Akikkel jó együtt nevetni – Miri Fajta ajánló a 23. Verzió Filmfesztiválról

Budapesti Szerkesztőség
Kedden mutatták be a 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon a Miri Fajtát. A cseh film egy örökbefogadott roma testvérpárról szól, akik leforgatják az „első roma sitcomot”, majd azért harcolnak, hogy a cseh televízióban és streaming-szolgáltatókon is megjelenhessen a sorozatuk. Ajánlás Martin Chlup és Petr Kacírek filmjéről.

Borítókép: A sitcom stábja és színészei, az előtérben Robin Stria rendezővel, forrás: gnomonfilm, Robin Stria

A 23. Verzió Filmfesztiválon láthatta először magyarországi közönség Martin Chlup és Petr Kacírek filmjét, a Miri Fajtát. A film Robin és David Stria roma testvérpárról szól, akik cseh nevelőszülőknél nevelkedtek, és szeretnék képernyőre juttatni Csehországban az „első roma sitcomot”. A történet egy pincéből indul, aminek téglafalai között alkotják meg a testvérek a színdarabot, ami a sitcom alapjául szolgál. A történet során megismerkedünk még Kristínával, Stefánnal, Sabinával és Tobiasszal, illetve azzal, hogy hogyan élték meg ők a színjátszás és a sitcom-forgatás hónapjait.

A színészeket egymással való interakcióikban ismerjük meg, ahogy a kamera „mint légy a falon” simul bele a film diegetikus terébe a színházi próbák és a beszélgetések közben. Az élettörténeteikről viszont többet is megtudunk az interjúkból, ahol a cigányságuk megéléséről is regélnek. Kristína, aki a színdarabban az édesanyát játssza, itt mesél arról, hogy cseh nevelőszülők gyermekeként milyen furcsa volt neki először szembesülni azzal, mit gondolnak Csehországban a romákról. Mikor először cigányozták le őt életében, nem is tudta még, mit jelent ez a kifejezés; és a film maga is erre az ártatlanságra hívja fel a figyelmet – hogy ne címkék szerint lássuk a világot.

A szereplők balról jobbra: David, Sabina, Tobias, Kristína és Stefán, forrás: dafilms, Petr Kacírek

A Miri Fajta egy szokatlan kettősséggel éri el ezt az eredményt. A kamerabeállítások azt érzékeltetik, hogy megfigyelőkként vagyunk jelen, avagy hogy a megörökítő funkciót használták ki legjobban a készítők. Azonban a főbb szereplők nagy része – többféleképpen megfogalmazva – ugyanazt mondja ki a cseh társadalmi valóságról és a saját szociális helyzetükről – ezzel megerősítendő a film érvelő funkcióját. David elmondja, hogy fogyatékossága ellenére ő is ugyanolyan, munkára megtermett embernek tartja magát, mint nem fogyatékos embertársai. A „fogyatékos” címkénél pedig még hangsúlyosabb a „cigány” címke szerepe, elvégre Robin többször is elmondja, hogy roma emberéletekről szeretne sztereotípiamentesen hírt adni a történeteiben. Ennek tételmondata az, mikor kijelenti: szeretné, ha a romák és a fehér emberek egyszerre tudnának nevetni azon, amit ő rendezett.

A film pedig magáévá teszi ezt a célt, amit eredetileg a sitcom készítői fogalmaztak meg. Több szereplőről elmondható, hogy nem sztereotipikusan romáknak tulajdonított szerepekben jelennek meg: Stefán orvosnak kezd tanulni, Robin pedig a cseh szórakoztatóipar krémjével tetszeleg, hogy el tudja valakinek adni a sorozatát. Emellett mindenki sorsát összefogja a színészi lét és a sitcomkészítés vágya egyaránt – amit nem kisebbségi önreprezentációs műfajként ismerünk elsősorban, elvégre a színdarab szereplői is többen hasonlítják magukat a Simpson család karaktereihez. Ezzel pedig a film emberi jogi funkciója is megnyilvánul, hiszen a kommerciális média romaképénél igyekszik tisztességesebb, sokszínűbb képet mutatni a romákról.

A sztereotípiákkal való szembemenés a Stria testvérek szüleikkel való viszonyában is megnyilvánul. Az eredeti családjaikhoz való visszatalálás mindkettejük vágya, de a családi támogatói közeget így is megtalálják a nevelőszüleikben. Amikor David az alacsony keresete miatt anyagi gondokkal küzd, a nevelőszülei és a testvére kérdés nélkül kisegítik őt. A segíteni akarást végül David is megfogalmazza, amikor elmondja, hogy szeretné visszaadni a világnak, amit a szülei adtak neki. Másfelől Robinnak a vér szerinti családjához való visszatalálás során előjönnek a család részéről a megbánás, az ő részéről pedig a megbocsátás gesztusai is. A film így sokkal komplexebb és átérezhetőbb képet ad a roma családi létről annál, amit a sztereotipikus, törzsszerű működést feltételező narratívák sejtetnek.

David és Robin Stria nevelőszüleik társaságában, forrás: dafilms

A film végére látjuk már azt, hogy miként boldogulnak a szereplők csapatban és egyedül az életben – amikor Robin eljut oda, hogy elkezdje leforgatni a sitcomot, újracastingolja a szereplőket, és néhányaknak ezzel búcsút is kell intsen. Ettől a pillanattól fogva már nem egy térben látjuk a legtöbbet a szereplőket, hanem külön-külön, ahogy egyengetik a saját karrierjeiket és csiszolják a színészi képességeiket. Az énekes Kristína, az orvosnak tanuló Stefán és a munkás David sorsán kívül így megfigyelhetjük azt, ahogy Sabina a közösségi médiában próbálkozik tartalomgyártással, vagy ahogy Robin küzd azért, hogy megjelenhessen a sitcom a cseh képernyőkön. Azzal pedig, hogy ez a dokumentumfilm megjelent a Verzión, Robin már elérte nálunk a célját – hogy tudjunk vele együtt nevetni.