Borítókép: port.hu
A film alaptörténete
Antal Nimród alkotásának minden egyes képkockája a föld alatti jövés-menést, a metró disztópikus atmoszféráját mutatja meg nekünk, ahol mindenki rohan és közlekedik megállás nélkül. Semmilyen utalást nem kapunk arra, mikor játszódik a történet, minden díszletelem egyszínű, nincsenek márkák vagy egyéb jelképek.
Ebben a színtelen világban él a Csányi Sándor által alakított Bulcsú, aki egy korábbi karriert hagyott ott, és került az aluljáróba. Ellenőrként dolgozik – csapata pedig tesz róla, hogy ne unatkozzon munka közben. Ott van mellette a társadalmi normákhoz mindig is ragaszkodó, erkölcsös Professzor (Mucsi Zoltán), a narkolepsziás Muki (Pindroch Csaba), az energikus újonc, Tibi (Nagy Zsolt), és a kevéssé higiénikus Lecsó (Badár Sándor).
Az öt ellenőr kalandjain keresztül megtapasztaljuk, hogy a közlekedési vállalat közel sem olyan, mint ahogy azt elképzeli a néző: itt is jelen van a hierarchia és a rivalizálás, a legkomolyabb kérdéseket pedig sínfutással döntik el, azaz futnak az utolsó menetrend szerinti metró és az utolsó szerelvény között egy teljes metróvonalon keresztül.
Bulcsú a film során megpróbál kitörni a szürkeségből; közben rátalál a szerelem, és szembekerül az utasokat tizedelő, fekete kabátos sorozatgyilkossal is…
Miért is zseniális a Kontroll?
Antal Nimród Hollywoodban képezte magát a filmes szakmában, mielőtt hazatért Magyarországra. Az általa rendezett első nagyjátékfilm irányvonala, az abban látható profizmus, és a hangulatfestés mind-mind olyan újító erővel hatott, amilyet magyar filmben a hazai nézőközönség korábban talán sosem látott. Mindehhez hozzájárult a Neo együttes hangulatfestő soundtrackje, ami miatt máris egy másik világban érezzük magunkat a felvezetés után.
Aba Botond akkori BKV vezérigazgató nyitómonológjában felhívja a figyelmet, hogy minden amit látunk, csak fikció, és az alkotás nem a közlekedési cég ellenőreiről szól. A Partizán visszaidéző adásában ugyanakkor Aba elmondta, hogy annak idején, miután moziban is látta a filmet, megkérte a rendezőt, hogy vágja ki a jelenetet az elejéről, ám Antal ezt megtagadta. Azt hiszem, ma már nem tudjuk elképzelni az alkotást a beszéd nélkül.
A felvezetés után egyből beránt minket a 90’-es, 2000-es évek Budapestjének hangulata, Eszenyi Enikő mint egy részeg nő megjelenik, majd el is tűnik, és nem sokkal később az ébredező Csányi Sándort látjuk – ikonikus jelenetek, amelyeket nehezen felejt el az, aki látta.
A Kontroll üzenete mindenkinek más; szólhat a jó és a rossz küzdelméről, a társadalom megvetésének erősségéről, egy jellegzetesen magyar/kelet-európai hangulat lefestéséről, vagy arról, hogy az embertelenségben is mindig megtalálhatjuk az emberséget.
A színészi alakítások is zseniálisak, napjaink sztárszínészei akkor még fiatalként, pályájuk elején láthatóak, viszont már akkor is megtöltik a jeleneteket, és színt visznek az egyébként fakó színekkel dolgozó alkotásba.
Személyes véleményem
A Kontroll 12 évesen talált meg először, ám ilyen fiatal életkorban még nem igazán értettem, illetve a humoros részek jobban megmaradtak, mint a zsenialitása.
Aztán az évek elteltével többször is láttam, ekkor viszont már egyre jobban és jobban lenyűgözött minden tekintetben. Ma már azt tudom mondani, hogy a kedvenc filmemmé vált, ráadásul a zenéjét is igen sokat hallgatom, ugyanis ennél ütősebb intrót magyar filmben nem hallottam még.
Összességében azt tudom mondani, hogy egy 10/10-es alkotás számomra, amihez mindig szívesen visszatérek.
