Mi történik, ha a féltékenységnek színe van? – Kék róka a Pesti Vigadóban
A Kék róka a Pesti Vigadó színpadán nem egyszerűen egy klasszikus vígjáték újrajátszása, hanem egy finoman vibráló érzelmi installáció, ahol Herczeg Ferenc szövege modern formákban, letisztult színekben és absztrakt karakterekben tükröződik vissza. Ajánló az egyik legtöbbet játszott magyar klasszikusról, a Békéscsabai Jókai Színház előadásában.
A védőbeszéd – Szókratész a Pinceszínházban
Mindenki szereti, ha igaza van, de nem mindenki meri kideríteni. A vitába bocsátkozás komoly arcvesztéssel járhat vereség esetén, de akár a győzelem is utálatot és irigységet hozhat a fejünkre. Szókratész ezeket a kockázatokat vállalva alkotta meg hitvallását, ami 2424 évvel ezelőtt a halálát is okozta. A védőbeszédéből alkotott monodrámát Makranczi Zalán előadásában tekintettük meg a Ferencvárosi Pinceszínházban.
Kizárólag az utókor számára
Mit mondhat a ma emberének az előző évszázadok intim, önreflektív művészete, a napló? És hogy lehet egy naplót színpadra állítani? Janikovszky Éva fiatalkori emlékeit jeleníti meg színpadán a 6szín, Kizárólag az utókor számára címmel.
Meghalt az elefánt – Elefántos dal a Pinceszínházban
Semmi pánik, a közkedvelt alter zenekar tagjai még életben vannak. Az itt szereplő elefántnak szimbolikus jelentősége van, amiről aligha lehet beszélni spoilerek nélkül. Az Elefántos dal című pszichothrillert tekintettük meg a Ferencvárosi Pinceszínházban.
MI vagyok – színdarab a mesterséges intelligencia korában való létezésről
Hogyan formálja át társas kapcsolatainkat a mesterséges intelligencia? Át lehet-e ültetni egy emberi tudatot egyesekké és nullákká? Székely Csaba rendezésében Bakonyi Csilla egyszemélyes show-ja, az MI vagyok ad választ, amelyet a Ferencvárosi Pinceszínházban tekinthetünk meg.
Magunkat védeni, magunkat elmesélni – Márfi Márk: Telik. Kritika
A művészet egyik legtitokzatosabb jelensége: ugyanakkora erővel elmondhatsz valami nagyon nagyot a világról vagy valami nagyon kicsit önmagadról. Márfi Márk monodrámája saját előadásában az utóbbit választja, ez azonban nem kisebb vállalás az előbbinél. Az önmagunkkal való számvetés, a megélt élmények újraértelmezése, valamint a család és a szülőhely válnak ennek a személyes vallomásnak legfőbb témáivá. A Telik című előadás a Lóvasút Kulturális és Rendezvénytérben megtekinthető.
Az ember mint a sírni is képes szörnyeteg – Dollár Papa Gyermekei: Úriemberek. Kritika
Van egyfajta zavarba ejtő közelség, ami a kortárs színház egyik legsajátosabb eleme. Nem pusztán arról van szó, hogy a nézők testi jelenléte nélkül az előadás képtelen valóssá válni, hanem hogy a befogadók maguk is az alkotáson belül helyezkednek el. Egy könyvet a kezünkben tartunk, egy filmet a képernyő közvetítésével nézünk, de a színházban akarva-akaratlanul benne vagyunk. Ezzel a távolsághiánnyal játszik a Dollár Papa Gyermekei legújabb darabja is, az Úriemberek.
Legyen meg a te akaratod? – Fényeskedjék neki / Szkéné Színház. Kritika
Mi mindent vehet el és mi mindent adhat egy családfő halála? Ezt a kérdést szegezi nézőinek Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki című drámája, amelyet maga a szerző állított színpadra. A Török-Illyés Orsolya, Szikszai Rémusz, Enyedi Éva, Márfi Márk és Formanek Csaba szereplésével készített darabot október 28–29-én mutatták be a Szkéné Színházban.
Az őrület nullfoka – Franz Kafka: A kastély / Vígszínház. Kritika
„A pokolnak nincsen feneke, szólt. Aki belebukik, abban a zuhanás örök. Az őrületnek nincsen alkonya, mert éjszaka” – írja Hamvas Béla Karnevál című regényének utolsó bekezdésében. Franz Kafka és Bodó Viktor életműve mintha egyaránt erről a zuhanásról és erről az őrületről szólna. Emiatt sem meglepő, hogy Bodó Viktor színházi világának gyarapítása céljából nem először nyúl Kafka műhöz. 2005-ben a Katona József Színházban bemutatott Ledarálnakeltűntem a sokat elemzett és sokszor, sokféleképpen feldolgozott A per című művet interpretálta, de jelen kritika tárgyának, az idén a Vígszínházban bemutatott A kastélynak is megvannak a maga rendezési előzményei.
Fogantatástól fogadtatásig – Pintér Béla és Társulata: Az imádkozó. Kritika
Pintér Béla immáron huszonkilencedik darabját állította színpadra, és bár a megvalósítás esélye anyagi okokból még szeptember legelején is kérdéses volt, a társulat által indított adománygyűjtő kampánynak és a támogatók lelkes segédkezésének köszönhetően az előadás szeptember legvégén be lett mutatva az Újpesti Rendezvénytéren. Igazolva ezzel, hogy Pintér Béla színházára huszonkilencedik alkalommal is szüksége van a magyar közönségnek.