Az Amszterdam (2022) film borítója

Most jön a jó rész! Vagy mégsem… – Amszterdam filmkritika

Az Amszterdam David O. Russell legújabb filmje, melyben keveredik a thriller és komédia, valamint néhol bizarr művészfilmes elemeket is bedob a mixbe, csak hogy legyen valami, ami miatt a mellettünk ülőre nézhetünk a moziban, azon tűnődve, ő vajon érti-e, mi is történik pontosan a nagyvásznon.

Borítókép: imdb.com

Amikor én ültem be a moziba megnézni az Amszterdamot, a terem már színültig volt izgatottan pezsgő emberek hadával, ami kissé meglepett. Bár mégsem annyira meghökkentő a szinte teli terem látványa, ha azt tekintjük, hogy az Amszterdam bővelkedik Hollywood régi és új üdvöskéiben. Mégis, a filmet nézni olyan volt, mintha a katarzis nevezetű mézesmadzagot ráncigálnák az orrunk előtt jelenetről-jelenetre, csupán azért, hogy végül ne legyen csattanó egyáltalán.

Az Amszterdam (2022) film főszereplő gárdája
Borítókép: imdb.com

A történet a három közeli barátot, Burt Berendsent (Christian Bale), Harold Woodmant (John David Washington) és Valerie Voze-t (Margot Robbie) követi nyomon, ahogyan belegabalyodnak egy gyilkossági ügybe, majd, hogy a nevüket tisztára mossák, megkísérlik felgöngyölíteni azt.

A cselekmény viszonylag egyszerű, bár ezzel a kijelentésemmel biztosan szembeszálltam volna, mikor kiléptem a moziterem ajtaján, mivel rég voltam ennyire összezavarodva. Kissé olyan hatást kelt a vágás és a narratíva kombinációja, mintha a rendező véletlenül sem szeretné, hogy elkényelmesedjünk és némileg megértsük a cselekményt, netalántán összerakjuk a szanaszét hajigált puzzle darabokat. Ha mindez nem volna elég, még kapunk olyan jeleneteket, ahol a karakterek furcsán elkezdik kihangsúlyozni a szeretet fontosságát, ami olyannyira Disney-s és szájbarágós volt, hogy azt a benyomást keltik mintha Russell aggódna amiatt, hogy ha nem dugja le közönsége torkán az üzenetet, akkor nem is fogják majd felfogni.

Rami Malek is játszik a 2022-es megjelenésű Amszterdam című filmben.
Borítókép: imdb.com

De minden rosszban van valami jó, így meg kell hagyni, hogy a film nem hiába csődítette össze Hollywood krémjét, a színészek igazán kitesznek magukért, még akkor is, ha nem mind töltenek sok időt a vásznon. A teljes gárda megállta a helyét, de számomra Anya Taylor-Joy nyújtotta a legszórakoztatóbb alakítást a nevetségesen idegesítő arisztokrata feleség szerepében. Ettől igazán szomorú a tény, hogy helyenként mégis azt érezni, a tehetség kárba vész a túlbonyolított és össze-vissza ugráló történetvezetés miatt.

Sajnálatos módon, végül a sztárparádé és a néha jól elsült poénok együttese sem tudta megmenteni az Amszterdamot, attól, hogy határtalanul középszerű legyen, szinte elejétől a végéig – ami elég hosszú idő, a film 2 óra és 14 perces játékidejével –, ha a karaktereket nem számítjuk.

Akiknek ajánlom

  • Annak a havernak, aki filmnézés közben mindig oldalba bök: ,,Figyelj, figyelj, most jön a jó rész!”, annak ellenére, hogy utána soha nem jön az áhított “jó” rész.
  • Azoknak, akik elélnek a színes, kelekótya karaktereken és nem bánják, hogy az egyébként egyszerű sztori is akkora rejtélynek tűnik, mint maga a Bermuda háromszög.
  • Azoknak, akik már megunták, hogy a tényleges Walt Disney Pictures nyomja az arcukba az életigazságokat a szeretetről, így inkább meghallgatnák ugyanezt egy olyan rendezőtől, akinek több zaklatási ügy is van a hóna alatt.

Akiknek nem ajánlom

  • Értelemszerűen Taylor Swift rajongóinak.
  • Annak, aki várja a jó részt.
  • Azoknak, akik szeretik megfejteni a rejtélyt.