Zene hallgató 4. rész borítókép

Zene Hallgató – 4. rész

Új hét, így újra zenei kalandra invitálom az olvasókat, amelyben továbbra is hétről-hétre 5 különböző frissen felfedezett vagy éppen megjelent muzsikát, előadót vagy akár konkrét albumot ajánlok. Tartsatok velem!

Az előző részben az Egyesült Királyságból és Írországból hoztam némi zenei csemegét, amelyben nagyrészt a punk zenébe kóstolhattunk bele.

Fontos, hogy a rovatban továbbra sem a mainstream rádió slágerek vannak a fő sodorban, azonban olykor-olykor felkerülhet egy-két felkapott előadó vagy muzsika a listára. Ha te is oda vagy a zenéért és nyitottan állsz minden műfajhoz vagy esetleg nem tudod éppen mit hallgass, akkor jó helyen jársz! Aki esetleg lemaradt volna a legutóbbi részről az itt tudja elolvasni.

1. Elefánt – KARDHAL

A magyar alter pop-rock világából egyik nagy kedvencem az Elefánt. Bár ha nekem kellene bekategorizálnom az együttest, akkor egy melankolikusabb electro-punknak, kicsit new wave-nek mondanám. Valahol olvastam, hogy az általuk játszott műfajt posztsanzonként kategorizálták be, ami szerintem zsenilásan leírja a balladisztikus és lírikus szövegeket alkotó zenekart. Nincs ez máshogy az újonnan megjelent dalnál, a KARDHAL-nál sem. Szendrői Csaba szövege és éneke mellett kiemelhető Németh Szabolcs dobjátéka egyaránt, ahogy először egy kellemes jazz hangzásból átvált és alátámasztja az elektronikus részét.

Elérhető: Spotify, YouTube

2. The Desert Sessions – Crucifire

The Desert Sessions egy zenei társulat, amelyben olyan ismert rockzenekarok tagjai zenéltek együtt, mint ZZ Top, vagy egy korábbi részben szereplő Scissor Sister. Ennek a kollektívának a kitalálója Josh Homme zeneszerző, producer. Két aktív időszakra bontható, az egyik 1997-től 2004-ig tartott, a második pedig 2018-tól napjainkig tart. A Crucifire 2019-es Vols. 11 & 12 albumon jelent meg, amelyet Mike Kerr a Royal Blood frontembere énekelt fel. A szám rövidsége ellenére tele van energiával és igazán fülbemászó refrénnel rendelkezik.

Elérhető: Spotify, YouTube

3. The Meters – It Ain’t No Use

The Meters egy 1965-ben alakult amerikai funky/soul/R&B formáció. Legismertebb szerzeményük a Cissy Strut, amely 1969-ben jelent meg, az első albumukon, a The Meters-ön. A Cissy monotonitásával ellentétben az It Ain’t No Use sokkal instrumentálisabb, erőteljes szerepet kap benne a dob, a billentyűjáték és a szólógitár, emellett pedig ének is található benne. Bár majdnem 12 perc hosszú, ezekkel a jammelésekkel, szólózásokkal fenntartják a figyelmet. Valószínűleg annak köszönhető a különbség, hogy ez a muzsikát az 5. nagylemezükön, az 1974-es Rejuvenation-ön adták ki.

Elérhető: Spotify, YouTube

4. Carson Coma – Bábu vagy

Nemrég startolt el az HBO Max-on a legújabb magyar gyártású sorozat A besúgó, amely 1985-ben, a Kádár korszakbeli Magyarországon játszódik. A sorozat promója kapcsán feldolgozásra került a KFT zenekar Bábu vagy című 1989-ben megjelent erős áthallással rendelkező dala a Carson Coma jóvoltából. A fiúk az eredetihez képest egy szinti-popos rock zenét gyúrtak belőle, amely véleményem szerint jól áll a dalnak. A videóklippel még inkább ráerősítenek a szöveg sorok mögötti tartalmára. A besugóbanaz eredeti változat csendül fel.

Elérhető: Spotify, YouTube

5. Buzzard Buzzard Buzzard – John Lennon Is My Jesus Christ

A Buzzard Buzzard Buzzard 2016-ban alakult walesi együttes, amelynek tagjai 4 jócskán a 20-as éveik elején járó srác. Rock & rollt játszanak némi fiatalos, modern frissességgel. A John Lennon Is My Jesus Christ-ot blaszfémia helyett inkább vehetjük a csapat ars poeticájának, mivel ezzel a párhuzammal és magának a muzsikának a szövegével sokkal inkább a könnyedségüket, a lazaságukat és a zenei példaképeiket törekszenek bemutatni. Meg hát ki ne gondolt volna még John Lennon-ra úgy, mint a könnyűzene Jézus Krisztusára?

Elérhető: Spotify, YouTube

Ezek voltak az előző hét legnagyobb felfedezései számomra, ha listáról valamelyik tetszett vagy ajánlanátok ti is, akkor írjátok meg a Facebook, vagy az Instagram oldalunkon kommentben!