Motiváció és edzés kapcsolata

Egészség? Motiváció? Öröm? – Miért sportolunk?

A testmozgás, mint egészségmegőrzésre és önfejlesztésre alkalmas tevékenység, az életünk sokkal több területére gyakorol hatást, mint gondolnánk. De vajon mik azok a belső játszmák, amelyek segítenek elindulni és rajta tartani minket ezen az úton? Mi motivál egyeseket a folyamatos, akár versenyszerű sportolásra a szürke hétköznapokban? Hogyan segít kapcsolódni önmagunkhoz? Mely területek hiányosságaira adott válasz a rendszeres sportolás?

Borítókép: Ichigo121212, Pixabay

Sportolunk, mert sikeresnek érezzük magunkat. Beck-Bíró Kata kutatása során kiderült, hogy a felsővezetők körében az egyik motivációs tényező a versenyszerű sportolásra a tisztán látható eredmény és cél. A munka területén a célok nem feltétlen sajátok, hisz a “rövid távú részvényesi gondolkodás” ellentétben áll a hosszútávú, biztonságos fejlődéssel. Az eredmények sincsenek egyértelműen kiértékelve és a kollégáktól kapott visszajelzéseket sem mindig tartják őszintének. A kutatásból levezethetővé vált, hogy elsősorban olyan egyéni sportokat választottak, amelyekben objektív megítélésben van részük. Nem függ az eredményük más embertől, a bírótól vagy egy csapattárs teljesítményétől. Érem, elismerés, első helyezés, a legjobb idő; ezeket nem lehet megkérdőjelezni, míg egy jó pozícióhoz lehet, hogy hátszéllel juthat csak hozzá az ember.

Akár részt veszünk versenyeken, akár kedvtelésből sportolunk, ha beleadunk mindent, az eredmények nem maradnak el. Bizonyos változások hosszabb időt vesznek igénybe és csak visszatekintve jövünk rá, mennyit tanultunk önmagunkról, mások azonban már néhány héten belül látszódnak. Amint ezek kézzelfoghatóvá, láthatóvá válnak, egyre többet akarunk megtenni értük és büszkeséggel tölt el minket, ha egyre több eredményt mutathatunk fel.

Versenyzés – Kihívások új területen

Versenyzünk, mert szeretjük a kihívásokat. Egyesek egyenesen utálnak veszíteni. A sport, ha nem az első számú tényező az életünkben, akkor is lehetőséget nyújt a megmérettetésre. Annál is inkább fontos ez a tény, mivel sokszor az “átlagos hétköznapjaink” nem nyújtanak elegendő teret vágyaink megélésére, az önmegvalósításra. Arra, hogy a lehető legjobbat kihozzuk képességeinkből és azzá az “ideális énné” váljunk, amit elképzeltünk. Ennek a vágyott képnek az elérése magasfokú önismeretet igényel, figyelembe véve környezetünket, erősségeinket, lehetőségeinket.

Rengeteg környezeti tényező gátolhat azonban minket ebben a folyamatban. A családtagjaink nem minden esetben lépnek fel támogatólag, az iskolában sem biztos, hogy megtaláljuk a számunkra érdekes elfoglaltságokat, sőt, a karrier tekintetében sikeres személyek sem folytonos, pozitív kihívásként élik meg a munkájukat. Amikor már “minden sínen van” vagy amikor már csak rutinból görgetik maguk előtt a feladatokat és úgy tűnik, elmarad az eredmény, (vagy egyszerűen megszokottá válik) akkor léphet színpadra a versenyszerű sport.

Ebben a világban azok az értékek, amelyek számukra fontosak – mint például az újdonságokra és kihívásokra való nyitottság – összhangba kerülnek a fentebb említett tiszta és belátható célokkal. Olyan emberekről van itt szó, akik természetükből adódóan hajlanak a megmérettetésre, különben nem értek volna el sikereket a munkájukban. A két terület között azonban nagy a különbség. A karrierjük során nekik állandóan teljesíteni kell. A verseny nem döntés kérdése, nem egy új, szórakozást is nyújtó kihívás, hanem kötelesség, amelynek célját a szervezeti keretek határozzák meg. A sport során azonban szabadon dönthetnek arról, hogy milyen versenyen vesznek részt, és önmaguk állíthatják fel, a realitás talaján maradva céljaikat. A sportban létrejövő versenyhelyzet tehát sokkal inkább az önmaguk által meghatározott normák elérését, “önmaguk legyőzését” jelenti, ami a valódi önmegvalósításhoz is közelebb viszi az adott személyt.

Fejlődés 

Edzünk, mert szeretnénk jobbá válni. Ha számunkra teljesen más terület fejlesztése kapcsolódik össze a már korábban említett önmegvalósítással, akkor sem fogjuk elkerülni az önmagunkkal vívott harcot. A testmozgás tekintetében fontos különbség van aközött, amikor valaki a külseje miatt szánja el magát a változásra, és aközött, amikor valaki a személyiségfejlődése érdekében választ valamilyen mozgásformát. Néhány esetben ez az utóbbi nem cél, csak egy eredmény, egy mellékhatás. Az elvárás tehát különböző ugyan, de a folyamatban rengeteg a közös vagy hasonló lépcsőfok. Önkontrollra, fegyelmezettségre van szükség. Az edzésterv szigorú, hosszútávú betartására és pillanatnyi erőfeszítésekre: még egy fekvőtámasz, még fél kilométer, még húsz perc.

Minden sportág más területen fejleszt minket. A csapatsportok megkövetelik egymás felé a bizalmat, segítenek a reális énkép kialakításában. Felismertetik a gyengeségeinket és remek csapaton belüli dinamikára, csoportszerepekre oktatnak. Hiszen, ha ezekre nem figyelünk, akkor az egész csapatnak származik kára belőle. A tánc különböző formái nőiességünk, férfiasságunk aspektusait világíthatja meg. A küzdősportok megtanítják, hogy mások erejét, gyengeségét tiszteletben tartsuk, illetve, hogy önmagunk megvédése bizony fájdalommal járhat.

Külsőnk formálása

Edzünk, mert szeretnénk a külsőnkön változtatni. Akár tetszik, akár nem, a megjelenésünk az első, amivel információt közvetíthetünk magunkról és ami alapján elsőnek véleményt formálnak rólunk. Ahogy a ruházkodás, a higiénia, a testékszerek, úgy a súlyunk és testi erőnlétünk is beletartozik ebbe. Az egyik hiányossága nem mossa el a másik szempont igényességét, de az összképnél már sokat nyomhat a latba.

A másoktól kapott visszajelzéseken kívül a testünkről alkotott saját elképzeléseink megvalósítását is érdemes szem előtt tartanunk. Ezentúl nem csak a megfelelő színű ruhadarabokat válogatjuk össze, de a számunkra ideálisnak vélt testalkat eléréséért is teszünk. Valóban saját magunkat helyezzük előre, nem a mások által meghatározott divatra, vagy a környezetünkben éppen kedvelt hóbortok utánzására figyelünk. Külsőnk karbantartása ily módon jóval több időt vesz igénybe, mint kifizetni valamit, amiről úgy véljük, jól mutatna rajtunk, de mind a környezetünkre, mind a ránk gyakorolt hatása kifizetődőbb.

Miért sportolunk?
Kép: Kristina Polianskaia, Pexels

Belső indíttatás

Mozgunk, mert belülről van rá szükségünk. Ha lecsupaszítjuk a különböző szituációkat, élethelyzeteket, egyedül maradunk önmagunkkal. Kicsit másképp: egyedül maradunk a testünkben, amivel azonban nem árt foglalkozni. Egy-egy edzés feloldoz, ellazít, szabaddá tesz. A lelki egyensúly elérését szolgálja, mivel miután kellően átmozgatjuk magunkat, megnyugszunk, higgadtabbá válunk és könnyebben koncentrálunk önmagunkra, a környezetünkre, problémáinkra. Érzelmeinket is könnyebben kordában tartjuk ezáltal. Amikor a sok nehézség után ráébredünk, hogy mennyit segít a gondolataink kitisztásában, a stressz leküzdésében, akkor már egyenes az út a “függőség” felé: újra és újra át akarjuk élni ezt a folyamatot.

Néha azért űzzük az adott tevékenységet, mert már teljesen a szokásunkká vált. Nincsenek nagy elvárásaink magunkkal szemben, nincsenek kitűzött célok, eredmények, egyszerűen így cselekszünk, mert megszoktuk. Korábban lehet versenyszinten dolgoztunk vele, vagy az életmódváltás fontos részét képezte, mostanra azonban beépült az életünkbe, a részünkké vált, és az “énidőnket” is jelenti. Emberenként változik, hogy mit várunk az önmagunkkal töltött időtől. Ilyenkor teret teremtünk gondolataink rendszerezésére. Egy-egy megoldatlan problémával is foglalkozhatunk a testedzés során, aminek a megoldása hirtelen bevillanhat. Vannak, akik teljesen kiürítik az elméjüket és minden zavaró tényezőt kizárnak, számukra ez valóban a lecsendesedés ideje. A döntés a mi kezünkben van!

Társaság 

Mozgunk, mert közösségi élményt is jelenthet. A csapatsportok, vagy csoportokban megszervezett edzések, túrák, kirándulások segíthetnek kapcsolati hálónk bővítésében, kedves ismerősök, barátok megszerzésében. Ellentétben a természetesen létrejövő közösségekkel – családi, iskolai, munkahelyi közegben – ezekhez a mesterséges közösségekhez – civil szervezetek, klubok – önként és saját igényeink szerint csatlakozunk. Feltételezzük hát, hogy hasonló érdeklődéssel és értékrenddel rendelkező emberekkel találkozunk, akikkel könnyebben megoszthatóvá válnak vágyaink, gondolataink. Ha pedig közös célja is van a csapatnak, az még erősebb motiváció lehet a lehető legjobb teljesítmény eléréséhez. Hosszabb idő után olyan közös élményeket szerezhetünk, amelyek összekovácsolják a társaságot. Felépül az életünkben egy olyan egység, ahol önfeledtek lehetünk, önmagunkat adhatjuk, ahol feltöltődhetünk. Ilyenkor a testmozgás már nem cél, csupán egy eszköz, lehetőség arra, hogy színesítsük a mindennapjainkat.

Noha létrejönnek különleges esetek, a sportolás iránti elhivatottság különböző szintjein, tudatosítani kell magunkban, hogy mind különbözőek vagyunk és más célokkal, vágyakkal rendelkezünk. Érdeklődésünk, hivatásunk, családi helyzetünk mind befolyásolják, hogy milyen mértékig tudunk és vagyunk hajlandóak elmerülni a sportok világában.  A testmozgás – vagy annak hiánya – azonban hatással van ránk, ha szeretnénk, ha nem. Önmagunkkal szemben támasztott elvárásaink, testi-lelki egészségünk, emberi kapcsolataink is függnek tőle. Ha egyszer rászánjuk magunkat, egy olyan értékes kiegészítése lehet a mindennapjainknak, amibe, bár nehéz belekezdeni, mégis számos ponton kifizetődik.