Borítókép forrása: wikipedia.org
Salieri korának ismert zeneszerzőjeként fontos közszereplő volt, így rengeteg más forrásból is megismerhetjük jellemét és életművét. Számos kritika, emlékirat és egyéb sajtótermék maradt fönn a kiváló komponistával kapcsolatban, melyekben nem egyszer megjelenő közös vonás, hogy Salierit segítőkész, a társadalom problémáira érzékeny emberként tüntetik fel.
A bécsi karnagy népszerűsége
Salieri egy Velence közeli kisváros kereskedőjének fiaként indult útjára az életben, eseménydús és sikerekben bővelkedő karrierutat bejárva. Olyan magasságokba jutott el, mely a 18. század második felének egyik legkiemelkedőbb és legismertebb zeneszerzőjévé emelte Európában. Az osztrák császári udvar első karnagyaként naponta érintkezett a főnemesség krémjével, olykor magával II. József császárral is, így lehetősége volt a legelőkelőbb zenei és irodalmi körökben tevékenykedni és ismertté válni. Salieri azonban nem csak a bécsi udvar kedvelt zeneszerzője volt, műveit más európai városokban, mint például Milánóban és Párizsban is közönségkedvencként tartották számon.
Salieri mint zenetanár
Bécsbe érkezése után Salieri eleinte zenetanítással kezdte építeni ottani karrierjét. Nem kellett sokáig várnia, az emberi énekhang és a vokális kompozíciók beható ismerőjeként hamarosan Bécs egyik legnépszerűbb zenetanára lett. Közel nyolcvan tanítványa között volt Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, valamint pályája vége felé rövid ideig még a fiatal Liszt Ferencet is tanította. Az újonnan megalapított Bécsi Konzervatórium első igazgatójává kinevezett Salieri egy ének- és zeneoktatásról szóló tankönyvet is írt, a Scuola di Canto-t, amely főként amatőröknek készült, ezzel is megmutatva, hogy Salieri nem csupán a zenei elitet szerette volna oktatni; világlátása ennél széleskörűbbnek bizonyult.
Salieri mint komponista
Antonio Salieri legfigyelemreméltóbb zenei eredményei az opera műfajához kötődnek, hiszen több mint negyven, sokszínű témában megírt operát köszönhetünk neki. Habár nem minden operája ért el egyforma tapsvihart, mégis korának egyik közkedvelt operaszerzője volt, akinek műveit egész Európa ismerte és hallgatta.
Sikeres zeneművei közül érdemes meghallgatni az 1784-ben színpadra állított Les Danaides című, öt felvonásos operáját, melyet a Párizsi Operának komponált. Az ókori mitológiai történetet feldolgozó zenemű olyannyira elnyerte a közönség tetszését, hogy ezen siker Salierit a párizsi zenei élet élvonalába emelte.
A következő linken elérhető ennek az operának a nyitánya, mely mind a klasszikus zenében magát biztonsággal kiismerő, mind pedig a kevésbé jártas hallgatóközönségnek is élvezet hallgatni: https://youtu.be/7JB5R4EL410?si=YxANNqAfzwOOtwK4.
Salieri és Mozart
Annak ellenére, hogy Salieri elsőrangú zeneszerző és zeneoktató volt, sokak számára mégis az 1984-es Amadeus című filmbéli karaktere ismert. A film cselekménye egy elmegyógyintézetben kezdődik, szemünk elé tárva Salieri vallomását, miszerint legfőbb zenei ellenfelét, az ifjú Mozartot ő mérgezte meg. A film sikerességét és ismertségét növelte, hogy F. Murray Abraham nagyszerűen alakította az olasz zeneszerzőt. Nagyszabású alakítása nem maradt elismerés nélkül, abban az évben ő nyerte el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Mi igaz azonban a film cselekményéből és mi nem?
Mozart korai halálát eleinte nem tulajdonították Salierinek, azonban az ifjú zenei zseni támogatóinak egy jelentős csoportja később nem egyszer azzal vádolta Salierit, hogy szándékosan akadályozta Mozart szakmai lehetőségeit.
Salieri makacsul hallgatott, nem reagált a pletykákra, csupán életének vége felé, amikor már egészsége olyan mértékben leromlott, hogy öntudatlanul arról vallott, hogy ő állt Mozart halálának hátterében, ami valószínűsíthetően nem igaz. Sajnos annak ellenére, hogy leginkább megbetegedett elméje szüleménye volt ez a vallomás, a pletyka gyorsan elterjedt a világban, és a kiemelkedő zeneszerző hírnevén ejtett foltot már nem lehetett lemosni.
Ha Antonio Salieri életére és munkásságára hiteles tények és dokumentumok mentén tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy Wolfgang Amadeus Mozarthoz fűződő kapcsolata legfőképpen kollegiális tiszteletből és egészséges versengésből állt, amely mintegy motiváló erőként hatott alkotói teljesítményére. Mindkét művész nagynevű császári zeneszerző és operaszerző volt, habár stílusuk gyökeresen eltért egymástól. Ha mégis előfordult köztük vita, akkor az abból fakadt, hogy Salieri az olasz opera alkotójaként nem minden esetben értett egyet az osztrák Mozart javaslataival. A két zeneszerző közötti mérgező rivalizálás hiányát erősíti, hogy Salieri nem tudott és nem is akart Mozart virtuozitásával versenybe szállni, így ő szólókoncerteket sem adott; megmaradt a zeneoktatásnak, karmesteri létnek és zeneszerzésnek, melyekben kimagasló sikereket ért el élete hetvenöt éve alatt.
