játékidő. A mű három komédiát mutatott be (A medve, A dohányzás ártalmairól, Leánykérés), melyet Vidnyánszky Attila rendezésében tekinthettünk meg. Nevéhez hűen valóban komédia volt, és a nagyszerű színészi játéknak köszönhetően a nézők soraiban én is majd’ végig sírva nevettem.
A feldolgozott témák (hamis özvegy, idősödő, örök udvarló, papucsférj, idős kérő és a vénlány) – mondhatni hétköznapiak, a karakterek egyszerűek. Mégis, a humor fűszerével magasabb szintre emelték a történetet. Nyers volt, komikus, közvetlen (kiszólások közönséghez: „Hol vagyok? A Nemzeti Színházban, közös nézőpont!”) és szerethető. A három történet Trill Zsolt jelenlétének köszönhetően egybefolyik, hiszen mindhárom részletben más-más figuraként jelenik meg a színen.
A darab kitűnően bemutatja Csehov szatirikus oldalát, mely valóban több figyelmet érdemelne. A következő előadás december 15-én kerül megrendezésre, mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra és nevetésre vágyik.
Összegzés
Csehov életműve hatalmas, majdnem kilencszáz írás került ki a tollából; novelláit több mint száz nyelvre lefordították. Halhatatlanságának titka az, hogy mindenkor időszerű, a ma embere számára is fontos üzenetet tartalmaznak művei.
Csehov irodalmának esszenciájáról és aktualitásának okairól ekképp nyilatkozott Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó egykori igazgatója:
„Mérhetetlen éleslátással és illúziók nélkül szemlélte maga körül a világot, számomra egyébként ez utóbbi a legfontosabb mindabból, amit Csehov jelent. Épp ez az illúziótlanság tette lehetővé, hogy megérezze azokat a mintázatokat, amelyek szerint az ember él és ahogy mindig is élt. (…) Attól válik aktuálissá, mert párhuzam ébred a fejekben a mi saját valóságunk és a szöveg valósága között.”
