Mit olvasol? Semmit – Janne Teller: Semmi kritika
Mi történik, amikor egy marék fiatalból társadalom alakul ki egy közös ügyért? Elsőre inspirálónak hangzik az ötlet, de az irodalom számtalanszor feldolgozta és elrettentővé tette már ezt a koncepciót: sem A legyek ura (William Golding), sem a GONE-könyvsorozat (Michael Grant), sem a 100-könyvsorozat (Kass Morgan) nem ígér tisztán idilli állapotokat egy tinédzserek által újraformált világban […]
Út a beteljesüléshez? – Még egy kört mindenkinek kritika
Thomas Vinterberg legújabb alkotásában a kortárs Dánia mindennapjaiba kalauzolja el nézőit. A pontos dátumot és az aktuálpolitikai klímát illetően nem szolgál támponttal. Szemmel láthatóan a magánélet szférája és az ember mint egzisztenciális lény kerül bemutatásra. A történet fókuszában négy, egyazon intézményben tevékenykedő középiskolai tanár áll. Nikolaj 40. születésnapja fontos fordulópont: ahogy a jeles alkalmak általában, […]
Preparált halott – Post Mortem kritika
A 2000-es évek utáni magyar film ritkán tér el a bevált formuláktól – a magyar romantikus komédiákkal Dunát lehetne rekeszteni –, esetleg csak a kezdő, feltörekvő alkotók vagy művészfilmesek, akik belenyúlnak más zsánerekbe, esetleg független filmet rendeznek. Rengeteg jó kivételt lehetne mondani, akár csak a most mozikban futó Eltörölni Frankot, de ha egészében nézzük az […]
Háy János: Elem (Szkéné színház) – kritika
Egy nagybőgős, két színész, és egy kórházi lepedő. Ennyi. Nincs is szükség többre, a jó forgatókönyv alapanyag szokás szerint adott, Kerekes Éva és Mucsi Zoltán pedig gond nélkül hozzák a mindenkori Nőt és Férfit. Mert mint ahogy azt megszokhatta, aki már olvasott/látott Háy János történetet, az tudja, hogy Háy darabjai mindig a mindenkori emberi természetről […]
méz csurog ereinkben – A feleségem története (2021) kritika
Az adaptációkról jellemző módon a jéghegy csúcsa szokott eszünkbe jutni, és ami előlünk rejtve van, az lenne a könyv. Az Enyedi Ildikó által rendezett A feleségem történetével valami más a helyzet, mintha ennek a sztereotípiának szeretett volna ellene menni, és a lehető legtöbbet átültetni a mozivászonra a könyvből.
„a remény szerkezete, az ellenállás elve” – kritika (A ránk bízott kert, Prae Kiadó, 2021)
Természet és kultúra – Az irodalomban megélt tehetetlenség, tétlenség, és tenni vágyás lehetőségei, azaz mit kezdhetünk egy ökológiai kataszrófával, ha versben akarunk beszélni róla?