Borítókép: facebook.com/OpenMicBudapest
A legfőbb oka annak, hogy ezeken a szintereken jelenik meg a zene legáltalánosabban, hogy szegmentáltan kezeljük a hétköznapi jelenségeket. Elkülönítjük a kulturálódást a szórakozástól, a művészetet a szükségletektől. Legalább annyira, mint amennyire egy koncerten elkülönül az előadó és a befogadó közönség. Ezen éles határvonal elmosását szolgálják az open mic események is. Az open microphone (nyitott mikrofon) terminusból megvalósuló jelenségnek feladata, hogy a feltörekvő művészeknek lehetőséget biztosítson bemutatkozni, a hallgatóságnak pedig elérhető művészetet nyújtson. A nem hivatalos előadók kipróbálhatják magukat élő közönség előtt, a nagyérdemű pedig díjmentes szórakozáshoz jut. Az eseményeket hagyományosan a hét közepén tartják, de persze helyszíne, szervezője válogatja.
A hazai open mic teríték
Magyarországon nincs akkora kultúrája az open mic esteknek, de Budapesten is fellelhető több ilyen jellegű esemény. Amikor először tévedtem be egy ilyen happeningre, az emberközeliség érzése volt maradandó. A kis létszámú közönség minden idegszálával biztatta a pódiumon feszengő (esetenként) kevés tapasztalattal rendelkező akusztikus gitárost. Hangsúlyosan közelebb került egymáshoz a két komponens, a zenész és publikuma. A romkocsmák és pubok pedig tárt karokkal várják a művészeket és a közönséget, hogy kedvükre kapcsolódhassanak be egy mű születésébe. Előfordulhatnak kevésbé elsőrangú darabok is, de ez a velejárója, mivel az Open mic nem minden esetben a profizmusra törekszik. Sokkal inkább arra, hogy a saját szerzemények, potenciális műremekek ne a fiókban maradjanak.
Biztatunk mindenkit, hogy próbáljon ki ilyen jellegű eseményeket, a legbátrabbak pedig élesben is bemutathatják tudásukat, ha meg van még a fiók legmélyére suvasztott dal az első szerelmi csalódásról. Budapesten többek között a Lámpás, a Gödör, a Pótkulcs, az Úri Muri vagy épp az Udvarrom bárokban is egyaránt nyitottak a mikrofonok számotokra.
