Borítókép: FitNishMedia by Pixabay
Május 15-e a Nemzetközi Klímaváltozás világnapja. Nem meglepő, hogy az éghajlatváltozás odáig fajult, hogy világnapot is kapott, ugyanis a ma élők (főleg fiatalok) azok, akikre még hatással vannak a globális felmelegedés következményei (például: állatfajok kipusztulása, ezzel felborítva a természet körforgását). Vannak, akiket nem érdekel vagy egyenesen tagadják, hogy ez probléma lenne. Mások tudomást vesznek a probléma létezéséről, de nem tesznek semmit, mert úgy gondolják hogy egymaguk egyedül kevesek egy globális szintű problémához.
Azonban vannak, akik a tettek mezejére lépnek és felveszik a harcot a klímakataszrófával. Valaki szelektíven gyűjti a szemetet, mások helyi termelőtől vásárolnak (például: bevásárló közösségek), vannak, akik az ökofalvak alapításával akarják megmenteni a bolygót. Ilyen lehetőség a cikkben felhozott low waste életmód gyakorlása is.
Low waste életmódról
A low waste életmód az élet minden területén igyekszik minimalizálni a szemét mennyiségét, legyen szó a vásárlási vagy takarítási szokásaikról. Mottójuk az 5R-en (refuse, reduce, reuse, recycle, repair) alapul, vagyis utasítsd el, csökkents, használd újra, javítsd meg.
Nagy testvére, a Zero Waste a 2000-es években indult el az Egyesült Államokból. Az egyik úttörője Bea Johnson, aki Zero Waste című könyve miatt lett ismert és jelölte ki ezzel a célkitűzéseit. Magyarországon a 2010-es évek második felében kezdett beszivárogni, itt inkább a közösségi médiában feltűnő véleményvezérek (többek között a Vászonzsákoslány) közvetítése révén került be a köztudatba. Az élet ezen néhány kiemelt területén felsorolt példákkal és alkalmazásukkal a szemétmennyiség radikálisan csökkenthető.
Az egyik legnagyobb fókuszban az élelmiszer beszerzése áll. A műanyag zacskó helyett len- vagy vászonzsákot használnak, kerülik a zöldség és gyümölcs esetében az előre csomagolt termékeket, illetve a kimért termékeket preferálják, amit saját üvegekben visznek haza. Ezen terméktípusok megnövekedett igénye miatt először nyugaton, majd hazánkban is megjelentek a csomagolásmentes boltok 2015 körül.
Nálunk Pécsen az első ilyen üzlet a Zöld Blokk volt a Kertvárosban, amely 2019 és 2023 között működött. Amennyiben nem vásárolunk vagy nincs a közelünkben csomagolásmentes üzlet, akkor sem kell kétségbe esni. Egyes helyi termelőknél visszaváltják többek között a tejes üvegeket vagy éppenséggel saját tojástartóban viheted haza a tojásokat. Továbbá a legtöbb szupermarketben számos zöldséget és gyümölcsöt tudsz csomagolás nélkül beszerezni. Hosszabb távon pénzügyileg is jobban jársz: egy műanyag zacskó olyan 20-30 forint körül mozog, ami egy heti nagy bevásárlás esetén elérheti akár a 300 forintot is (ez havonta akár plusz 1000 forintot is jelenthet) .
Az életmód követői az ételkészítés közben keletkezett maradékról is gondoskodnak. Különféle levesalapokat készítenek a zöldségek héjából vagy éppenséggel komposzt lesz belőlük.
De nem csak az élelmiszerről szól minden. A másik nagy terület a vegyszerek (nem) használata. Vannak, akik visszatérnek a régi ecet, citromlé, szódabikarbóna hármasával való takarításhoz. Még mások vegyszermentes tisztítószerekkel kísérleteznek (egyes csomagolásmentes boltokban lehet kimérősen is venni) és ha szemfülesek vagyunk, kiszúrhattuk már, hogy az egyik drogéria a közelmúltban behozta a kimért mosószereket is. A műanyag takarító eszközök helyett fa, illetve bambuszból készülteket választanak. Különösen népszerű például a luffa szivacs, mely egy növény szárított terméséből készül, így akár otthon is termeszthetjük magunknak.
Ha ruházkodásról van szó, akkor törekednek arra, hogy csak azt a ruhát vegyék meg, amelyet használnak is. Ezekhez jellemzően használt ruha boltokból, ruhacsere vásárokon (a PTE minden szemeszterben rendez egyet), személyes cserével, vagy erre specializálódott appokkal (például Vinted) szerzik be a ruhákat. A már meglévő és használatban levő darabokat pedig igyekeznek megjavítani vagy ha nem kell vagy nem jó rájuk, továbbadni. A többi használt textiljeiknek új életet adnak: például régi törölközőből törlőkendőt készítenek.
Lehet-e valós megoldás?
A válasz sajnos egyszerű: lenni lehetne, azonban a hétköznapi életben nem kivitelezhető nagyon sok praktika. Ennek oka nem csak a kényelmünk nehézkes feladásában vagy éppen a háztartásunk életmódjával való potenciális „széllel szembeni pisilés“ miatt nehézkes.
A csomagolásmentes bolt ideálja nagyon ígéretesen hangzik, azonban sok ember számára nem elérhető. Ennek oka nem csak a földrajzi tényezőkben rejlik. Bár Budapesten kívül egyre több településen megjelenik, de nagyon ritka az, hogy egynél több kimérős bolt huzamosabb ideig megmaradjon (Pécsen míg három is működött egyszerre, mára csak egy maradt fenn). Egész egyszerűen van, de igazából nincs rá kereslet.
Az ismerőseim többsége például üdvözlendőnek tartja az ötletet, azonban az ezekben a boltokban való árak nagyon sokszor drágábbak, mint a szupermarketben kapható csomagolt változatuk. Emiatt sokak szemében „a felső középosztály úri huncutságának” számít.
A csomagolásmentes üzletek másik árnyoldala az egyes termékek, amelyek gyakran több ezer kilométert utaznak az üzletig, mert kakaó mondjuk nem terem a környéken. Ezz sajnos növeli a környezeti terhelést a hosszú ellátási láncok miatt és egyáltalán nem biztos, hogy ami az üvegünkbe kerül, az fenntartható is – bár a termékeik nagy része Magyarországról, azon belül is nagyon gyakran megyén belülről érkezik.
A másik apró nehézség a komposztálásból fakad. Bár ma már lakásban is lehet komposztálni (bokashi komposztáló), azonban egy jó minőségű típus akár 40 ezer forintba is fájhat a beruházójának. Másik nehézség, amibe az emberek gyakran ütköznek az az, hogy hogyan is kell komposztálni. Mit lehet (például hajat is lehet elhelyezni benne), mekkora mennyiségben (ez sem mindegy) és hogyan (rétegezve), illetve mi az, ami nem kerülhet a komposztra (ilyenek például a citrusfélék is).
Vannak ezeknél problémásabb helyzetek is a low waste életmód megvalósításában, főleg a ruházkodás területén. Bár turkálóból öltözködni megint egyre felkapottabb (és egyes kultúrkörök versenyt csinálnak abból, hogy ki tud jobban turizni), egyes ruhadarabokat (főleg higiéniai okokból) szeretünk újonnan megvenni (fehérnemű, cipő). Továbbá a turkáló sem feltétlenül környezetbarát abból a szempontból, hogy a Magyarországra érkezett használt ruha nagyrészt Nyugat-Európából utazik – ráadásul nem keveset -, majd a nálunk gazdára nem találó darabok tovább kerülnek a szegényebb országokba.
Végezetül úgy gondolom, hogy nem lehet egy cikkben kifejteni, hogy hogyan is lenne érdemes nekiállni (biztos, hogy fokozatosan, de nem gyakorlom aktívan a low waste életmódot). De ettől függetlenül úgy gondolom, hogy fontos minél több féle környezettudatos életmóddal megismerkedni és mindenkinek kiválasztani azt, amit a személyes életében meg tud valósítani mind fizikális, mind pénzügyi értelemben.
