Borítókép: Tucker Carlson a Fox News műsorában, NBC News
Médiavisszhang helyett hangszigetelés
Ha rákeresünk a BlackRock vállalatra, nagyjából kétféle médiummal találkozunk. Az egyik a BlackRock-ot egyszerű multinacionális vállalatnak kezeli bármely értékítélet nélkül. Ezek jellemzően gazdasági szaklapok, a cikkek pedig vélhetően a tőzsdéző befektetőknek kívánnak iránymutatást adni.
A másik szélsőségesen fogalmaz, a BlackRock-ot súlyosan elítéli. Ezek a cikkek és videók vagy a guruló dollárok és a háttérhatalom jobboldali anti-establishment szemléletét éltetik, vagy a TikTok kommunizmus és az “Eat the rich” eszméit kívánják alátámasztani. És még az is lehet, hogy valamelyiknek igaza van, erről azonban kifejezetten nehéz megbizonyosodni. Mik azok, amiket biztosan tudunk?
Hogyan működik a BlackRock?
A BlackRock egy amerikai magántőke alapkezelő multinacionális vállalat. 1988-ban alapította Larry Fink, aki a mai napig a vállalat CEO-ja. A BlackRock jelen van a New York-i tőzsdén, valamint része az S&P 100-nak, de mit csinálnak, hogy ilyen jól megy nekik?
A történet a befektetőkkel kezdődik, akik BlackRock részvényeket vagy általa kibocsátott kötvényeket és értékpapírokat vásárolnak. A részvények esetén a befektető befektet egy cégbe, amely ügyesebben fektet be mint ő. Ez a legegyszerűbb változat.
A kötvényeket a BlackRock kezeli és bocsátja ki. Ezek közül van olyan, ami egyszerűen elérhető a tőzsdén, de olyan is, amelyet kifejezetten a BlackRock-tól kell vásárolni. A kötvények mögött úgyszintén más cégek teljesítménye áll, de hogy mely cégek ezek, az a BlackRock által kibocsátott kötvény stratégiáján múlik (stabil vagy kockázatos, rövid táv vagy hosszú táv, esetleg zöldebb cégekre fókuszáló).
A vagyonosabbak akár rábízhatják a pénzüket a BlackRock-ra, hogy csináljanak vele valamit, modván: ők okosabbak. És gyakran azok is. Ezt a szolgáltatást értjük portfólió menedzsment alatt.
A BlackRock természetesen nem ingyen csinál pénzt az ügyfeleinek: a részvényvásárláson kívül minden befektetésnek ára van. Egyrészt egy bizonyos “Befektetési tanácsadási és adminisztratív díjat” számolnak fel, másrészt a nagyon sikeres befektetésekért jutalékot szednek. A vállalatnak egyébként szoftveres ága is van, a BlackRock többek között az Aladdin nevű befektetéskezelő szoftver fejlesztője.
Amikor arról beszélünk, hogy a BlackRock által kezelt vagyon 2023-ban 9 billió dollár volt, nem azt jelenti, hogy ez a cég bankszámláin csücsülő vagyon, amely mondjuk a BlackRock teljesítményéből származik. Ez nem eredménytartalék. A későbbiekben taglalni fogjuk, hogy miket is tulajdonol a BlackRock, de nem minden dollár esetén a cég tulajdonáról van szó. Jelentős százalékban a befektetőkéről. A BlackRock-ot ugyebár csak megbízták, hogy foglalkozzon ezzel a vagyonnal befektetők helyett. Ezért hívják alapkezelőnek.
A BlackRock piaci értéke jelenleg 97,97 milliárd dollár, amely így is egy jelentős összeg, azonban eltörpül az Apple 2,61 billió dolláros piaci értéke mellett. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne lenne befolyásos piaci és politikai szereplő.
“Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az nem elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok.”
Az Ariel mosóportól a Covid-19 vakcinán át a gamer videókártyákig
- Apple: 171 milliárd $
- Microsoft: 155 milliárd $
- Amazon: 63 milliárd $
- Nvidia: 51 milliárd $
- Google: 82 milliárd $
- Tesla: 37 milliárd $
- Meta: 32 milliárd $
Ezek csak a legnagyobb befektetései a BlackRocknak, de ahogyan azt a Visual Capitalist által összeállított inforgrafikán is láthatjuk, a vállalat lefedi a teljes piacot az olaj- és földgáz kereskedelemtől kezdve a telekommunikáción át az üdítőkig. Azonban ekkora vállalatoknál a számokkal nem megyünk sokra, helyette az arányok demonstrálják a legjobban a tényleges tulajdonlási viszonyokat. A felsorolt cégekben a BlackRock 5 és 8% közötti részesedések felett rendelkezik, amely elsőre nem tűnhet soknak, viszont fel kell tennünk a kérdést: Van-e még a BlackRock-on kívül sok olyan piaci szereplő, aki tulajdonolja az Apple 6,46%-át? Bizonyára van még ehhez hasonló, de a BlackRock dominanciája a kisrészvényesekhez viszonyítva teljesen egyértelmű.
Fekete kő! Mit keres Magyarországon a BlackRock? És Európában?
A BlackRock-nak Budapesten is van irodája, méghozzá nem csak egy shared service center. A Váci úti épületben jelen van a vállalat minden funkciója. Ettől függetlenül a BlackRock magyarországi befektetéseiről keveset tudni, ezek ugyanis jellemzően leányvállalatokon keresztül történnek, ha egyáltalán történnek ilyenek itthon. 2020-as európai adatok szerint a BlackRock és a versenytársa, a Vanguard group (amely egyébként a BlackRock részvényese is) együttesen a Frankfurti értéktőzsde legnagyobb 30 cégének több, mint 15%-át tulajdonolták. 2018-as adat szerint csak Franciaországban a BlackRock 5-10%-os tulajdonrészese a Danone-nak, a Renault-nak, a Peugeot-nak, az Axa biztosítónak, a Sanofinak és a Schneider Electric-nek is. Ezek azóta lehet változtak, de kizárható, hogy a befektetett pénzmennyiség csökkent volna. A BlackRock hasonlóan integrált része az európai gazdaságnak, mint amennyire az Egyesült Államokénak.
Politikai befolyás
A BlackRock-nak több módja is van arra, hogy az érdekeit érvényesítse. Egyrészt a jelentős tulajdonrészesedések végett szinte minden nagyvállalat igazgatótanácsában van hagyva legalább egy szék a BlackRock képviselőinek, így szavazati joguk van a legfelsőbb vállalati döntésekben. Rendelkezhetnek a CEO személye felett, vagy elutasíthatják a felvásárlási szándékot. Az is kérdéses, hogy a board többi tagja tényleg a BlackRock-tól függetlenül szavaz-e. Ezt természetesen csak személyenként lehet megállapítani. És a BlackRock nem ül a szavazati jogain, nyíltan kijelenti, hogy aktívan kívánja befolyásolni a cégek döntéseit – természetesen arra hivatkozva, hogy ő egyfajta etikai gondnok, aki a cégeket a fenntartható és társadalmilag érzékeny világ felé tereli.
Emellett a BlackRock jelentős kampánytámogatásokat adott demokrata politikusoknak, és fokozott lobbitevékenységet folytat. Ebben nem tér el jelentősen bármely másik amerikai nagyvállalattól.
A BlackRock érdekérvényesítő ereje nem itt merül ki. A BlackRock Solutions leányvállalat kormányoknak nyújt tanácsadási szolgáltatásokat olyan jelentős kérdésekben, mint a monetáris és fiskális politika.
A BlackRock érdekérvényesítése nem önmagukban a felsorolt tevékenységekben rejlik. A valóság megértéséhez rá kell látnunk a vállalatra, mint egészre: a BlackRock-nál szakértők dolgoznak, akik megjósolják a piac működését. Képviselőik vannak, akik előre látják a legnagyobb vállalatok döntéseit, sőt, befolyásolják azokat. A politikai beágyazottsággal képesek a törvényhozást befolyásolni, és elsőkézből jutnak információkhoz. A politikai tanácsadással is ugyanez a helyzet. Az alapkezelő jelen van a világgazdaság minden szegletében, az értékláncok bonyolult hálózatának végén és elején. Ők a fékek és az ellensúlyok, a tárgyalóasztal egyik és másik vége. A világgazdaság összes létező tüzéhez ők állnak a legközelebb. Úgy nyernek egy játékban, hogy egyszerre döntenek a szabályok és az ellenfelek felett is.
Popkultúrális referenciák
A BlackRock működése elvisz minket a sűrűn behálózott üzleti világ legfelső szintjéig, ahol a tankönyvi bizonyításokkal nem megyünk sokra, a valós hatalmi dinamikák meghatározása csak a közvetlen érintettek és a legnagyobb szakértők számára lehetséges. Ezeket a bonyolult vállalati, politikai, és felső 1%-ot érintő szociális-üzleti hálózatokat csak a legelszántabb munka árán lehet kibogozni. A helyzet könnyebb megértéséhez két sorozat példáit lehet felhozni.
A Bojack Horseman világában a fiktív cég, az “AOL-Time-Warner-Pepsico-Viacom-Halliburton-Skynet-Toyota-Trader-Joe’s” tulajdonosa az úgyszintén fiktív “Whitewhale Consolidated Interests”. Mire az egyik főszereplő, Diane, oknyomozó riportot készítene a gigavállalatról, a Whitewhale már fel is vásárolja Diane munkahelyét adó sajtóorgánumot. A műsorban nem kívánják részletesen bemutatni a vállalatok komplex hatalmi hálóját, helyette hagyják, hogy a humoros cégnevek magukért beszéljenek.
A sokkal részletesebb, választ is adni kívánó sorozat, az Utódlás ennél sokkal precízebben, erre kihegyezve mutatja az amerikai nagyvállalatok, a politikusok és az elit hatalmi hálózatát. A sorozat végére kiderül, hogy a sokak által emlegetett füstös tárgyalószobák valójában yachtokban és olasz nyaralókban nyilvánulnak meg.
Médiapiaci részesedések
Az identitáspolitikához is mindjárt megérkezünk, de előbb érdemes megvizsgálni a BlackRock és tulajdonosa, a Vanguard, médiára gyakorolt hatását. Következnek a százalékok és a dollármilliárdok.
Egy 2021-es forrás alapján a két cég együttesen tulajdonolja a:
- Fox News, republikánus televíziós csatorna 18%-át,
- A CBS 16%-át,
- A Comcast 13%-át, amely tulajdonosa az NBC, MSNBC, CNBC csatornáknak és Sky médiacsoport által üzemeltetett sajtóorgánumoknak,
- A CNN 12%-át,
- A Disney 12%-át, amely befolyása egy külön cikket érdemel
- A Ganett 10-14%-át, amely 250 napilap és a USA Today tulajdonosa,
- és a Sinclair helyi televíziós csoport 10%-át, amely az amerikai háztartások helyi csatornáinak 72%-át birtokolja.
Ez természetesen csak az Egyesült Államok tulajdonhálóját fedi le, ugyanis az európai piac lefedettségéről limitált mennyiségben érhetők el hiteles információk. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a fent leírt hatalmi háló működési mechanizmusa ne jelenne meg ugyanígy az amerikai és az európai médiapiacokon.
Ezért második rész ez a cikk
A fent említett cégek közül fontos kiemelni kettőt. Az egyik a Fox News, a másik a Disney. A Fox News amerika egyik legnézettebb televíziós csatornája, amely jellemzően republikánus álláspontokat képvisel. Ez az a csatorna, ahonnan a Magyarországon Orbán Viktorral készült interjújáról híres Tucker Carlsont rúgták ki.
A Disney, amely önmagában is bonyolult céges hálózattal rendelkezik, többször is letette a voksát a baloldali identitáspolitika mellett, persze csak addig, amíg az megérte neki. A cégnek megérte kicserélni az újrafilmesített Disney szereplők rasszait, viszont Kínában már lehagyták a fekete szereplőket az akkor kijövő Star Wars plakátjáról.
E cégek felett bármilyen etikai megfontolás nélkül uralkodik a BlackRock, aki, bár nem támogatja nyíltan, de mindenképpen tűri a megbotránkoztató és polarizáló identitáspolitikával fűtött állásfoglalásokat az általa tulajdonlott cégeknél. A kultúrharc szításában, ahogyan azt a cikksorozat előző részében is taglaltuk, nyakig benne van az elit, az elitet pedig tökéletesen megtestesíti a BlackRock.
Nem nyilvánvaló és nem is jelenthető ki, hogy ez a vállalat lenne felelős a társadalomban tátongó árokért, de nem is megalapozatlan feltételezés, hogy akinek minden hatalma megvan hozzá, hogy ezeket a társadalmi folyamatokat megállítsa, és mégsem teszi, az legalábbis nem bánja az identitáspolitika és a kultúrharc létezését. Arról nem is beszélve, hogy a vállalat, mivel szinte mindenhol ott van, számtalan különböző helyzetben implikálódik, amelyre ebben a cikkben nem is lehetett volna kitérni, az ugyanis egy könyvvé vált volna.
