Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért vesznek az emberek ma még bakelitlejátszókat. Hiszen alapvetően egy „elavult” technológiáról van szó, mellesleg sok macera van vele, és nem is olcsó eszköz. Ezzel a kérdéskörrel azonban egy másik cikkünkben foglalkozunk, de annyit elárulhatok, hogy minden perce megéri.
Célok meghatározása
Szinte bármilyen szórakoztató elektronika vásárlásánál meg kell határozni fogyasztói oldalról a célokat: mire és milyen gyakran akarjuk használni, mennyit tudunk rá költeni, milyen környezetben lesz majd elhelyezve, stb. Ez nincsen másképp egy lemezlejátszó beszerzésénél sem. Általában az emberek azért vesznek ilyen eszközöket, mert szeretnék megélni azt a „feelinget”, amit csak a bakelit tud nyújtani. De vannak akik szimpla elitizmusból, és akadnak olyanok is, akik a jobb hangzás érdekében szereznek be egy ilyet maguknak.
Egy lemezjátszó megvásárlása előtt az egyik legfontosabb dolog meghatározni a zenehallgatási céljainkat, hogy az alapján tudjuk kiválasztani a számunkra legmegfelelőbb eszközt. Mert lehet, hogy nekünk nem olyan fontos a hangzás, de szeretnénk átélni a bakelithallgatás élményét, akkor ez esetben érdemes egy olcsóbb terméket beszerezni (akár egy hordozható lejátszót). Ugyanis ezek alapvetően nem kerülnek sokba, és akadnak közöttük olyanok, amik már igazán jól szólnak. De térjünk is rá a mai alanyunkra, ami inkább azoknak való, akik a jó hangzásra vágynak, de nem akarnak vagyonokat elkölteni a cél érdekében.
„Az egyszerű külső…”
Első ránézésre az Audio Technica LP120 nem tűnik nagy durranásnak, mivel a lemezjátszó külsejét nagyrészt műanyag borítja, ami először kicsit furának tűnhet egy (minimum) középkategóriás eszköztől – de nem szabad ilyen könnyen leírni az LP120-at! Nem véletlen ez a kialakítás, ugyanis ettől még egyszerűbb lesz az összerakása, illetve könnyebb és kompaktabb mint versenytársai. Az összerakása egyébként tényleg nem bonyolult, mégis nagyon átgondolt a kialakítása. (Erről meggyőződhettek például ebből a videóból.)
Méretét tekintve egy 35x35x14 centis készülékről van szó, ami annyira nem számít kicsinek a lemezjátszók között, úgyhogy egy nem kifejezetten hordozható eszközről van szó, még ha viszonylag könnyű is. Egyébként szerintem – de ez szubjektív véleményem – egész stílusosan néz ki az AT terméke, akár a szoba dísze is lehet. Ha már külcsín, akkor érdemes kiemelni a dizájnelemként funkcionáló beépített kis világító ledeket, amiktől még hangulatosabb lesz az élmény – de ezeket ki is lehet szedni, ha nem kellenek nekünk.
„…nagy belbecset takar.”
Ha már csak kicsit is alulról tekintjük meg a lemezjátszót, akkor láthatjuk, hogy van benne „anyag” bőven, ugyanis meglepően kidomborodik az alsó rész: ebben a testben helyezkedik el a 16 pólusú, 3 fázisú motor, ami szükséges a sziklaszilárd sebességtartáshoz. Nagyon jó benne, hogy a start gomb megnyomásának pillanatában a zene tökéletesen, nyávogásmentes hangon tud megszólalni. Ez köszönhető a gumibetétes (lemez)tányér nagy nyomatékú motorjának. A funkciókat tekintve lehet előre- vagy visszafelé is lejátszani a lemezeket, valamint a fordulatszámot is tudjuk állítani. Ez azt jelenti, hogy 33-as, 45-ös és 78-as fordulatszámokat képes hozni a korong, így kisebb és nagyobb (normál méretű) vinyleket is le tud játszani. Mindezek mellett pedig állíthatjuk még a hangszedés tempóját is, amivel lassítani vagy gyorsítani is tudjuk a lemezeket.
Na de mégis: hogyan szól? Mint audiofil hallgató azt mondhatom, hogy nagyon jól, de ez az én személyes véleményem. Amit viszont tanácsolhatok bármilyen audiotermék vásárlásánál, hogy úgy ne vegyetek semmit, ha nem hallgattátok meg azt élőben. Teljesen más élőben hallgatni egy lemezjátszót, mint videón, vagy mint bízni mások szakértelmében, szavában. (Érdemes akár videókat is megnézni arról, hogy szól, azonban azok sem tudják igazán visszaadni a hangzást, vagy csak nem tudjuk kellően megítélni.) De alapvetően tényleg nagyon szépen és tisztán szól, úgyhogy ajánlani lehet szinte bármilyen „bakelit-őrültnek”, aki szeretné hobbiját egész magas minőségen űzni.
Megéri?
Korábban említettem, hogy az AT LP120XUSB egy minimum középkategóriás lemezjátszónak számít. Ezt meg lehet érteni a minősége miatt, de az árában is megmutatkozik, ugyanis újonnan alsó hangon 125 ezer forintba kerül a készülék. Ez elsőre drágának tűnhet egy – például a Media Marktban megtalálható – átlag bakelitlejátszóhoz képest. De ha az audiofil termékek között keresgélünk, akkor ez a belépő kategória, ahhoz képest pedig nagyon jó minőséget kaphatunk a pénzünkért. Az alcímben feltett kérdésre a válaszom: abszolút. De főként azoknak a bakelitkedvelőknek ajánlanám, akiket tényleg érdekel a (nagyon) jó minőségű zenehallgatás, és/vagy szeretnének „belépni” az audiofil kultúrába. Ez a lemezjátszó tökéletes lehetőséget nyújt mindkettőre, akik pedig beneveznek rá, nem fognak csalódni, ebben biztos vagyok.
„Mivel fogom megszólaltatni?”
Felmerülhet ez a kérdés sok vásárlóban, de szerencsére az LP120-at – nagyon sok audiofil lemezjátszóval ellentétben – nem feltétlenül kell durva erősítőhöz, hangfalhoz csatlakoztatni. A termék nevében ugyanis szerepel az USB szó, ami azt jelenti, hogy hozzá tudjuk kötni a számítógéphez, laptophoz vagy bármilyen hangfalhoz. Gondolhatnánk, hogy elvesz az élményből, ha nem minőségi eszközhöz kapcsoljuk hozzá, de itt ez érdekes módon nem így van. Tapasztalatból mondom (de lehet róla teszteket is nézni), hogy az AT LP120XUSB kifejezetten jól szól úgy is, ha például gyengébb hangfalhoz csatlakoztatjuk.
A lemezjátszó nagy erénye, hogy nem kell feltétlenül egy milliós Hi-Fi szettet köré építeni azért, hogy élvezhessük. Viszont akik szeretnének egy 100%-os képet kapni arról, hogy mit tud ez a lemezjátszó, azoknak talán érdemes lehet beruházni egy komolyabb szettre, de persze nem muszáj. Ajánlom ezt a modellt azoknak az audiofil-élvezőknek is, akiknek van mondjuk egy komoly sztereó erősítőjük és egy hangfalpárjuk, mivel az LP120XUSB-vel szert tehetnek egy olyan lemezjátszóra, ami minőségben is passzolni fog a már meglévő szetthez, de mégsem eszeveszett drága.
