Sokszor fejeztem már ki az ellenérzéseimet azzal kapcsolatban, hogy a modern futballban veszni látszanak az egyéniségek és egyre sematizálódnak a játékosok. Már ritkán van olyan, akit nem csak nézek, de látok is a pályán. Akit még akkor is öröm látni, amikor rosszul játszik. Nem tudom miért őrültem meg Crespoért vagy Gutiért, mert soha nem játszottak a kedvenc csapatomban, nem is volt közük a hazámhoz, sőt az ő válogatottjaikért sem voltam oda. Mégis valamilyen transzcendens módon átjött a csodálat a focijukból. Ahogy a labdához értek vagy ahogy rúgtak.
Azonban volt pár játékos, akikkel kapcsolatban hasonló tapasztalatom volt és valahogy ők az új hullámos olasz futball középpályásai voltak. Imádtam nézni Fagiolit és Zaniolot. Tonaliban is volt valami különleges. Most pedig mind kikerültek. Megértem a büntetésüket, mert egy futballistának meccsekre fogadni súlyos bűn és ezekért felelniük kell. A nagyjából egy éves eltiltásaikat is jogosnak tartom. Azt érzem viszont, hogy ez nem csak az ő büntetésük, hanem az enyém is. Szomorú ezt kívánni, de a bennem élő lelkes futballbolond gyerek mégis ezért kínoz belülről, hogy azt mondjam, miért nem Bennacert tiltották el vagy mondjuk Granit Xhakat, akiknek egy éves eltiltásai felett egy vállrándítással túl tudtam volna tenni magam.
Nem vagyok Juve fan, az egy másik tudatállapot, de sokszor tudtam szimpatizálni velük. A szimpátiámat, akkor veszítették el egy időre, amikor elindultak a “Ronaldos-úton” és Real Madriddá akartak válni, de az nem a Juve. A megtisztulás útján járó Juve sokkal inkább szól Fagioliról és Mirettiről, mint Híguainról és Douglas Costaról. Végre újra egy olyan Juventust tudtam látni, ami ha képességében nem is, de ideájában emlékeztetni tudta az embereket arra, mi is az a Juventus.
A történtek után a magamfajta idealista magába roskad, ami azért is különleges nálam, mert nem szokásom. Pusztán azért nem szokásom, mert az idealista hitvilágom, már régen darabokban van, ezért magam sem tudtam, hogy dolgok még így meg tudnak érinteni. Olyan, mint amikor véget ér egy sorozat, amiért oda voltál, csak lekapcsolod a számítógéped és siváran bámulod a sötét, üres képernyőt. Tudod, hogy vége van, még talán az is lehet, hogy visszahozzák, de az már sosem ugyanolyan.
