Az elmúlt években az Oscar-díjátadónak több szempontból is csökkent a színvonala és a nézettsége is. Ennek egyik oka, hogy a főbb díjakat általában olyan filmek nyerték meg, amikről az átlagemberek még nem is hallottak, másoknak pedig a rendszeres (több oldalról is érkező) politizálás vette el a kedvét attól, hogy megtekintse a gálát. Ezért az Akadémia mostanában többször is próbálkozott azzal, hogy egy nagyobb blockbuster filmet is jelölt a legjobb film kategóriájába. Ezzel a céljuk pedig az, hogy minél többen kezdjék el újra nézni az Oscart.
A kategória
Viszont volt mindig is egy bizonyos (szakmai) kategória, ahol sokszor feltűntek az úgynevezett közönségfilmek is – ez pedig nem más, mint a vizuális effektusok díja, ami már rengetegszer újult meg (vagyis változtatott nevet) fennállása során. Mostani elnevezését 1996 óta viseli, és talán ez a kifejezés képezi le legjobban, hogy itt mit is díjaznak. Sokak számára azonban félrevezető lehet ez a kategória, ugyanis itt nem csak a CGI-t díjazzák, hanem másfajta technikai megoldásokat is. Illetve léteznek különböző fajta vizuális effektusok a filmekben, amelyek közül mindegyik kapott már Oscart.
Az tény, hogy mindig is ebben a kategóriában szerepelt a legtöbb közönségfilm és blockbuster. Ennek ellenére jelen voltak azok az alkotások is, amik egyszerre képviselték a kommersz ízlést és a művészvilágot is. Az előbbire példa a Csillagok háborúja, E.T., az Indiana Jones filmek, Titanic, Pókember 2., King Kong (2005-ből), A Karib-tenger kalózai, hogy csak párat soroljunk fel a győztesek közül. Az utóbbira kategóriára pedig inkább precedens A Gyűrűk Ura, Eredet, Csillagok között vagy az új Dűne.
A „csúf”
Az idei jelöltek felsorolását azzal az alkotással kezdeném, ami nemhogy a legesélytelenebbnek számít, de objektíven nézve tényleg nem sok keresnivalója van itt. Ugyanis nem azzal van a baj, hogy nem lett jó film a Fekete Párduc 2., hanem hogy nem néz ki jól. Mert még mondhatnám azt is, hogy csak a CGI effektek lettek silányak, azonban semmilyen technikai megoldás nem indokolja azt, hogy ez a film itt legyen ebben a kategóriában. Valószínűleg azért került ide, mivel Marvel-alkotás és a témája miatt. Jobban megérdemelne a Minden, mindenhol, mindenkor vagy az RRR egy Oscar-jelölést ebben a kategóriában.
Az újhullámos európai
Tény, hogy kicsit örömmel töltheti el a magyar embert az, hogy egy európai film is jelen van ebben a mezőnyben. A Nyugaton a helyzet változatlan nem érdemtelenül kapott kilenc Oscar-jelölést, és a látvány is elképesztően jól néz ki. Igaz, hogy (nagy költségvetésű) háborús film lévén elvárható, hogy látványos legyen és az is, hogy „Oscar bácsi” hozzá is ellátogasson. Ez a film tipikusan az az alkotás, aminél az ember első látásra nem veszi észre, hogy mi az, ami utólag szerkesztett és mi az, ami nem.
Egyébként el lehet mondani, hogy főként a hátterekhez, egy-két jelenetben a tankokhoz és a különböző sebekhez, csonkokhoz használtak CGI-t. Ezek lehet, hogy elsőre nem kivehetőek, viszont utólag nézve azért néhol „kilóg a lóláb”. Mégis az alkotás nagy része eszeveszettül látványos, és nagyon hitelesen adják vissza a háború borzalmait a vizuális effektek. Ritka eset, hogy a Netflix kezei közül kikerül egy ilyen látványos (főleg, hogy európai) film, viszont sajnos nem az a „látványorgia” fogad minket, mint mondjuk a további három jelöltnél.
Egy nagyon sötét lovag
A Batmanről is el lehet mondani, hogy elsőre nem veszi észre a néző azt, hogy mi a CGI és mi nem. Viszont itt nem „szimpla” zöld hátterezésről és utólagos odaszerkesztésről van szó, hanem sok helyen például LED TV-ket alkalmaztak azért, hogy sokkal realisztikusabb képet hozzanak létre, mint egy green screen-nel. Ezen a különböző paneleken kívül pedig használtak más számítógépes VFX megoldásokat is. A film vizuális effektjeit tekintve kimelkedik abból a szempontból, hogy főként nem a számítógépes megoldásokra támaszkodik.
Inkább más kreatív praktikákat alkalmaztak a filmben, ez pedig megsüvegelendő. A több mint három órás „eposz” tehát rendkívül látványos sok helyen, viszont tény, hogy nagyrészt rendkívül sötét kép tárul elénk. A fekete pedig a képi világban is olyan, mint a ruháknál – slankít. Minél kevesebbet szeretnénk megmutatni egy adott képből, annál sötétebb lesz (lásd: Trónok Harca nagy végső jelenete). A Batmannél rengeteg nagyon sötét kép látható – természetesen praktikai okok miatt –, viszont szerencsére ez nem sokat vesz el a film látványbeli erényeiből.
A kimagasló óriás
Igen, az Avatar 2. a leglátványosabb alkotás, nemhogy idén a jelöltek között, hanem jelenleg a filmiparban. Ez köszönhető annak, hogy mennyi idő alatt és mennyi pénzből készült el, ezt pedig össze sem lehet hasonlítani szinte semmivel. Viszont ez meg is látszik a látványvilágon, amit egyébként csak kék háttérrel vettek fel. A forgatáson nem sok díszletet építettek meg, nagyrészt szinte minden utólag van odaszerkesztve. Nem is lehet összehasonlítani más látványfilmekkel, mivel itt minden CGI, de nem véletlenül ez minden idők legdrágább filmje.
Ami még az Avatar 2-nek nagy erénye a filmes effekteket tekintve, azok a vízalatti felvételek. Az ilyesfajta filmek sosem voltak látványosak, a tengerek mélye mindig is sivárnak tűnt a mozgóképen (vagy csak szimplán rosszul nézett ki). Nem kell nagyon régre visszamenni egy negatív példáért: ott van mondjuk a Fekete Párduc folytatása vagy az Aquaman. A víz útja nemcsak CGI-al „lehelt” életet óceánjaiba, hanem Cameronék a víz alatti képalkotásban is áttöréseket értek el. Úgyhogy az Avatar 2. mindenképpen egyedülálló jelenleg látványilag a filmiparban, de lehet egy jelölt, aki felboríthatja az erőviszonyokat.
Az „old school”
Egy nagy versenyző veszélyeztetheti A víz útját, aki ezzel boríthatja a papírformát – ez pedig a Top Gun: Maverick. Lehet, hogy nem használ annyi VFX-et, mint James Cameron új produkciója, viszont amit alkalmaz, azt mesterien ötvözi az analógabb technikákkal, így egy rendkívül látványos és sok tekintetben szintén úttörő film kerül a nézők elé. De hogy előzheti meg a Top Gun az Avatart ebben az Oscar-kategóriában? Egyrészt a nagyszerű praktikai effektek használata és az azokban való határfeszegetés miatt, másrészt pedig a tengerentúlon van a filmnek egy olyan megítélése, miszerint ez az alkotás mentheti meg (vagy már megmentette) a mozit. Ez részben köszönhető annak, hogy (az Avatar 2-vel ellentétben) a Maverick 3D-ben, 4DX-ben, IMAX-ben és tulajdonképpen bárhogyan látványos tud lenni. Valami hasonló lehet idén az Oscar-gálán ebben a kategóriában, mint ami 2015-ben volt: akkor az Ex Machina elvitte a díjat a Mad Max – A harag útja elől, pedig a film úgy volt látványos, hogy inkább a finom praktikai effektekre épített.
