Felnőtté válásunk szerves része önmagunk és környezetünk analizálása, olyan szempontok szerint l, amiknek létezéséről korábban nem is tudtunk. Ezen hosszú folyamat részeként megfigyeljük a párkapcsolatunkat, a munkahelyen való viselkedésünket, és górcső alá vesszük, hogy viselkedünk közösségben, milyenek a társas, baráti kapcsolataink.
Talán már a tiedre is , de a kistestvéred, esetleg gyermeked társas kapcsolataira biztosan hatással van az internet és a közösségi média létezése. Megváltoztak a társas viselkedésformák, jóval kevesebb a személyes interakció, és lényegesen el is térnek a korábbiaktól szerkezet és téma szempontjából , ez pedig hatással van a kötődési módunkra. Dr. Máté Gábor A család ereje című könyve alapján készítettünk egy rövid összefoglalót három kötődési formáról, amelyek elolvasása után talán kicsivel könnyebben érted meg a fiatalabb generációt, esetleg tudatosabban tudsz visszatekinteni korábbi kapcsolataidra, és a jelenlegi környezetedhez való kapcsolódásodat is könnyebb lesz megérteni.
Kötődés az érzékek révén
Volt már olyan, hogy valakivel egyszerűen lehetetlen volt beszélgetni? Bármennyi témát dobtál be, pár rövid szavas válasz után csendben maradt, esetleg csak tiktokokat mutatott, ezért úgy érezted, egyáltalán nem bír, de aztán újra és újra kereste a társaságod? Vagy pont fordítva, valakit nagyon kedveltél, de egyszerűen folyton beszélgetni akart veled, olyan dolgokról, amelyekről szerinted felesleges egy barátságban szót ejteni?
Ez azért lehetett, mert valószínűleg nagyon eltérő a kötődési formátok. Amikor érzékek révén kötődik az ember, elsősorban nem a beszélgetésre, a megértettségre való vágy hajtja, hanem a barátja fizikai közelségének érzése. Hallani a személy hangját, érezni a közelségét, látni őt pontosan elég ahhoz, hogy az ilyen kötődési móddal rendelkező személy elégedett legyen a kapcsolatával. Gyakran hallhatsz vagy lehetsz részese olyan párbeszédnek, amely ugyan struktúrája szerint beszélgetésre hajaz, kérdések és válaszok hangzanak el benne, viszont tartalmi szempontból feltűnően üres (pl: mi újság, merre van ez vagy az, mikor találkoztál vele, van nálad rágó, stb… ). Ezek a kérdések természetesen egy tartalmas beszélgetésnek is részesei lehetnek, ezen példa azt hivatott illusztrálni, amikor csak ilyen és hasonló kérdésekből áll az egész kommunikáció. Ezen beszélgetések célja elsősorban nem az információcsere, hanem az auditív igények kielégítése. Ha hallom a személyt, az azt jelenti, hogy velem van, és ez pontosan elég.
Kötődés hasonlóság révén
Mémmé váltak mára azok a lányok, akik ugyanúgy néznek ki, mint a környezetükben az összes többi csaj: smink, haj, ruhák és kiegészítők szempontjából egyaránt. Bár ez kissé kisarkított példa, valóban létezik egyfajta kötődési mód, amely a hasonlóságra való törekvésre alapszik. Ha megnézünk egy osztályközösséget (vagy visszagondolunk a sajátunkra), mindig volt egy olyan lány és fiú, akinek akadt legalább egy-két „követője”. Néha annyira hasonlítottak hajviselet vagy öltözködés szempontjából, hogy első látásra akár össze is lehetett volna keverni őket egymással. Másik ilyen példa, amikor két legjobb barátnő ugyanolyan ruhát vesz fel iskolába vagy egyenkarkötőt visel. Az ilyen gyermekeknél annyira erős a hasonlóságra való vágy, hogy fizikálisan is szeretnék azt érezni, egyek az adott személlyel.
Ennek árnyaltabb formája, amikor egy bizonyos külső tényezővel való azonosulás vágya hozza össze az embereket. Itt már nem egymásra akarnak hasonlítani, hanem azonosulni szeretnének valamivel, ami lehet szinte bármi: zene, híresség, egy szülő vagy egy eszme.
Birtoklás és lojalitás
Ha már voltál részese kisebb korodban egy „ki a legjobb barátom?” típusú vitának, könnyen megértheted, ez a kötődési forma miről is szól. Egymás birtoklása, a lojalitás elvárása és számonkérése alapköve annak, hogy az ilyen kötődési stílussal élő ember biztonságban érezze magát kapcsolataiban. Vitáink gyermekkorban és felnőttkorban is ugyanarról szólnak: amíg nyolcévesen azon gondolkodunk, kinek adjuk a barátságkarkötőnket, addig húszévesen árnyaltabban, nem a karkötőnkről beszélünk és a legjobb barát szavakat dobáljuk egymáshoz, hanem azon gondolkodunk, miért nem nekünk mesélte el először a barátunk, hogy milyen volt a randija vagy inkább előre megveszünk a másiknak egy koncertjegyet, csak hogy velünk jöjjön el az eseményre. Gyermekként és felnőttként is ugyanaz a célunk a barátság karkötővel és a koncertjeggyel is. Ugyanazon érzéstől vezérelve láncoljuk magunkhoz barátainkat és igyekszünk birtokolni őket. Ez a mi kötődési formánk, így tudunk számunkra biztonságosan barátkozni.
A barátság az a megmagyarázhatatlan, láthatatlan fonál, amely összeköt két, más logikus módon akár összeköthetetlen embert. Olyan, akár egy apró facsemete, amit ketten neveltek. Amilyen csodálatos, annyira nagy igénye van a törődésre és a gondozásra is. Kevés víz esetén elszárad, a túlöntözés miatt pedig ugyancsak elpusztul, ezért fontos igényeihez mérten táplálni. Érdemes tehát megfigyelni kapcsolataidat, kapcsolódási formáidat, és feltenni a kérdést: mit és miért várok el egy baráti kapcsolatban?
Talán tényleg nem elhanyagol a barátod, amikor nem megy veled iszogatni a hétvégén vagy valóban nem idegesíteni akar, amikor ugyanolyan táskát vesz, amilyen neked van. Lehet, hogy egyszerűen csak más a kötődési formátok.
