Egy Ukrán Madonna portréja – Békét Ninának ajánló a 23. Verzió Filmfesztiválról

Budapesti Szerkesztőség
Jeanne Dovhych alkotását, A Békét Ninának c. filmet a 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láthatta először magyarországi közönség. A film Nina Branovytska hétköznapjaiba enged betekintést, ahogy próbálja bizonyítani, hogy a fia, Ihor háborús bűncselekmény áldozataként halt meg. Ajánló az ukrán társadalom látleletének számító filmről.

Nina egy emlékfal előtt vigasztal egy ukrán anyát, aki fiát gyászolja, forrás: docudays

A 23. Verzió Filmfesztiválon vasárnap láthatták először a nézők Jeanne Dovhych filmjét. A Békét Ninának egy orosz hadifogolyként elhunyt katona, Ihor édesanyjának szemszögéből mutatja be, hogy működik egy társadalom háború alatt. Ihor Branovytskyi-ről megtudjuk, hogy a kelet-ukrajnai háború alatt a donyecki repteret védte társaival, amikor az oroszok foglyul ejtették őket 2015 januárjában. Ezután őt egy Givi névre hallgató orosz katona megkínozta, majd a Motorola néven ismert Arseniy Pavlov meg is ölte. Nina ennek a háborús bűncselekménynek a tényét próbálja a filmben bizonyítani egy ukrán bíróság előtt – egy olyan országban, ahol a film szereplői szerint hiányosak a háborús bűnök elleni törvények.

A film viszont Nina kiszolgáltatott helyzetének ellenére politikai cselekvésre késztet, és nem hagyja a nézőben azt az érzést, hogy a szereplői teljesen tehetetlenek. Ebben az egyenletben pedig a törvényi változásokért való kiáltás és a – lassan haladó – bírósági ügyek intézése csak a jéghegy csúcsa. Az ukrán társadalomról azt a képet kapjuk benne, hogy a közös gyász közepette egy teljeskörű támogató közösséggé vált a tagjai számára. A Ninához érkező látogatók segítenek neki rekonstruálni a fia utolsó napjait, illetve többször látjuk őt, ahogy gyászoló katonákat és édesanyákat biztat szavaival. Bár az Ihort megölő Motorola már szintén halott, a háborúba menő férfiak szavai tartják a hitet Ninában, hogy van értelme a küzdelemnek. A fia arcképét horgoló Ninából így lesz teljes természetességgel a film végén katonai álcahálót készítő harcos.

Nina katonai álcahálót készít, forrás: oiff

Az ilyen jelenetek pedig ráerősítenek a film művészi kifejező funkciójára is. A rezzenéstelenül horgoló Nina képei alatt azt halljuk, ahogy az újonnan kirobbanó orosz-ukrán háború áldozatairól számolnak be a rádióban. Azt érzékeljük így a film minden mozzanatában, hogy az ukrán társadalom már megtanult a háború szabályai szerint élni. A gyakori temetőbe járás, vagy a katonai ünnepségre hajazó iskolai ballagás feltűnő bizonyítékai ennek. Amikor 2019. április 25-én az ukrán parlament elfogadta a Magyarországon is elhíresült nyelvtörvényt, arról is derűsen számolt be Nina telefonon egy ismerősének, mondván ez volt Ihor születésnapi ajándéka.

Mindazonáltal, hogy fontos a film művészisége, az elemző, több oldalt bemutató funkció is fontossá válik a filmben. Amellett, hogy a harctéri felvételeken látjuk, mennyire semmibe veszik az orosz katonák az ukrán hadifoglyokat, az ukrán jogrendszer visszásságairól is képet ad a film. Látjuk, ahogy Nina évekig elhúzódó tárgyalása megakad, miközben megfogalmazódik egy szélesebb körű háborús bűnök elleni törvény igénye is. Így lehet azt mondani, hogy nem egy vérszegény háborúellenes filmet látunk, hanem megismerjük a közelmúlt orosz-ukrán háborúinak tágabb történelmi kontextusát is. Sőt, a kelet-ukrajnai harcokról többször kifejezi Nina, hogy miért szükséges: hogy a következő generációnak ne kelljen már harcolnia, vagy azért, hogy ne érjenek az oroszok Kijevbe.

Az áldozatok képei pedig – ahogy Susan Sontag fogalmaz – egyfajta memento mori képekké válnak, amik által azon gondolkodunk el, hogyan adhatunk nekik békét, és ehhez milyen elégtétel kell. Persze szörnyülködünk azon, hogy milyen lenézően bánnak az orosz katonák Ihorral és társaival, de nem áll meg a szörnyülködésnél a gondolkodás. Ehhez pedig szükséges a foglyokat kínzó és gyilkoló orosz katonák felelősségre vonása, viszont az is, hogy a jogrendszer ezt minél könnyebben lehetővé tegye. Elvégre mikor Nina a fia katonatársaival beszélget arról, mi történt Ihorral, abba az irányba megy a beszélgetés, hogy miket tudnának rábizonyítani Givire és Motorolára.

A Békét Ninának így válik minden mozzanatával együtt az ukrán társadalmat fia helyett fiaként pátyolgató anya portréjává. Hiszen Nina a legkiszolgáltatottabb helyzetben is tudja azt mondani a katonáknak, hogy elhunyt bajtársaik nevében éljenek teljes életet. Jó párhuzamba állítható ezzel a film Földes András külföldön is elhíresült fotójával, az Ukrán Madonnával.

Földes András képének, az Ukrán Madonnának egy átdolgozása, forrás: Marinoss_art/Instagram