Borítókép: Deszkavízió
A Notre Dame-i toronyőr musical, melynek zenéjét Alan Menken szerezte, dalszövegeit pedig Stephen Schwartz írta, az 1996-os Disney rajzfilmet veszi alapul. Bemutatója 1998-ban volt Berlinben, német nyelven (ezzel az első nem az Egyesült Államokban bemutatott Disney musical lett), a Broadwayen pedig 2015-ben mutatkozott be. Az Operettszínház mostani produkciója nem az első magyar rendezés: 2017 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon adták elő, Kerényi Miklós Gábor rendezésében.
Karakterek csatája
A Notre Dame-i toronyőr erőssége a zene mellett az erős karakterábrázolásokban rejlik – ebből a szempontból igazán izgalmas a történet. Kezdésnek ott van Quasimodo, a Notre Dame púpos harangozója. A darab szerint ritkán jön elő a katedrális sötétjéből – pedig ez minden vágya , egyedül az emberek ítélkezésétől fél. Claude Frollo, Quasimodo nevelője és a Notre Dame főesperese egyszerre gonosz és meg nem értett, míg Phoebus Martin kapitány, a Notre Dame őrségének vezetője egyfajta Heroe’s journey-t jár be a darab alatt. A főszereplők közül mindegyiknek van egy dala, amely összefoglalja a motivációit, ez pedig csak hozzáad karakterükhöz.
“Tűzörvény” és “Égi fény” – a darab zenei világa
A dalok említése után elkerülhetetlen, hogy írjak róluk pár sort. Az egyházi zene és a latin nyelvű dalszövegek azok, amik teljesen egyedi sorba emelik a musicalt, a darab nyitánya például teljes egészében latinul hangzik el. A zenével vezetett történetmesélés hangsúlyos részét képezi a darabnak, a prológus során főleg, de később is, amikor az életre kelt vízköpők szövik tovább a történet fonalát.
Quasimodonak, mint főszereplőnek van egy pár dala, és nehéz közülük a legjobbat kiválasztani: talán a Made of Stone, mivel ott szemtanúi lehetünk, ahogy a harangozó elszánja magát a finálé katarzisának megteremtésére. Frollo egyfajta ars poeticát énekel a Hellfire-ben, míg Esmeralda és Phoebus a Someday-ben kápráztatnak el mindenkit a harmóniáikkal. Clopin, a cigányok királya mesterien mozgatja a tömegeket, és Ő a bevezető Bells of Notre Dame fő mesélője is, amivel már az első pillanatokban megjegyezzük, ki is Ő.
Az Operettszínház rendezése
Nem szabad elmenni amellett sem ugyanakkor, hogy az Operettszínházban látott rendezés mennyire látványos és sokszor lélegzetelállító volt. A díszlet közepét képező, hatalmas Notre Dame elképesztő volt, de a harangtorony is, ami gyakran leereszkedett. Olyan volt, mintha a Disney mesét nézném, de élő szereplőkkel. A színészi játék is remek volt, valamint a látványtervezés is – például ahogy Frollo a démonjait megszemélyesítő táncosokkal “küzd” a Hellfire éneklése közben, az egyik legmaradandóbb színházi élményem valaha.
Összességében kijelenthető, hogy a Notre Dame-i toronyőr musicalváltozata az Operettszínház színpadán elképesztő élmény. Aki katarzisra, jó zenére és látványra vágyik, mindenképpen tekintse meg. Az évad során még júniusban kerül majd műsorra.
