Borítókép: Váradi Zsófi
Sajnos továbbra sem fogadtuk el teljesen, hogy szinglinek lenni amúgy jó is tud lenni. A tűréshatárunk nem bántóan magas: elég egy egymásra nyáladzó pár mellett elsétálnunk Valentin-napon, és már töltjük is le újra a Tindert, hogy tovább írhassuk borzalmas randijaink már így is nevetségesen hosszú listáját.
Elkezdünk húzogatni és rá kell döbbennünk arra, hogy a felhozatal még annál is rosszabb, mint amire emlékeztünk. Felmerül bennünk a kérdés: ha gimiben nem stoppoljuk le a jó partikat, akkor azok tényleg elfogynak a húszas éveinkre? Miután ejtünk néhány könnycseppet régi szerelmeink és már az elején halálra ítélt kapcsolataink után, végre szembejön velünk valaki, aki még akár a mi hercegünk is lehetne. Az illető, ha picit hunyorítunk, még sármosnak is mondható és csetelés alapján sem tűnik annyira gáznak. Később aztán találkozunk vele és rájövünk, hogy bár a srác hercegnek herceg, de nem Erik a Hamupipőkéből, sokkal inkább a csalfa, bunkó Hans a Jégvarázsból.
Lássuk hát azokat a további randikat, amelyeket szerkesztőségünk tagjainak kellett elszenvednie a mi szórakoztatásunkra.
Még viccnek is túl morbid
Ez egy nagyon rövid, de annál sötétebb és morbidabb történet lesz. Volt egyszer egy Tinder randim, még huszonegy évesen, aminek az eleje teljesen átlagos volt. A rakparton sétáltunk és mondtam a fiúnak, hogy szaladjunk át az úton, ahol a kocsik mennek, mert elég messze volt a zebra. Nagyon cukkoltam a srácot, amiért ilyen kis „nyuszi” és nem mert átfutni velem az úttesten.
Én persze átszaladtam, de amikor átértem, láttam, hogy a fiú tényleg nem jön utánam. Hosszú perceken keresztül az autóút két oldalán sétáltunk, egészen a zebráig, hiszen a Tinder matchem csak a gyalogátkelőn volt hajlandó átjönni. Amíg nem értünk oda, az út túloldaláról végig olyanokat kiabáltam neki, hogy „mennyire gyáva vagy”, „most tényleg nem mersz jönni?”. Még az átjáró után is, amikor már egymás mellett sétáltunk, szúrkálódtam kicsit, amiért nem mert átfutni, mire közölte, hogy az anyukája közúti balesetben halt meg. A második randi lehetőségét már egyértelműen nem ajánlotta fel.
Tényleg kicsi ez a Pest!
Egy bisztróban ültünk a randipartneremmel már vagy 2,5 órája. Éppen a hetedik Malibu almámat szürcsölgettem, annyira vontatott volt a beszélgetés. Olyanokat kérdezgetett, hogy van-e háziállatom és mikor szoktam általában kelni hétvégén. Mindeközben az egyik haveromnak írogattam, hogy mentsen meg, mert nagyon kínos ez a randi. Erre reagálva felhívott és eljátszotta, hogy ő az unokatesóm és éppen botrányosan részeg, szóval nekem „azonnal indulnom kellett, mert az unokatesóm rosszul lett egy buliban”.
A srác, akivel randiztam, teljesen megijedt és ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen kocsival a kamu unokatesómhoz. El is vitt, és amikor odaértünk, ott állt kint a haverom a szórakozóhely előtt. Ekkor – mivel Isten, vagy talán a sors ismételten nagyon humoros kedvében volt – kiderült, hogy ezek ketten ismerik egymást és ott beszélgettek mellettem körülbelül fél órán keresztül. Kicsit se volt kínos.
Meleg-párás levegő
Ez egy barátnőm sztorija néhány évvel ezelőttről. Randizott kétszer-háromszor egy matematikus sráccal, aki bár nagyon visszahúzódó volt élőben és alig beszélt, ezzel ellentétben online állandóan írt a barátnőmnek, hogy alig várja, hogy ismét találkozzanak, hiszen milyen jól érzi magát mellette és a többi.
A barátnőm már nem igazán akart vele találkozni, mert hát nem volt túl izgalmas a fiú társasága, és egy péntek esti iszogatást le is mondott a matekos sráccal. Helyette elment néhány barátnőjével az Alteregoba (budapesti melegbár), ahol kivel találkozott?
Ahogy azt cikksorozatunkon keresztül újra és újra megtanulhatjuk, Budapest valóban nagyon kicsi, és egyre csak kisebb lesz. Fővárosunk a kínos, nem várt, hihetetlennek tűnő, random találkozások melegágya. Ebből okulva természetesen a matematikus srác vonaglott a meleg bárban, egy kicsit sem hetero mozgáskultúrával, és amikor meglátta a barátnőmet, nagyon aranyosan, vérvörösen és borzasztóan nagy zavarban rámosolygott.
Be kell vágódni
Ez nem egy randinak, hanem egy randiterep előkészítésének a rövid története. Egy barátnőm elhívott szabadulószobázni. Tök jó volt, nagyon jól éreztük magunkat, amikor egyszer csak észrevettem, hogy nagyban jegyzetel valamit. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mit ír? Mondta, hogy ja, csak felírja magának, hogy hol mi a megoldás, mert a következő nap ugyanitt lesz randija egy sráccal, aki eléggé bejön neki és le akarja nyűgözni.
Fiúk, néha nagyon naivak vagytok.
