A Baltikumról dióhéjban
Borítókép: schengenvisainfo.com
A Baltikum kifejezés alatt három, kulturálisan és nyelvileg is közel álló ország (Észtország, Lettország, és Litvánia) területét értjük. A régió neve onnan ered, hogy mindhárom ország partját a Balti-tenger mossa.
A három itt élő nép történelmileg először a 13. században lesz igazán jelentős, amikor is a dánok északi keresztes hadjáratuk során megtérítik először a letteket, és a litvánokat, majd kicsivel később az észteket is. Elhelyezkedése miatt a Baltikum a 16. századig csatatérként funkcionált a Balti-tengert körülvevő nagyhatalmak között, és évszázadokig beékelődött az orosz-német-lengyel érdekszférába. Önálló államiságról a balti népek az első világháború végéig csak álmodozhattak, ám 1918-ban mégis ki tudták kiáltani függetlenségüket.
Az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktumban a térséget és Finnországot is a szovjet területek közé sorolták, 1940-ben pedig zsarolással mindhárom államot rávették kommunista kormányok felállítására, és szovjet haderő beengedésére. Legtovább Litvánia állt ellen, ahova így erőszakkal nyomult be a Vörös Hadsereg, és döntötte meg az addig fennálló vezetést. Rövid ideig a németek is birtokolták a régiót a világháború alatt, ám 1945-re ismét szovjet terület lett, és mindhárom országot beolvasztották a Szovjetunióba.
1989-ben a függetlenség első állomása az úgynevezett “balti lánc” volt, ami azt jelentette, hogy a térség három fővárosát (Tallinn, Riga, Vilnius) az országok lakói egy hosszú élőlánccal kötötték össze, és demonstráltak a fennálló szovjet hatalom ellen. 1991 óta mindhárom balti ország független, és napjainkban egyre több és több turista keresi fel őket.
“What to do” – tipikus balti specialitások
Szauna
Noha a finnek találták fel a wellness egyik legnépszerűbb formáját, a három országban legalább akkora kultusza van a gőzben ücsörgésnek, és pihenésnek, mint a skandináv országban. Az észtek ráadásul még meg is toldják a finn hagyományt egy csavarral – a gőzben nyírfaágakkal csapkodják egymás hátát, ezzel is elősegítve a bőr puhulását,és erősödését. Aki igazán autentikusan akar részesülni ebből a hagyományból, az nem medencében, hanem egy szaunához közeli, befagyott tóban vagy a tengerben vesz hűtőfürdőt a jégtáblák között.
Šaltibarščiai, Sakotis, és társaik – mit érdemes megkóstolni a Baltikumban?
A három ország mindig is kedvező termőterülete volt a burgonyának – így hát nem meglepő, hogy mind az észt, mind a lett, mind a litván konyhaművészet igen kedvelt hozzávalója. Az itteni gasztronómiákra mindig is nagy hatással voltak a szláv (elsősorban az orosz és a lengyel) ételek, így néhány fogásukban ezen hatásokat is felfedezhetjük.
Ahhoz, hogy három ország gasztronómiájából bemutathassam a legkedveltebb specialitásokat, a TasteAtlas-t hívtam segítségül. Az oldal szerint a legkedveltebb ételt a régióból a litvánok szállítják, a neve pedig Šaltibarščiai – ez egy hideg, az átlagnál kicsit krémesebb céklaleves, egy kicsit hasonlít az orosz és ukrán borscs levesre, amely ugyancsak céklán alapul. Elsősorban nyáron fogyasztják. A litván gasztronómia főleg az édességeket, és a különböző formátumú krumpligombócokat részesíti előnyben. Legnépszerűbb ételük a fenti mellett a Sakotis, ami egy kürtőskalácshoz hasonló módon készülő édesség, és ők is főként karácsonykor eszik.
Észak felé haladva Lettország következik, az ő konyhaművészetükből pedig főleg hasonló céklás leveseket, erdei gyümölcsökből készült borokat, gombás ételeket, és torta szerű süteményeket emelhetünk ki. A TasteAtlas követői az Aukstā zupa nevezetű levest értékelték a legmagasabbra, ami hasonló a litvánok céklaleveséhez, viszont több húst tartalmaz, és több a leve.
A sort Észtország zárja, innen pedig a sütemények mellett kettő dolog ragadta meg a figyelmemet: az egyik a Kama, ami egy sűrűre főzött zabkása, a másik pedig a Verivorst, amit legjobban a véreshurkához lehetne hasonlítani. Az észt fogásokat átböngészve arra jutottam, hogy a három ország közül az észtek állnak hozzánk, magyarokhoz a legközelebb, ami az ételeket illeti. Összességében izgalmas volt elmerülni olyan országok ételei között, amikről korábban alig-alig tudtam valamit.
A sport fellegvárai
A balti országok kis területük ellenére sportokban igencsak kiemelkednek. Mindhárom nemzet remek sportolókat adott a világnak, ám a legkiemelendőbbek a nemzeti csapataik; Litvániában a kosárlabda, Lettországban pedig a jégkorong.
A litván kosárlabda válogatott olimpiai és világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok, sztárjai pedig az észak-amerikai profi ligában, az NBA-ben játszanak, és játszottak. A legnagyobb név Jonas Valanciunas, aki a New Orleans Pelicans mezét, és a válogatott csapatkapitányi karszalagját is viseli. Híresebbek még a Barcelona játékosa, Rokas Jokubaitis, és Donatas Motiejunas, aki pedig az AS Monacoban szerepel. A litván játékosok adták a szovjet válogatott gerincét, amely így nagy sikereket ért el. Litvániában hatalmas kultusza van a kosárlabdának, minden más sportnál népszerűbb.
Ugyanez a helyzet Lettországban, csak a jégkoronggal. A lettek két ízben is az A-csoportos világbajnokság házigazdái voltak, de számos játékosuk szintén az észak-amerikai profi ligában (NHL) játszott, és mindig az A-csoportos ligát erősítették. Legjobb eredményük az idei VB-bronz, ami után hatalmas tömeg várta a hazaérkező nemzeti csapatot Rigában.
Három ország, három látványosság – mit érdemes felkeresnünk a Baltikumban?
Vilnius és a Trakai-vár – a litván kultúra két bölcsője
Litvánia a legnagyobb a három állam közül, így a sort is velük kezdjük. Ha az országban járunk, mindenképpen érdemes felkeresnünk Vilniust, a fővárost. Két folyó összefolyásánál épült az 1300-as években alapított település, amelynek gyönyörű óvárosa az UNESCO Világörökség részét képezi. Számos templom, és az 1579-ben Báthory István által alapított egyetem épülete impozáns látványt kínál. Vilniusban egyébiránt 1956-ban szimpatizánsok tüntettek a magyar forradalom eszméi mellett kiállva, emléktáblájukat a Hajnal kapunál 2006-ban avatta fel Sólyom László, és Valdas Adamkus, az akkori magyar és litván államfő.
A másik kiemelendő látnivaló Trakai vára, amely egy szigetre épült, és a legfontosabb vár Litvániában. Építését Gediminas nagyfejedelemnek tulajdonítják, aki az 1300-as években uralkodott. A szigetre épült erődítmény a 17. században jelentősen megrongálódott, korábban azonban igencsak jelentős stratégiai pont volt. Az 1960-as évek óta múzeum, kiállításai átfogóan mutatják be a régió történetét, és középkori, újkori mindennapjait. Litvánia kiemelkedő látnivalója még a fentiek mellett a Keresztek hegye, amely egy jelentős zarándokhely, és a lett határ közelében fekszik.
Riga pezsgése, és strandolás a Balti-tengernél – Lettország látványosságai
Lettországban járva ne hagyjunk ki egy sétát a természetben – az ország 54%-át erdők borítják, amelyek remek terepet kínálnak túrázásra, és kikapcsolódásra. Viszont a kalandunkat Rigában, a fővárosban érdemes kezdeni. A történelmi óváros, akárcsak Vilniusban, a Világörökség része, leghíresebb épületei mind a szecessziós stílust képviselik. Kiemelendő a Feketefejűek háza, ami egyfajta emblematikus jelentőséggel bír az Óváros tekintetében.
Azonban ha unjuk a nyüzsgést, érdemes kipihenni magunkat a strandon, és szerencsére erre is van lehetőségünk Lettországban. Liepaja kikötővárosának strandja Lettország legnépszerűbb tengeri üdülőhelye, rengeteg turista keresi fel minden évben, nem csak lettek, hanem a környező országokból is érkeznek látogatók. Noha a víz nem a legmelegebb (átlagosan 14 és 16 Celsius-fok között mozog nyáron), hűsítőnek tökéletes. Fehér homokos strandokon élvezhetjük a hűsebb időt, ráadásul bicikliút is húzódik a tengerparton, ahol nem csak Liepaját, de az egész lett partszakaszt felfedezhetjük.
Fókamentés és kulináris élmények – mit érdemes csinálni Észtországban?
Észtország több szempontból is eltér a fenti kettő országtól. Egyrészt a három közül ez a legkisebb területű, másrészt pedig az itt élők finnugor eredetű, a finnel erősen rokon észt nyelvet beszélik. Az észt-finn kapcsolatok minden téren erősek, rengeteg szál köti össze a két országot, emellett természeti képük, és kultúrájuk között is sok a hasonlóság, elég a cikk elején említett szaunázásra gondolni.
Észtország abban is hasonlít a fenti két országhoz, hogy Tallinn óvárosa is a Világörökség része, és itt is érdemes egy sétát tennünk. Ha maximumra szeretnénk emelni a kulináris élményünket, megkóstolhatunk egy igazán különleges fogást: a medvehúst. Tallinnban számos étterem étlapján ott található a sült medve, a beszámolók alapján íze pedig egészen sajátos. Tallinnban emellett számos múzeum és emlékhely található, ahol átfogóan megismerkedhetünk az észt nép történetével, és azzal, hogy milyen volt az élet az Észt SZSZK-ban.
Az ország, és a Baltikum egyik legkülönlegesebb természeti látványosságai a balti gyűrűsfókák csapatai. Észtország két szigetén, Hiiumaa-n, és Saaremaa-n kifejezetten nagy populációi élnek, amelyek védelem alatt állnak. A partszakaszok, ahol előfordulnak, nem látogathatóak, viszont természetfilmek vezetnek be minket a fókák mindennapjaiba.
További populációk Finnország partvidékén élnek, ami szintén nincs túl messze a fent említett két szigettől.
A három balti ország véleményem szerint alulértékelt turistacélpont. Mindent megtalálhatunk ha észt, lett, vagy litván földön járunk, a történelmi emlékhelyektől kezdve a homokos strandokon át a pezsgő életű nagyvárosokig. Az országok ráadásul rengeteget fordítanak a turizmus fejlesztésére, így az infrastruktúra, és a turisták tájékoztatása is hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években. Ha nem is áll utazási bakancslistánk első helyén a régió, egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni – nem fog csalódást okozni az utazásunk.
