Nem esik messze az alma a fájától, azaz a magyar filmgyártás újabb leszakítatlan gyümölcse – Az almafa virága kritika
Február 16-án közepesen nagy csinnadrattával érkezett meg Szűcs Dóra rendezésében Az almafa virága című romantikus magyar-vietnámi film. Az előzetes két mindent elsöprő szenvedély, illetve ugyanennyire tiltott szerelem történetét ígéri 50 év különbséggel, de hiába lett a közönség előtt elhúzva az érzelmek mézesmadzaga. Ez a film laikus szemmel is tökéletes példa arra, hogyan nem szabad romantikus történetet a vászonra vinni.
Vigyázat! Spoileres tartalom következik (már amennyiben van mit spoilerezni).
Terítéken: A menü
Vajon mai alkotásunk melyik hozzávalója fekszi meg leginkább vendégeink gyomrát: a nyers osztriga vagy a vásznon megjelenített „Rolex zabálók” társadalma? Kritikánkban tételenként elemezzük menünk kínálatát.
Magunkat védeni, magunkat elmesélni – Márfi Márk: Telik. Kritika
A művészet egyik legtitokzatosabb jelensége: ugyanakkora erővel elmondhatsz valami nagyon nagyot a világról vagy valami nagyon kicsit önmagadról. Márfi Márk monodrámája saját előadásában az utóbbit választja, ez azonban nem kisebb vállalás az előbbinél. Az önmagunkkal való számvetés, a megélt élmények újraértelmezése, valamint a család és a szülőhely válnak ennek a személyes vallomásnak legfőbb témáivá. A Telik című előadás a Lóvasút Kulturális és Rendezvénytérben megtekinthető.
Boncasztalunkon az Átjáróház
A Disney élőszereplős és képregényfilmek fénykorában vajon Magyarország is megérett végre a fantasy műfaj vizuális kivitelezésére? Mai kritikánkból kiderül!
Az ember mint a sírni is képes szörnyeteg – Dollár Papa Gyermekei: Úriemberek. Kritika
Van egyfajta zavarba ejtő közelség, ami a kortárs színház egyik legsajátosabb eleme. Nem pusztán arról van szó, hogy a nézők testi jelenléte nélkül az előadás képtelen valóssá válni, hanem hogy a befogadók maguk is az alkotáson belül helyezkednek el. Egy könyvet a kezünkben tartunk, egy filmet a képernyő közvetítésével nézünk, de a színházban akarva-akaratlanul benne vagyunk. Ezzel a távolsághiánnyal játszik a Dollár Papa Gyermekei legújabb darabja is, az Úriemberek.
Legyen meg a te akaratod? – Fényeskedjék neki / Szkéné Színház. Kritika
Mi mindent vehet el és mi mindent adhat egy családfő halála? Ezt a kérdést szegezi nézőinek Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki című drámája, amelyet maga a szerző állított színpadra. A Török-Illyés Orsolya, Szikszai Rémusz, Enyedi Éva, Márfi Márk és Formanek Csaba szereplésével készített darabot október 28–29-én mutatták be a Szkéné Színházban.
Az őrület nullfoka – Franz Kafka: A kastély / Vígszínház. Kritika
„A pokolnak nincsen feneke, szólt. Aki belebukik, abban a zuhanás örök. Az őrületnek nincsen alkonya, mert éjszaka” – írja Hamvas Béla Karnevál című regényének utolsó bekezdésében. Franz Kafka és Bodó Viktor életműve mintha egyaránt erről a zuhanásról és erről az őrületről szólna. Emiatt sem meglepő, hogy Bodó Viktor színházi világának gyarapítása céljából nem először nyúl Kafka műhöz. 2005-ben a Katona József Színházban bemutatott Ledarálnakeltűntem a sokat elemzett és sokszor, sokféleképpen feldolgozott A per című művet interpretálta, de jelen kritika tárgyának, az idén a Vígszínházban bemutatott A kastélynak is megvannak a maga rendezési előzményei.
Fogantatástól fogadtatásig – Pintér Béla és Társulata: Az imádkozó. Kritika
Pintér Béla immáron huszonkilencedik darabját állította színpadra, és bár a megvalósítás esélye anyagi okokból még szeptember legelején is kérdéses volt, a társulat által indított adománygyűjtő kampánynak és a támogatók lelkes segédkezésének köszönhetően az előadás szeptember legvégén be lett mutatva az Újpesti Rendezvénytéren. Igazolva ezzel, hogy Pintér Béla színházára huszonkilencedik alkalommal is szüksége van a magyar közönségnek.
Mechanikus legyek apokalipszise – A Westworld és a 4. évad kritikája
2016 óta évadról évadra lehetünk szemtanúi, miképp válik egyre komplexebbé a Feltámad a vadnyugat alapján készített sorozat. Megszokhattuk, hogy nem egy betűhív feldolgozással állunk szemben.
Vezess helyettem – kritika
Murakami Haruki Magyarországon és Európa-szerte az egyik legnépszerűbb kortárs japán író. Sikerének számos komponense közül a nyugati zene- és irodalomtörténethez való szerves kapcsolódást érdemes kiemelni az általunk vizsgált mű bemutatása érdekében. A Vezess helyettem című nagyjátékfilm a szerző azonos elnevezésű novelláján és a Férfiak nő nélkül kötet további elbeszélésein alapszik.