Borítókép: Rombai Péter
A warm-up hétről készült cikkeinket megtaláljátok a Hallgató Magazin kult rovatában.
EGY/HÁROM
Izgalmas utazással kezdődött a pénteki nap, ugyanis alig fértünk fel a fesztiválbuszra, amivel a belvárosból a Lővérekbe jutottunk.
A fesztivált Sisi koncertjével indítottuk a Secret Gardenben, ahol nem volt hiány a színes öltözékekből, a fiatalos energiából és pogóból. Na meg persze Lil Frakkból sem, aki tiszteletét tette a színpadon a TSINGLING című dal erejéig. A rapperlánytól megszokhattuk, hogy buli közben merch termékekkel dobálja meg rajongóit. Innen is köszönjük az előttünk álló srácnak, aki az elkapott dedikált pulóvert kollégánk, Nagy Vanessza kezébe adta.
Szirmai Marcellel, azaz Pogány Indulóval folytattuk, aki a warm up hét keretein belül érdekes podcast vendége volt a Kultúrpesszó teraszán. A koncertjén még Sisiénél is nagyobb pogót csaptak a fiatalok, amibe egy ponton az énekes is belevetette magát.
A pénteki nap headlinere az electro swing legnagyobb alakja, az osztrák Parov Stelar volt, aki kis túlzással elvarázsolta a közönséget. Az előadás úgy is lenyűgöző volt, hogy nem igazán tartalmazott extra látványelemeket. A zenei sokszínűség mind stílusok, mind hangszerek terén bőven elég volt egy teljes értékű koncerthez. Marcus Füreder és zenekara már régóta visszajár hazánkba, és ameddig ő így tesz, addig mi boldogan fogadjuk.
Esik, fúj, Csurran, cseppen
A legnagyobb látogatószámot kétségkívül a szombati nap hozta, ami a fellépősort tekintve egyáltalán nem meglepő.
A Bëlga koncertje 19 órakor kezdődött a Boldogság színpadon. Kedvenc nemzeti hiphop együttesünk a korai idősáv ellenére sem okozott csalódást, a slágerek a szokásos módon pörgették fel a bulit, valamint a pár hete megjelent új album dalai sem lógtak ki a sorból. Csak remélni tudom, hogy a következő években sem lesz SopronFest Bauxiték nélkül.
Rengetegen voltak kíváncsiak Dzsúdló fellépésére a nagyszínpadon, aki hatásos belépőjével és divatos szettjével tette emlékezetessé a koncertjét, amelynek egyik csúcspontja volt a Spanom eléneklése egy első soros rajongóval közösen.
Öröm volt látni, hogy a toronyi születésű legenda, Charlie még mindig remek formában van, és hogy a produkciója abszolút megállja a helyét egy többségében fiatalokat vonzó fesztiválon. Sőt, a legnagyobb átéléssel épp az előbb említett fiatal srácok énekelték végig a megunhatatlan blues nótákat és balladákat.
Ezután a Boldogság színpadon a magyar alter kiemelkedő képviselői zenéltek, Ők pedig nem mások, mint a Carson Coma. A fiúk nem csak új dalaikkal, hanem régebbi klasszikusokkal is elvarázsolták a fesztiválozókat. A koncert közepe táján egy különleges játékkal készültek, ugyanis egy lelkes rajongó lehetőséget kapott a dalválasztásra, amelyet egy szerencsekerék forgatásával spékeltek meg a zenészek.
Mire beverekedtünk magunkat a tömegbe, Majka már az első dal közepénél tartott. Ahogy tavaly, úgy idén is megtelt a placc, a rapper pedig egy 75 perces slágerparádéval és nagyszabású showval készült. Egymást követte a Hidegvérrel, a Nekem ez jár és a Tündibündi, a hangulat viszont a Csurran, cseppen című, nagy port kavaró dalnál ért fel a csúcsra. A fergeteges bulinak Majka kisebb betegsége és az esős időjárás sem tudott keresztbe tenni, így a bindzsi miniszterelnök és csapata esélyes a képzeletbeli ,,legjobb koncert” díjra.
Csak úgy, mint Timmy Trumpet, aki talán az idei fesztivál legjobban várt előadójának számított. Az ausztrál DJ az első pillanattól kezdve elsöprő energiával és hangerővel zenélt, a műsor pedig azok számára is szórakoztató volt, akik kevésbé szeretik az elektronikus zenét. Ezt bizonyítja, hogy a koncert közepén egy mellettem álló középkorú fesztiválozó érdeklődve kérdezte tőlem, hogy kit tisztelhet a színpadon ugráló és trombitáló úriemberben (kicsit kevésbé kifinomult megfogalmazással).
Timmy második otthonának tekinti Magyarországot, ezt pedig nem egyszer hangsúlyozta a koncerten. Magyar zászlót lengetve magyarul mondta el, hogy mennyire szeret minket, és még az egészségünkre is ivott. Erről a vonalról kicsit letért, amikor az ausztrál nemzeti himnuszt konferálta fel. Meg is lepődtem egy pillanatra, nem tudtam hova tenni ezt az akciót, azonban amikor elindult az AC/DC klasszikusa, a Thunderstruck, leesett a tantusz.
Ilyen és ehhez hasonló húzások tarkították az alapból is jó válogatást, a brutális zúzás és a szikrázó trombitával csúcsra járatott pirotechnika pedig gondoskodott róla, hogy egy pillanatig se legyen unalmas a koncert.
Föld, Szél & Tűz és sártenger
A vasárnapot eleinte a nyugat felől érkező hidegfront nehezítette, majd a közvetlen és szeretetteljes fesztiválhangulat könnyítette.
Kivételesen nem a Lővérekben indítottuk az estét, ugyanis az ország egyik kedvenc műsorvezetője, Till Attila vendégeskedett a Kultúrpresszó teraszán. Műsorokról azonban nem volt szó, ugyanis Tillával ezúttal mint az És mi van Tomival? című film rendezőjével beszélgetett Pándi Balázs. Vele tartott az alkotásban főszerepet játszó Thuróczy Szabolcs is. A színész és a rendező rengeteg megrázó történetet, édekes gondolatot és kulisszatitkot mesélt a káros szenvedélyekről és a film elkészítéséről. A családias hangulatot az teremtette meg igazán, amikor Tilláék behívták az esőben ülő közönséget pavilon alá, és még vízzel is kínálták őket.
Az elmaradhatatlan dedikálás és fotózkodás után pontban Ákos koncertjének kezdetére értünk oda. Érzékelhető volt, hogy eleinte csak a legkitartóbb rajongók várták a művészt, azonban ahogy enyhült az eső, úgy lettek egyre többen a színpad előtt. A maratoni hosszúságú koncerten a Bonanza Banzai korszakától kezdve a legújabb, Metropolis albumig minden időszakból csendültek fel dalok, helyenként Bon Jovival, Billy Idollal vagy Dire Straits-szel megfűszerezve.
Teljesen mindegy, milyen idő van, a Halott Pénz bárhol, bármikor képes hamisítatlan fesztiválhangulatot teremteni, ezt pedig ismét bizonyították. Marsalkó Dávidék néhány új dal mellett igazi best of műsort hoztak. A buli legjobb pillanata számomra egyértelműen a Szétszeretlek volt, amikor egymásba kapaszkodva kellett ugrálni és ölelkezni. A koncert után vettük észre először a cipőnkön lévő vastag sárréteget, de ezt egy kellemes mosollyal nyugtáztuk.
A fesztivál előtti hetekben számtalanszor mondtam a többieknek, hogy az Earth, Wind & Fire Experience az egyik, ha nem a legjobb koncert lesz az egész fesztiválon, és igazam lett. Az eredeti felállás tagjaként ismert Al McKay nevével fémjelzett zenekar nem csak zenei minőségben volt verhetetlen, hanem feeling terén is. A színpadról áradt a lazaság, a vidámság, az élvezet és a szeretet, a nézőtéren pedig kivétel nélkül táncolt mindenki, különösen a koncert végére hagyott September, Boogie Wonderland, Let’s Groove dalcsokornál.
SopronFest 2026-ban is: május 22-24.
Az idei SopronFestet Co Lee koncertjével és már megszokott módon NECC Party-val zártuk, ami kiváló levezetésnek bizonyult. A legjobb koncertért járó szubjektív díjamat végül nem hirdetem ki, a szervezőknek viszont mindenképpen jár az elismerés és a köszönet. Örömmel értesültünk, hogy már nyilvánosságra is hozták a jövő évi fesztivál dátumát, amely ismételten a pünkösdi hétvégére esik, mi pedig semmiképp nem hagyjuk ki.
