Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

Álláskeresés Zyntern

Az álláskeresésről – Interjú Balogi Attilával, a Zyntern egyik társalapítójával

Borító: Nagy Dávid

1.      Hogy készüljünk fel az álláskeresésre?

Hogyha részekre bontjuk magát a felhasználói utat, akkor az első lépés, amikor megfogalmazódik benned, hogy „na most már el kell kezdenem állást keresni” vagy „el szeretnék kezdeni szakmai gyakorlatot magamra szedni.” Van egy keresési, jelentkezési szakasz, aztán az interjúzási szakasz, utána pedig a felvételi és a beilleszkedés. Mindegyik résznek megvan a sajátossága, amellyel kapcsolatban tudunk szakértő tanácsot adni a pályakezdőknek, és a cégeknek is. Sok ehhez kapcsolódó tartalmunk van a blogunkon

Én azt gondolom, hogyha az ember elhatározta, hogy szeretné beindítani karrierjét, akkor először érdemes meghatározni három dolgot.

Mi az, amit szívesen csinálnál? mi az amihez értesz (milyen kompetenciákkal rendelkezel, ami megnyithat új kapukat)? A harmadik pedig az anyagi oldala, hogy mennyiért vállalnád szívesen? Ez a három dolog nagyjából meghatározza, milyen cégek, milyen iparágak lehetnek számodra érdekesek, azon belül pedig milyen feladatok.

Ha ez megvan, (érdemes leírni), utána meghatározhatod, hogy egy adott cégre vonatkozóan mik az elvárásaid, mi az a top 3 vagy 5 dolog, amit mindenképpen szeretnél egy adott munkahelytől. Ez vonatkozhat a csapatra, a fizetésre, a kultúrára, az elhelyezkedésre vagy a juttatásokra. Például, mivel foglalkozik a cég, milyen feladatok vannak ott, milyen érettségi szakaszban van. Egy most induló, vagy nemrég elindult dologba szeretnél beszállni, vagy egy bejáratott, nagy, száz éve létező multinál szeretnél dolgozni és ott megismerni a rendszert. Ezeket érdemes mind papírra vetni és átgondolni, hogy mi az, ami neked izgalmas lehet, mert ez az alapos tervezés sok időt spórolhat meg később. Így nem csak vaktában lövöldözöl, hanem jó eséllyel tényleg olyan helyre kerülsz, ami téged leköt, érdekel és izgat.

Ezután érdemes az elérhető csatornákon tájékozódni. Hol fogod megtalálni, amit szeretnél? Ahol jelen vannak a cégek. Fent vannak LinkedIn-en, fent vannak az állásportálokon, és ahogy korábban mondtam, egy jó állásportál szerintem tartalmazza a cégek bemutatkozóját. A cégek büszkén készítenek employer branding kommunikációs tartalmakat, videókat, fotókat, amelyekben megszólaltatják a kollégákat. Ha ezek nem az állásportálon vannak fent, akkor a cégek a karrieroldalán.

Miután meghatároztál egy listát a téged érdeklő cégekről, akkor meg tudod nézni, vannak-e aktuális lehetőségeik. Ha ez megvan, akkor pedig jó esetben tudsz hozzájuk jelentkezni akár a Zynternen, akár a saját karrieroldalukon keresztül. Ha éppen nincs nyitott pozíció, akkor érdemes proaktívan ráírni egy adott cégre, hiszen valamilyen e-mail címen keresztül biztos elérsz olyan embert, aki segíthet neked. Megírod az üzenetet, ezzel már látja az az ember – aki egyébként azzal foglalkozik, hogy megtaláljon olyan lelkes embereket, mint te – hogy valaki veszi a fáradtságot erre, akkor ez egy tök jó benyomást kelt. Nem szabad azt gondolni, hogy túl nyomulós az ember egy ilyen szituban, mert sokat küzdenek a cégek azzal, hogy jó embereket találjanak. Ha valaki proaktív és ott szeretne dolgozni a cégnél, az már félig jó embernek számít. A lelkesedés, a motiváció megvan, onnantól kezdve meg a cég feladata, hogy az illető tudását, képességeit felhasználja, fejlessze.

Az interjúra hogyan érdemes készülni…? Ahogy mondtam, minden cég és minden feladat más, ezért érdemes az álláshirdetésekre úgy tekinteni, mint egy briefre. Leírja, hogy neked az adott cégnél, az adott feladatkörben – mondjuk marketing gyakornokként – mit kell majd csinálnod, ahhoz milyen elvárások vannak, milyen skillek kellenek. 

Jellemzően az álláshirdetés három fő szakaszból áll. Először a feladatok, a felelősségi kör, azután az elvárások,k és végül van egy “mit adunk cserébe”, “milyen juttatásokat kínálunk” rész. A Zynternen is ez a hármas tagolás van egyébként, a cégeknek ebben kell gondolkodniuk, amikor hirdetéseket tesznek fel és egyébként te, mint jelentkező erre a briefre reagálsz a jelentkezéseddel. Főként az elvárások szakaszban vannak olyan dolgok, amiket a cég tényleg elvár, azt szeretné, hogy azok neked – ideális esetben – meglegyenek. Az önéletrajzodat, profilodat arra érdemes kihegyezni, hogy ezekre válaszolj bennük. Tehát el kell adnod magad. Ez egy értékesítési szakasz. Egy önmarketing. Ezt nem nagyon tanítják meg az egyetemen. Ezért próbálunk kiegészítő tudást adni az embereknek, hogy ebben a folyamatban komfortosan érezhessék magukat. Nem biztos, hogy mindenre tudsz választ adni, nem biztos, hogy mindenben van tapasztalatod, de legalább egy részére érdemes felhívni a figyelmet. Azokat érdemes kiemelni, konkrétan félkövérre állítani a szöveg szerkesztésénél. Amikor a cég igen rövid idő alatt átböngészi azt a sok-sok beérkezett jelentkezést, akkor nagyban segíted azzal a munkáját, hogy te már előre kiemeled azokat a részeket, amik szerinted érdekesek az állásleírásban kiemeltek tekintetében. Saját esélyeidet növeled, ha ezeket az apróságokat megteszed.

Tegyük fel, hogy az x száz jelentkezőből bekerültél abba a néhányba, akiket behívnak interjúra vagy felhívnak telefonon. Érdemes minden cégből, ahova jelentkezel, felkészülni, hogy ne ott érjen a meglepetés , és a céget sem, hogy nem tudod, hogy mivel foglalkozik, azt se tudod, hogy hova jelentkeztél. Néhány jegyzetet előre írni, hogy az adott cég mivel foglalkozik, milyen területen tevékenykedik. Esetleg megkérdezni egy-két ismerőst, akiről tudod, hogy ott dolgozik vagy ott dolgozott, hogy milyen projektek vannak, milyen a cégkultúra stb. Ezekből érdemes készülni, konkrét válaszokkal vagy akár konkrét kérdésekkel, mert az szintén fontos, hogy látja az interjúztató, neked is vannak kérdéseid, hiszen ez egy kétoldalú dolog. Nem csak az van, hogy ők keresnek valakit, te meg jelentkezel és kész, hanem te is keresel valamit. Ha ez a kettő matchel, akkor az egy jó párosítás.

2.      Akik nem felsőoktatásban tanulnak, nekik mit tudnátok tanácsolni, mibe kezdjenek bele? Min érdemes részt venni?

Pályakezdőként nem mindig van olyan releváns tapasztalatod, amit tudsz kommunikálni egy önéletrajzban. De ez nem így van. Minden, amit csinál az ember az egyetem alatt, vagy egyetem helyett, az mind tud értékes lenni egy munkahelyen. Tehát érdemes a sulin kívüli tevékenységeket megemlíteni, hogy ott milyen titulusban, pozícióban volt az ember, milyen feladatot kellett megoldania. Hogyha egyetemről beszélünk, milyen szakra jár, miért jár oda, mi az amit ott pluszban csinál. Akár TDK-t meg lehet említeni, azt, hogy milyen speciális témában merült el. Akár egy-egy diákmunkát is. Lehet, hogy olyan dolgot kellett csinálni, ami olyan skilleket adott az illetőnek, ami hasznosítható az adott munkahelyen. Akár softskillek, akár hard skillek. Mondjuk két hétig excelben függvényeket használtál és ez tök jól eladható egy cégnél, vagy több embert kellett koordinálni valami eseményen, akkor az egy nagyon jó tapasztalat, ha csapatmunkáról van szó. Mind érdemes beletenni a profilodba, önéletrajzodba, akkor is ha nem szakmai tapasztalat, nem egy cégnél végzett tapasztalat. Kérdésedre válaszolva mit javaslok azoknak, akik esetleg nem az egyetemet választják…

Én, hogyha még nem vagyok biztos benne, hogy mivel szeretnék foglalkozni, akkor adnék magamnak időt, hogy ezt kitaláljam. Beszélnék emberekkel, akikről csak sejtésem van, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak, de meg akarom jobban ismerni az ő munkájukat. Akkor lehet, hogy felkelti jobban az érdeklődésemet. Esetleg ha a korábban említett hármasból az a fontos, mennyiért dolgozom, akkor megnézném, mik a legjobban fizetett állások, a legtrendibbek, amikből kevés a munkaerő-kínálat, de mondjuk nagy a hype körülötte és van rá kereslet. Ezek jellemzően IT-s pozíciók, azok mindig ilyenek, mert mindig kevés a kínálat, de vannak szerteágazó területei. Ha kreatívabb területet mondok, akkor a UX/UI design (User experience design szoftvereknél, vagy user interface design), ami hirtelen bejött, de nagyon nagy munkaerőigényű dolog. Viszont csak kevesen vannak, mert nem régóta létező szakmák. Vagy a Data science, adattudós, mindenféle programnyelveket tudó szoftverfejlesztés, ilyesmi Ezek mindig jó irányok, mert ez a jelen és a jövő. 

Azt kell picit feltérképezni és megnézni, hogy ezeket hol lehet megtanulni. Erre vannak dedikált képzések, hogyha mondjuk a szoftverfejlesztésről beszélünk, akkor vannak ilyen kódolós sulik, ahol fél-egy év alatt össze tud szedni az ember egy nagyon komoly tudást, amit azonnal tud használni cégeknél. Mindenféle területeken vannak képzések, tréningek, előadások, meetupok. A meetupok adott téma köré szervezett találkozók pl. meetup.com-on vannak fent jellemzően ilyenek. Facebookon az eseményeknél egy adott témára rá lehet keresni, ott is vannak találkozók, meetupok, amikre érdemes elmenni és ott szakmabeliekkel találkozni, beszélni, előadásokat hallgatni. Azért kell ezt megtenni, hogy magadba szívd azt a témát, ami elkezdett érdekelni vagy amiről azt gondolod, hogy majd azzal akarsz foglalkozni, tehát közelebb kerülni egy-két és több lépéssel ahhoz a szakmához, amit kiválasztottál. 

Ezen kívül ami nem ilyen offline előadás, képzés az mondjuk az online képzések, ezekből is már nagyon sok van. Pl. az UDEMY, egy ilyen oldal, vagy a Webuni. Mára már több olyan oldal van, ahol nagyon olcsón – néhány euróért, tíz-húsz euróért – kínálnak nagyon profin összerakott, online elvégezhető kurzusokat. Ezeket, ha elvégzi az ember, akkor kap egy igazolást, amit egyébként tud és érdemes is kommunikálni LinkedIN-en vagy az önéletrajzodban, hogy neked megvan ez a képesítés.

3.      Ha nincs még tapasztalatunk?

Hogyha nincs tapasztalat, akkor is van valamennyi tapasztalat, mert ahogy az előbb is mondtam, mindig van olyan dolog, amit ki lehet emelni. Hogyha gimi után egyből elmentem egy olyan munkát csinálni, ami nem biztos, hogy szakmai – pl. elmentem futárkodni- ott is csomó mindent felszed az ember. Mondhatná azt, hogy jó de nekem nincs semmi releváns tapasztalatom, nem értek semmihez. Dehogynem. Mindenki tölti valamivel az idejét, az tuti. Érdemes úgy formálni az információt, hogy az felkeltse az illető érdeklődését. 

Lehet, hogy moziban volt popcornkészítő – ez konkrétan az egyik barátom sztorija – és most már a codecoolnál végez egy programozói kurzust. Zenész volt és popcornt árult, de végül gondolt egy nagyot, beiratkozott egy programozó képzésre. Mindjárt elvégzi, és tök jól fizetett programozóként fog majd dolgozni. Még a Greenfox is ilyen, aholmikor viszonylag rövidebb idő alatt megtanítanakulnak programozni. Sok ilyen sikersztori van.

Lehet azt is csinálni, hogy a meglévő tapasztalataidat kiemeled. Egy ilyen példát is mondanék. Az illető Londonban dolgozott 5 évet pincérként. Most el szeretne Magyarországon helyezkedni, de nem pincérként. Mit tud csinálni? Vendéglátásba vagy hotelbe nagyon egyszerűen bejutna, de nem azt akarja csinálni, hanem valami mást, ami nyugisabb. 

Kérdeztem tőle: mi az, amit pincérként megtanultál? A válasz az volt, hogy jól beszél a vevőkkel. Na, az akkor egy nagyon jó dolog, jól beszélsz velük, hiszen 5 éven át vevőkkel kommunikáltál. Eladtál, sales-eltél. Kommunikáltál és saleseltél. Hol tudnád ezt hasznosítani? Nagyon sok SSC cég van Magyarországon, Budapesten is. Az SSC a Search Service Center rövidítése. Nagyon sok amerikai cégnek Magyarországon van az ügyfélszolgálata, itt ülnek különböző nemzetiségű emberek, és innen válaszolnak az amerikai hívásokra. Ha felmerül egy probléma, utána itt csörög a telefon. Hogyha te angolul dolgoztál felszolgálóként Angliában öt évet, akkor valószínűleg jól tudsz angolul és jól beszélsz az emberekkel, ez pedig egy eladható tudás. Akkor csak odáig kell eljutnod, hogy behívjanak téged egy interjúra vagy legalább telefonon beszélj valakivel, aki toboroz angolul jól beszélő embereket. Akkor ez már egy kapu. Pedig azt gondolnád, hogy nem is tudsz semmi különlegeset.  Pedig de! Pont ezt csináltad, csak egy angol étteremben. Meg kell találni ezeket az átfedéseket és azt, hogy tudod kommunikálni az önéletrajzodban.

4.      Sok olyan pozíció van, ami háttérmunka, -nem is gondolnánk, hogy létezik- hogy tudnánk elcsípni egy ilyet?

Elképzelhető hogy valaki el szeretne csípni egy olyan lehetőséget, ami nincs meghirdetve, a cég nem kommunikálja, vagy nem annyira népszerű ez a terület. Ezek alapján választanám ketté a történetet. Ha nincs meghirdetve, mint ahogy említettem, megteheted, hogy felkeresed az adott céget, megkérdezed tőlük, milyen lehetőségek vannak. Van-e olyan lehetőség, mondjuk marketing területen, ami jó lehet. Maximum azt mondják, hogy most nincsen, de eltesszük az elérhetőséget és szólunk, ha van. Ilyen is lehet. 

Erre egy példa. Nagyon szerettem volna a Prezinél dolgozni, még 13-ban. Éppen nem volt meghirdetve semmi, néztem a karrieroldalukat, ott sem. Viszont érdekelt maga a cég és a startup világa. Elmentem egy meetupra, ahol az egyik alapító beszélt arról, hogyan alakult a Prezinek a története. A végén odaléptem hozzá és mondtam neki, hogy nekem nagyon tetszett az egyetemi nagykövet programjuk és én is csináltam hasonlót egy másik cégnek, de nagyon szívesen dolgoznék a Prezinél. Azt mondta, hogy ő ebben nem tud segíteni, de megadja annak az elérhetőségét, aki ezzel foglalkozik, írjak rá nyugodtan. Meg is lepődtem…ennyire egyszerű lenne, csak írjak rá? Tök jó. Ráírtam, hogy ezzel meg ezzel foglalkozom. Tehát felvettem a kapcsolatot és proaktív voltam, mert nem csak elmondtam, hogy ez és ez vagyok, hanem tudtam, hogy a Prezihez önéletrajz vagy PowerPoint helyett Preziben szoktak jelentkezni az állásokra. Tehát csináltam egy Prezi önéletrajzot, és  bemutattam, én hogyan csinálnám az egyetemi nagykövet programot. Az illető éppen Kaliforniában volt, de jött Magyarországra, ezért kérte, hogy igyunk meg egy kávét és akkor beszélgessünk. Az interjúra is úgy készültem, hogy elmondtam már a kibővített verzióját annak, hogy én, hogy fejleszteném tovább ezt a programot. Mondta, hogy ez tök jó, mert neki pont kell egy ember, aki majd Budapestről koordinálja a nagyköveti programot. Gyakorlatilag ilyesmit mondott: “hát te itt vagy, imádod, látszik, hogy lelkesedsz, akkor csináld te.” És akkor kaptam egy részmunkaidős lehetőséget, amiből lett egy teljes állás. Úgyhogy ennyi. Megtaláltam a céget egy eseményen keresztül, felvettem velük a kapcsolatot és proaktív voltam. Ez a három dolog, ami segített nekem ebben a dologban és utána ez nagyon sok más kaput is megnyitott.

A másik esetben az a kérdés, hogyan találsz rá olyan lehetőségekre, amik nincsenek meghirdetve, vagy olyan háttérpozíciókra, amikről nem gondolnád, hogy léteznek. Ezek alapjáraton újabb területekhez kapcsolódhatnak. Itt egy teljesen egyszerű kereséssel is el lehet indulni, hogy a „Jövő szakmái” vagy „Olyan szakmák, amik még nem léteznek”, „10 legkeresettebb, legújabb szakma”, valahogy így erre rákeresgetnék. Kijönnek olyan cikkek, amik arról szólnak, mik a már jelenben létező, de inkább a jövőben egyre népszerűvé váló szakmák. Azokat  kell megnézni, hol lehet azt megtanulni, milyen cégek foglalkoznak azzal, esetleg Facebook események között keresgélni. 

5.      Honnan érdemes tájékozódni, hogy reális bérigényünk legyen?

Egyrészt azt javaslom, hogy nézz meg olyan oldalakat, amiknél a cégek egy adott álláshoz megjelenítik a bérigényt. Például a Zynternen is azt mondjuk a cégeknek, hogy mondják el, mennyit lehet keresni, írják bele az álláshirdetésbe. Ez lehet órabér, nettó, bruttó vagy havibér, de akár lehet éves bér is. Ekkor nagyjából látja az ember, hogy az adott területen jellemzően mennyit kínálnak a cégek, mennyit fizetnek. Ezután be tudod lőni, hogy nagyjából ez a -tól-ig range, amit tudnak adni. Innentől ebben tudsz gondolkodni. Ha már van az embernek több tapasztalata, picit fölé tud lőni. Ebben az esetben maximum visszahúzzák az állásinterjún, hogyha odakerül a sor. De nagyjából ez az egyik módszere, hogy megnézed, a piacon mennyit adnak.

Szerintem ez a legjobb módja annak, hogy az ember tájékozódjon, de meg lehet kérdezni ismerősöket, akik mondjuk toborzással foglalkoznak vagy ahhoz hasonló területen dolgoznak, ahol te is szeretnél. Egyszerűen megkérdezed, mennyit keresnek.

Ezen kívül mi is csinálunk bérigény kutatást. Van a Zynternnek a „Mi kell pályakezdőknek” című éves kutatása, abban például több ezer embernél rákérdezünk, mi a bérigényük és ez területekre lebontva, mérnököknek, gazdasági szakembereknek, stb. Innen is tud tájékozódni az ember, hogyha a többségnek ennyi a bérigénye, akkor kb. én is el tudom dönteni, hogy ez nekem jó vagy kicsit fölé lövök.

Mit üzennél az egyetemistáknak?

Egyetemistaként érdemes az egyetemi, akadémiai, elméleti tudást kiegészíteni sok-sok gyakorlattal. Mindenképpen arra bátorítanám az embereket, hogy egyetem mellett minél több diákszervezeti munkát csináljanak, vegyenek részt minél több diákszervezetnek a működésében és lehetőség szerint cégekhez is menjenek el kipróbálni magukat. Akár több területen, néhány hónapos szakmai gyakorlatokra, mert sokkal könnyebb úgy elindulni a diplomával a zsebedben, hogy már tudsz felmutatni szakmai gyakorlatot, legyen az bármilyen. Ha meg nincs, akkor sem kell elkeseredni, mindig lehet úgy kommunikálni a meglévő, bármilyen tapasztalatot, hogy az célba érhet egy jelentkezésnél.