Borítókép: Ásványi Kitti, Hallgató Magazin
Szerkesztőségünk néhány tagjával augusztus 28-án, szombaton korán reggel indulunk útnak. Nem kis utazás várt a fővárosból érkezőkre, ugyanis még autóval közlekedve is több mint két óra megközelíteni Boldogkőváralját, a fesztivál helyszínét. A hosszú út azonban lehetőséget kínál a kényelmes átszellemülésre Kelet-Magyarország változatos tájait szemlélve. Kora délután érkezünk meg a Téka Táborba, mely a községen belül az esemény otthonává vált. Szálláshelyünkhöz átvesszük kulcsunkat, villámtempóban lepakolunk, majd elindulunk felfedezni a terepet.
A Tekerjes-patak völgyében, közvetlenül a patak partján elhelyezkedő táborhely elsőre igencsak szokatlannak mutatkozhat mint fesztiválhelyszín. Balra gyerekkori élményeket idéző, jellegzetes ebédlőtér, jobbra kissé pajtaszerű építményben egy nagyszínpad, elszórva többfelé faházak, sátrak, függőágyak, babzsákok és szalmabálák. A szóbeszéd szerint még egy bárány is legelészik a tér valamely pontján. Az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, hogy egy nyári diáktáborba vagy egy fesztiválra érkezett. A titok, hogy mindkettő igaz. A Váralja Akusztik Fesztivál esetében ugyanis a természetközeliség, valamint a változatos könnyűzene élménye egyaránt fontos. Az igazi érdekességet pedig éppen az nyújtja, hogy a kétféle hatás miképpen lép kölcsönhatásba, hogyan narrálja a zene a természetet, valamint hogyan festi meg a természet a zenét.
A kora délutáni óra, melyben megérkezünk még javában az ébredezés időszaka. Fáradt szemekkel sétáló emberek, kis csoportokba verődő fiatalok pihenik ki a tegnapi nap eseményeit, valamint készülnek fel az aktuális nap izgalmaira. Két órakor különös kerekasztal-beszélgetés veszi kezdetét a Szabadszínpadon, melyen egyébként a nap folyamán bárkinek lehetősége adódik bemutatnia zenei tudását. Öt fesztiválozó vitatja meg a kocsmafilozófia nyelvén az adott téma kapcsán felmerülő gondolataikat. Mindegyikük egy-egy állítással érkezett, amelyre a többiek reflektálnak. A tejet vagy a müzlit rakjuk először a tálba? Tudomány-e a művészet? Lehet-e a zenével gyógyítani? Ilyen és ehhez hasonló kérdések válnak az eszmecsere témáiává egy órán keresztül.
Az előadás után lassan, nyelvünket nem leforrázva igyekszünk elfogyasztani gulyáslevesünket. Ezt követően függőágyakban társalgunk egymással, miközben három különböző irányból árad felénk a zene: egy kis csapat hangszóróból zúdítja önmaguk szórakoztatására, valaki zenei érzékeit teszi próbára éppen, a Cataflamingo nevű zenekar pedig hangszereit igyekszik behangolni. Még mielőtt a Cataflamingo szabadjára engedhetné igencsak sajátos zenei világát, négy órakor a fesztiválozók a borfogyasztás tendenciáiról hallgathatnak meg egy érdekes előadást.
Hat óra körül Agata Angilella, a Damara énekes-dalszerzője és Tóth Balázs, a Marble Mist gitárosa közösen játszanak a Szabadszínpadon. Balázs country-blues alapokon nyugvó dallamait Agata pezsdítő énekhangja, valamint egy-két szám esetében sajátos improvizációi egészítik ki. A duót követően fél nyolc körül Odett váltja őket, aki egyaránt énekel slágerei és kevésbé ismert számai közül, egy alkalommal pedig rappeléssel teszi még izgalmasabbá a koncertet. A fellépés végén telefonok vakui világítják be a helyszínt egy pillanat erejéig, ezzel kiegészítve az esti órákban a fesztivál valamennyi pontján felkapcsolt, változatos színekben pompázó égősorokat.
Az esti nagy koncertekre felkészülve fűszeres hortobágyi tortillát, valamint megunhatatlan lángost vacsorázunk, köröttünk számtalan korosztály tagjai teszik ugyanezt. Kilenc órakor a Heavy Brains alt/pop-rock együttes foglalja el a nagyszínpadot, rövid időn belül pedig megtelik a tánctér és az eddigi családias hangulatból hirtelen vad és nyüzsgő fesztiválélmény kerekedik. Még mielőtt a Fiúk nevű alternatív popzenekar színpadra lépne, a hangszórókból Abba, Queen és megannyi más előadó slágerei mozgatják át és röpítik vissza az időben az idősebb és fiatalabb generációk képviselőit egyaránt. Tizenegy óra körül aztán a Fiúk is rázendítenek a maguk r’n’b és indiepop elemeket ötvöző zenéikre. Az este maradék részében DJ és technozene biztosítja, hogy továbbra se unatkozzon senki.
A hosszú nap végén aztán lassanként elcsendesedik a Tekerjes-patak völgye. Amíg a hajnal vöröses fénnyel ébresztgeti a környezetet és annak élővilágát, addig a kellemesen kimerült, kissé már másnapos fesztiválozók szép lassan nyugovóra térnek, hogy az utolsó napot is ugyanekkora lelkesedéssel kezdhessék meg. A magyar, sokszínű könnyűzene dallamait a természet szólamai váltják fel. Már csak a madarak csicseregnek, a patak zúg halkan és a szél fúj nyugodtan. Legfeljebb néhány táborozó kiadós horkolása válik társává a völgy zenekarának.
