Mi a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívás a következő évtizedben?
Hazánk állapota sokak számára aggasztónak tűnhet. De vajon milyenek a jövőbeli kilátásai, milyen területeken szükséges/lehetséges változást elérni? Az elkövetkező évtizedben az egészségügyre, az államadósságra vagy a népességfogyásra fókuszáljunk inkább? Gazdasági cikkpályázatunk 4. helyezettje, Chrabák Attila írását közöljük a témáról.
Donald Trump jövedelempolitikája
A nyilvánosság újra az amerikai elnökválasztás híreitől hangos. A modern politikában a jelöltek személyére, korábbi teljesítményükre és hibáikra irányul a figyelem, míg a tényleges szakpolitikai javaslataikra ritkán terelődik a szó. Az esetek többségében a jelöltek potenciális intézkedéseinek konkrét részleteivel kapcsolatban csak homályos elképzeléseink lehetnek. Azonban Donald Trump megnyilatkozásai alapján az előző ciklusához igen hasonló jövedelempolitikát képzel el a jövőben. Ebbe beletartoznak a további adócsökkentések, különösképpen a vállalatok és a gazdagabb rétegek számára. A következőekben annak járunk utána, hogy valóban működik-e a klasszikus adócsökkentéssel élénkítő és a gazdagoknak kedvező gazdaságpolitika, és ennek milyen hatásai lehetnek rövid, illetve hosszútávon. E vizsgálódásunk tárgya a Donald Trump által bevezetett „Tax Cuts and Jobs Act” törvénycsomag lesz, amely 2018. január 1-jén lépett hatályba Amerikában.
Az alternatív rossz – avagy a dohányhevítős termékek térnyerése
Az elmúlt pár évben a globális dohánypiac 180°-os fordulatot vett, és mára egy teljesen új tendencia figyelhető meg az előző század dohányfogyasztási szokásaival szemben. A 2010-es évek közepén a nikotinos termékeket forgalmazó nagyvállalatok sorra kezdték el átalakítani termékportfóliójukat, a technológia fejlődésével megjelentek az e-cigaretták, mára pedig a fogyasztói adatokból kiderül, hogy a HTP (heated tobacco products) termékek látszanak az új trendnek. De minek köszönhető ez?
Száguldó lengyelek – A varsói gyorsvasút kihívásai
Lengyel barátainknál már a 2010-es évek óta tervben van egy nagysebességű vasúthálózat kiépítése, ami a versenyképesség tartós növelése érdekében az egész belföldi közlekedést fenekestül felforgatná. A nagyívű elképzelés már számos előkészületen túl van, azonban az anyagi nehézségek a kitolt 2032-es határidőt is későbbre halaszthatják. Vajon hova fogja repíteni a lengyeleket a gyorsvasút: egy szebb jövőbe, vagy a gazdasági összeomlás felé?
Akiknek nem csak Isten fizette meg – A magyar egyházak pénzügyei
Sötétben tapogatózunk az egyház gazdasági életét tekintve. Egyszer azt halljuk, olyan szegények, mint a templom egere, máskor meg vaskos milliárdokba kerülő építkezésekkel és felvásárlásokkal szembesülünk. Az államigazgatás fülébe susmorgó “szürke eminenciásokról” pedig ne is beszéljünk! A cikk végére remélhetőleg tudunk gyújtani egy pislákoló fényt ebben a titokzatos katakomba-rendszerben, mielőtt alapjaiban kérdőjelezzük meg a status quo-t.
A magyar ugaron – Radioaktív sivatag startupoknak
Google, Facebook, Airbnb és Uber. Annak idején a felsorolt négy techóriás mind az USA-ban kezdte mint startup, viszont mostanra a világ legismertebb vállalatai között a helyük. Most nézzük meg ugyanezt az EU-ban: Spotify, Bolt, Vinted, Revolut. Ismerős lehet a hangzásuk, de azért ne áltassuk magunkat. Mi tartja vissza EU-s polgártársainkat attól, hogy techmogulokká váljanak? És a sajátos észjárású magyarokat?
John Law, a törvénytelen kalandor – avagy a Mississippi-buborék
Hogyan lesz egy elítélt skótból Franciaország első embere? Mi az a közgazdaságtani buborék, és mi közöm nekem hozzá? Vajon mit pumpálnak a nemzetgazdaságok, ha meg akarnak izmosodni? Ez a 18. századi történet felvilágosítást adhat a következő kérdések esetében, és a végén még az is kiderül, hogy kiről állít ki szegénységi bizonyítványt.
Hogy a fenében lehet még Európában mélyszegénység és éhezés?
Szeretünk úgy gondolni Európára, mint a világ jólétének megtestesítője, akit a szegénység, járványok és háborúk sújtotta harmadik világgal össze sem lehet hasonlítani. Ilyenkor felhozhatjuk a technológián és széles középosztályon alapuló gazdasági növekedést, a szociális ellátórendszereket és a stabil demokráciát. Azonban a prosperálás nem jelenti azt, hogy mindenki átlépte már a létminimum csúszós küszöbét, és több rászorulót hagyunk a kutyaszorítóban, mint azt sejtenénk.
Az afrikai kisleopárd, avagy a ruandai Wirtschaftswunder
Beszéljünk egy kb. 10 milliós lakosságú, tengerparttal nem rendelkező, centralizált úthálózatú, illiberális demokráciáról. Csakhogy a tárgyalt ország az elcsépelt Kelet-Közép-Európa helyett Afrikában helyezkedik el. Ruanda az elmúlt 30 évben egy polgárháború sújtotta pokolból virágzó, tiszta és biztonságos nemzetté vált, amely a női egyenjogúság terén is köröket ver a kortárs nyugatra. Vajon mik lehetnek az okai ennek a szemkápráztató diadalmenetnek, és egyáltalán több-e az egész, mint puszta káprázat?
A határ a csillagos ég, de én beérném Szlovéniával is
A magyarok és kormányaik rendszerint Ausztriát célozzák meg Magyarország következő ambiciózus fejlődési mérföldköveként, mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Ígérték a reformkorban, a két háború között, megígérte Kádár, az MDF és Orbán is, hogy “nemsokára”, “a 80-as évek közepére”, “2004-re”, “2021-re”, legújabban pedig “2030-ra, de inkább 2050-re érjük majd utol nyugati szomszédunkat. Vágyunk azokra a fehérre mázolt családi házakra, a lízingelt BMW terepjáróra, a szabálykövető és illedelmes emberekre, valamint a kristály tiszta és illatos pissoirokra. Ez egy ambiciózus cél, amivel a végsőkig ámíthatjuk magunkat. Nekem azonban van egy jobb ötletem: legyünk Szlovénia!