Képek és borítókép: Szász Alexandra
Az utat a Diák-utak szervezésében élvezhettük. A szervezetről már meséltünk a zakopanés élménybeszámolónkban és a cikksorozatunk előző részében, amikor is a Plitvicei-tavakat hódítottuk meg.
Magáról az útról
Az osztrák hétvégén több mint négyszázan vehettünk részt – ennek köszönhetően kilenc busszal vágtunk neki a valóban mesébe illő Hallstattba.
Felszállni a Keleti pályaudvarnál volt lehetőségünk, a vasútállomás melletti buszmegállóban (de előre egyeztetés esetén vidéki megállókban is be lehet csatlakozni). Az utunk hivatalosan szombaton, hajnali fél egykor kezdődött el, amikoris Dóri, a csoportvezetőnk az utolsó felszálló utas nevét is kipipálta a taglistában.
A Diák-utak fekete övesei (a csoportvezetőnk és egy-két rendszeresen visszatérő arc) már elsajátították azt a képességet, hogy probléma nélkül végig – vagy majdnem végig – tudják aludni a kiutat. A többiek szintén csendes, de pár fokkal kevésbé pihentető programot választva némán meditáltak, podcastet hallgattak, filmet néztek vagy csak mustrálták a sötét autópályát.
Nagyjából nyolc órával később, a kora reggeli órákban megérkeztünk első úticélunkhoz, amiről kiderült, hogy minden négyzetmétere képeslap-kompatibilis: a csodaszép Hallstattba.
Hallstatt
Az apró városka mind hangulatra, mind küllemre azt az illúziót kelti, mintha egy nagy, egy teljes községre kiterjedő karácsonyi vásárban sétálnánk. A hófödte fenyvesek ölelésében órákig gyönyörködhetnének a látogatók, mi azonban mindössze két órát töltöttünk a városban. Mivel Hallstadt pusztán néhány utcából áll, ez az időkeret bőven elég arra, hogy háromszor is körbejárjuk a városkát.
Ezután ismét buszra ültünk, és már tovább is haladtunk a következő állomásunkhoz. Délután egy óra környéken érkeztünk meg Salzburgba, a magas hegyek völgyébe.
Salzburg
A nap további részét végig ebben a városban töltöttük. Volt időnk arra, hogy kényelmesen felfedezzük a Hohensalzburg várat (erre a programra érdemes körülbelül három órát számolni), ahol rengeteg dolgot élvezhettünk egyszerre. Ennek a teljes árú belépője (ami a legnagyobb csomagot tartalmazza, vagyis mindenhova be lehet vele menni) 13 euró volt.
A jegyünkkel megtekinthettünk egy báb kiállítást, gyönyörködhettünk a panoráma teraszon, becsüccsenhettünk egy középkor tematikájú étterembe és a vár udvarában felállított karácsonyi vásáron is szét tudtunk nézni. Azzal érdemes számolni, hogy a vár területén belül az összes étteremnél és standnál csak készpénzzel lehet fizetni.
Ezután Salzburg adventi vásárait tekintettük meg (ezeknél a helyeknél is csak készpénzes fizetés lehetséges). Arra érdemes felkészülni lelkiekben, hogy a város a téli időszakban nagyon túlzsúfolt. A főtéri vásár gyönyörű, de csak araszolva lehet közlekedni – és ez jellemző a nagyobb utcákra, és a várra is (a jegyvásárláshoz egy fél órás sor vezetett, és ezután több teremhez is hosszú perceket kellett várni, a siklót pedig inkább kihagytuk az egy órás sora miatt – inkább lesétáltunk a dombról).
Az este további részét egy kellemes kocsmában töltüttük, majd hajnali negyed egykor visszaindultunk Budapestre.
Költség-kiveséző
A legfontosabb kérdés: mennyibe kerül egy ilyen egynapos külföldi utazás?
Maga a buszút oda-vissza 25 990 forintba került. Emellett a helyszínen készpénzben még fizetni kellett 5 eurót, ami fedezte a buszok parkolódíját és a sofőrök nappali szálláshelyét.
Fontos kiemelni, hogy az úthoz diáknak lenni nem feltétel. Egy ilyen egynapos utazás tökéletes lehet arra, hogy egy kicsit kizökkenjünk a megszokott mókuskerékből. Egy ilyen alkalommal csodálatos emberekkel ismerkedhetünk meg és gyönyörű helyekre juthatunk el – a Diák-utak honlapján pedig sok aktuális úti cél közül válogathatunk hasonló árakért, tehát utazásra fel!
