Borítókép– Aliona Kardash: It Smells of Smoke at Home ;Leírás: Kilátás egy repülőgép ablakából, úton az oroszországi Szibériában található Tomszkba. Miután megkezdődött az orosz invázió Ukrajna ellen, az EU és az Egyesült Királyság lezárta légterét az orosz repülőgépek előtt. Oroszország válaszul kölcsönös korlátozásokat vezetett be azokkal az országokkal szemben, amelyek megtiltották járatait, így Alionának Németországból hazautazni nehezebbé és költségesebbé vált.
A World Press Photo Foundation egy 1955-ben Amszterdamban alapított, független nonprofit szervezet, mely azóta az újságírás elismert platformjává vált. Minden évben a legjobb fotóriporteri és dokumentarista képeket díjazza, egy független zsűri közreműködésével. Az idei pályázatra 3778 fotós 141 országból összesen 59320 anyagot küldött be, melyből végül 42 díjazott fotográfus került ki, akik közösen 31 országot képviselnek. A képeket az alapján, hogy hol készültek, hat régió szerint bírálják, majd további négy, formátumalapú kategóriába osztják: egyedi képek, képriportok, hosszú távú projektek, illetve szabadon választott.
Két éve már annak, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum profilváltásra hivatkozva elzárkózott a kiállítástól, melyet végül a főváros fogadott be a Biodóm falain belül. A váratlan költözés ellenére ez az épület is remek helyszínéül szolgál a World Pressnek. A csupasz betonfalak a széles üvegablakokkal s az azokon át szerencsés esetben beszűrődő őszi napfénnyel együtt egy igazán semleges hangulatú környezetet eredményez. A Biodóm épülete képes – amennyire csak lehetséges – megteremteni azt a közeget, azt az elmélyült, közvetlen, meditatív teret, mely az itt bemutatott fotók befogadásához szükséges, még akkor is, ha egy kiállítás természeténél fogva mindig is egyfajta társas együttlét marad, ahol nem lehet teljesen elvonatkoztatni a többi nézelődőtől.
A képek Európától kezdve egészen Óceániáig tárnak elénk olyan eseményeket, történeteket, dilemmákat, melyek többnyire mind valamilyen emberi jogsértést, politikai, társadalmi vagy környezetvédelmi problémát ábrázolnak. Kiemelkedő az, hogy a kiállítás milyen sokféle perspektívát alkalmaz, a mostanában közszájon forgó témákat sem a megszokott, sztereotipikus vagy a korábbi kiállításokon már látott módon mutatja be, hanem teljesen új nézőpontokat vezet be: orosz invázió traumatizált kisgyerekek szemszögén keresztül, esküvőjére készülő szudáni vőlegény, vagy a bevándorlás egy sejtelmes, intim, már-már meghitt pillanata.
Egyes projektek sok különböző pillanatképből, szereplőből és helyszínből tevődnek össze, míg máskor a fotográfus kizárólag egy-egy konkrét személyt, családot, kisebb közösséget választ témának, és őket mint egy adott jelenség szimbólumaként, egy társadalmi réteg képviselőjeként jeleníti meg. Bár a kiállításon szereplő képek többsége tragikus sorsokat tár elénk, mégis végig emberséggel és tisztességgel ábrázolják alanyaikat. Láthatunk azonban olyan képsorozatokat is, melyek jóval pozitívabb érzéseket keltenek, s amik egy adott probléma lehetséges megoldását, egy sikeres küzdelmet vagy csupán egy euforikus pillanatot örökítenek meg, mint a Gabriel Medinaról készült, anno az interneten is elhíresült olimpiai fotó esetében.
A kiállítás megnyitóján Karácsony Gergely kiemelte a fényképészek bátorságát és kitartását, akik gyakran az életüket kockáztatva készítik el a kiállított képeket. Arról is beszélt, hogy a sajtó fotó nem torzít és nem foglal állást, hanem közvetlenül a valóságot tárja a közönség elé. Emellett ugyanakkor legalább annyira fontos megjegyezni, hogy a képek mindegyikét egy jelentős szöveges rész is kíséri. Egy-egy darab sokféle, akár teljesen ellentétes érzéseket is kiválthat a nézőből, nem mindegy, hogy társul-e hozzájuk megfelelő értelmezői keret, hiszen csak kontextussal együtt képesek egy valós történetet elmesélni. Ezekben a történetekben pedig érdemes és fontos lenne mélyebben elmerülnünk, legalább évente egyszer, a kiállítás apropóján, akkor is, ha többnyire csupán tanúi lehetünk a képeknek.
A World Presshez idén három kísérő kiállítás is társul, a Budapest 75 korabeli Fortepán képekkel és híradó részletekkel emlékezik meg az ötvenes évekről, Jelle Krings Vasemberekre keresztelt kiállítása a vasúti közösség szemszögéből mutatja be a háborút Ukrajnában, míg a Víz esetében a projekt arra hívja fel a figyelmet, a Duna-alföld Európa egyik legnagyobb ivóvíztartalékát rejti, amely védelmet igényel.
A kiállítás időtartama alatt számos különleges program is megrendezésre kerül, október 11-én 17 órától például a kiváló Liget folyóirat tart majd szerzői felolvasó estet a Biodómban. A World Press budapesti állomása egészen november 9-ig látogatható, a jegyek már kaphatóak.
