Borítókép és képek: Szász Alexandra
Az utat a Diák-utak szervezésében élvezhettük. A szervezetről már meséltünk a zakopanés élménybeszámolónkban.
Magáról az útról
A plitvicei hétvégén több mint kétszázan vehettünk részt – ennek köszönhetően három busszal vágtunk neki Horvátországnak. Felszállni a Keleti pályaudvarnál volt lehetőségünk, a vasútállomás melletti buszmegállóban. Az utunk hivatalosan szombaton, hajnali egy órakor kezdődött el, amikoris Patrik, a csoportvezetőnk bemondta a kis mikrofonjába: “Köszöntjük utasainkat!”.
Mivel előzetes egyeztetéssel néhány vidéki megállónál is be lehet csatlakozni, ezért megejtettünk egy-két felszállóhellyel egybekötött mosdószünetet is.
Tekintve, hogy az egész kiutunk éjszaka zajlott, a buszhoz már jól idomult utastársak végigszundizták a menetidőt. Mi pedig, többiek leginkább csendesen meditáltunk, filmet néztünk vagy új szinteket döntögettünk a játékainkban. Nagyjából hét órával később, reggel nyolc magasságában megérkeztünk a nemzeti parkba, a Plitvicei-tavakhoz.
A túráról
Reggel kilenckor kezdtünk neki a túránknak. Mi a „C” túraútvonalon haladtunk végig. Ezen az úton megcsodálhatjuk a nagy vízesést, illetve a felső és az alsó tavakat is. Ez a túraútvonal elhalad az összes kiemelt látványosság mellett, a hossza pedig nagyon kényelmes (nyolc kilométer), kezdő túrázók számára is könnyen teljesíthető. Az út megtétele – erőnléttől függően – 4-6 órát vesz igénybe. Ha az általunk kipróbált (és jó szívvel ajánlott) vonal mégsem tűnik ideálisnak, akkor még öt másik út közül lehet választani, az egyéni preferenciáknak megfelelően.
A „C” útvonal a leggrandiózusabb látványossággal, a nagy vízeséssel indít. Ezt követően vár ránk egy egyórás séta a kisebb vízesések és az alsó tavak mentén.
Az első szakaszt már teljesítettük is, jutalmul pedig megérkeztünk az első pihenőhelyre. Itt található kitelepített mosdó, illetve lehet venni forró italt is (teát, forrócsokit vagy kávét), egy kis test- és lélekmelengetésért. Ha pedig nem hoztuk magunkkal a kirándulós szendvicseket, a büfében meleg étel vásárlására is lehetőségünk van (bár a tipikus gyorskajáknál, vagyis a hotdognál és a sültkrumplinál nem szabad többre gondolni). A pihenőnél van még egy szuveníres is, de az ottani portékák megtalálhatók a kijáratnál elhelyezett üzletben is.
A kisebb pihenés után egy kis hajókázással lehet folytatni a túrát a Kozjak tavon – ennek hossza nagyjából tíz perc. Ezután vár még ránk egy 2-3 órás sétaszakasz, amely szintén rengeteg vízesés mellett halad el, illetve érinti a felső tavakat – a végére pedig felérünk Plitvice legmagasabb pontjára, ahol szintén találunk egy kis pihenőt. Ez mind funkcióban, mind kinézetre megegyezik a Kozjak partján lévő pihenővel. A különbség mindössze annyi, hogy itt nem hajóra szállunk, hanem egy kisbuszra, amely negyedóra alatt visszavisz minket a kezdőpontra, ezzel végére érve a túránknak.
A hazaútról
A buszunk este hatkor indult vissza Budapestre. Mindenkit kellemesen lefárasztott a túra és a friss levegő, úgyhogy a hazaút egy hatalmas, közös alvással telt. Hajnali fél egykor érkeztünk meg a Keletihez, ezzel lezárva a szép, kerek, impulzusokkal teli szombatunkat.
Költség-kiveséző
A legfontosabb kérdés: mennyibe kerül egy ilyen egynapos külföldi utazás?
Maga a buszút oda-vissza 19 990 forintba került. Emellett a helyszínen készpénzben még fizetni kellett 15 (diákigazolvány nélkül 25) eurót, ami fedezte a nemzeti park jegyárát, illetve a buszok parkolódíját és a sofőrök nappali szálláshelyét.
Fontos kiemelni, hogy az úthoz diáknak lenni nem feltétel. Egy ilyen egynapos utazás tökéletes lehet arra, hogy egy kicsit kizökkenjünk a megszokott mókuskerékből. Egy ilyen alkalommal csodálatos emberekkel ismerkedhetünk meg és gyönyörű helyekre juthatunk el – a Diák-utak honlapján pedig sok aktuális úti cél közül válogathatunk hasonló árakért, tehát utazásra fel!
