A felszabadulás sodrásában – betekintés a Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool kiállításába

^{Borítókép: Magyar Nemzeti Galéria}

Október 27. és február 11. között látogatható a Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében című kiállítása, amely a rendszerváltás utáni bő évtized fiatal művészgenerációjának alkotómunkáit járja körül. A kiállítás a leomlott szovjet blokk utáni gazdasági és kulturális nyitottságnak a magyar művészetre gyakorolt hatásaival foglalkozik, miközben betekintést nyújt a korszak gondolkodásmódját és látványvilágát forradalmasító, ekkor induló elektronikus zenei és DJ-kultúra szemléletmódjába.

A TechnoCool kiállítás az 1989-es rendszerváltás és 2001-es New York-i ikertornyok elleni al-Kaida-merénylet közötti idősíkon mutat be munkákat, amely a nyugatra való nyitással és a megújulás lehetőségének időszakával egy optimista életérzést és jövőképet kölcsönöz a korszaknak, illetve olyan történelmi és kulturális szempontból is releváns eseményeket datál, mint a vasfüggöny leszerelése, a berlini fal lebontása, valamint a CD-k és mobiltelefonok megjelenése.

A kilencvenes években induló képzőművészekre nagy hatással volt az akkor már a Képzőművészeti Főiskolán tanító neoavantgárd generáció, illetve a korszak látásmódjában előzményt jelentett a nyolcvanas évek nemzetközi és hazai posztmodern filmművészete is. A tárlat Előzmény szekciójában találkozhatunk például Sugár János Fényújság című munkájával, amely 1993. november 3. és 30. között volt látható a Blaha Lujza téri Hírlapkiadó-székház tetején. A hirdetőtábla minden nap 17 óra 15 perckor vált láthatóvá egészen ötven másodpercig, ezzel a mondattal: „Dolgozz ingyen, vagy végezz olyan munkát, amit ingyen is elvégeznél”. A felirat a ‘89-es események után a munkához kapcsolódó társadalmi viszonyok átalakulására vagy a tömeges munkanélküliségre is utalhat.

Kép és szöveg viszonya, a kép leírhatósága, valamint szöveggel való jellemzése, az azzal való helyettesíthetősége tehát fontos kérdéssé vált a kor művészetfilozófiai felfogásában, amelyhez az utcákon megjelenő reklámtáblák is hozzájárultak. A fiatal művészgeneráció a műveikhez felhasznált szövegeket úgy kezdte alkalmazni, mint a mű képiségét kiegészítő kommentárokat. Ilyen például Benczúr Emese Az egyformaság viszonylagos alkotása, amelyhez a művész egy hónapon keresztül minden nap összegyűjtött egy Levi’s boltból a ruhák személyre szabásánál megmaradt nadrágszárdarabokat és rájuk hímezte az „egyformaság viszonylagos” szöveget. A mű tehát az egyén-tömeg viszonyával egy ellentmondást mutat be, hiszen a tömeggyártott ruhadarabok személyre szabást igényelnek, miközben a különböző méretű és színű anyagok is a ruhák különbözőségét hangsúlyozzák.

A kiállítás a kilencvenes években megjelent természeti tematikának a művészetben való megjelenésével is foglalkozik. Az ember által alakított környezet problémái, például a klímaváltozás és az ózonlyuk megjelenése egyre nagyobb médiafigyelmet kapott, valamint a géntechnológiai fejlődés eredményei is bekerültek a köztudatba. Ehhez kapcsolódóan Lakner Antal Pumo nevű termékmodellje egy géntechnológiai eszközzel létrehozott növényi termés, amely válasz a globális élelemhiányra és a táplálkozási problémákra.

Szintén fontos, a fiatal művészeket jelentősen érintő jelenség volt a kilencvenes években a test és identitás újfajta megközelítése. A szabad, globalizálódott piaccal együtt megjelentek a reklámok, amelyek tökéletesre faragott modelleket alkalmazva egyre elérhetetlenebbé tették a női test ideálját.

Nagy Kriszta festőművész Kortárs festőművész vagyok alkotása eredetileg a Lövölde téren volt látható. A fehérneműreklámra hasonlító plakát felirata azonban nem a megszokott reklámszlogent idézi fel nézőiben. Nagy ezen munkájában a saját testével hirdeti művészetét, ezzel erős kritikát fogalmaz meg a kor új kapitalista lendületéről, amely előszeretettel tárgyiasította a női testet.

A kilencvenes évek forradalmasította a médiumok használatát a művészetben. A számítógépes technika fejlődésével a digitális alkotások is egyre nagyobb teret nyertek, és a vizuális megjelenítés mellett egyre fontosabbá vált a hang és a zene használata a művészetben. Németh Hajnal Who Do You Think You Are? videója például az abszurditás és a valóság manipulálását elegyíti; közben a Saint Etienne együttes száma hallható egy kis fürdőszobában, ahol két modell a ruháját cserélve fel-le járkál a kamera előtt, amivel egy divatbemutatót idéznek meg egy ahhoz igencsak különös helyszínen. A modellek egy-egy fordulásnál belelépnek a kád vizébe, amely még jobban fokozza az alkotás bizarrságát.

A kiállítás Valóság/Illúzió szekciója a tényleges anyagi világ és a megtévesztés közötti kapcsolatot járja körül a korszakban. A technológiai átrendeződés olyan alkotásokat hozott létre, melyek torzították, manipulálták a valóságot. Ez a jelenség egyre jobban meghozta a kedvet az újmediális eszközökkel való kísérletezéshez. Győrffy László Könnyűipari alkalmazott génkezelt gyümölccsel festménye ezeknek a digitális torzulásoknak és glitcheknek a festészetbe való beépítését jeleníti meg. A fotorealisztikus képen az alak keze nyugtalanító módon mosódik el, a kezében tartott alma pedig természetellenesen élénkpiros, melyaz utópisztikus, sci-fi könyvekre és filmekre utal.

Összességében a kiállítás egy átfogó képet ad a kilencvenes évek Magyarországán alakuló új képzőművészeti irányzatokról, amelyeket rengeteg képanyaggal támaszt alá, így az érdeklődőknek érdemes számolnia azzal, hogy akár egy fél napot is igénybe vehet a tárlat végignézése, ha alaposan körbe szeretnék járni. A hatás viszont nem marad el, hiszen azoknak a látogatóknak, akik a kiállított művészekkel azonos generációba tartoznak, nosztalgikus időutazás lesz a kiállítás, akik pedig a jelen fiataljainak táborát erősítik, azok számára is érdekes lehet a technoforradalom magyar gyökereinek megismerése.