Hemingway első és egyetlen szerelme – Vándorünnep-kritika
Mindenkinek megvan a maga kedvenc szerzője, és az is, akit – bár nehezen emel le a polcról – nagy írónak tart. Ambivalens a kapcsolatom Hemingwayjel, de valószínűleg nem én voltam az egyetlen nő, aki így állt hozzá. Legalábbis ami a műveit illeti. Így esett, hogy a Vándorünnep kifejezetten kellemes meglepetésként ért.
Művészettörténeti oknyomozó – avagy, ha kiderül az igazság az a baj, ha nem derül ki, akkor meg az
A való életben, ha rejtéllyel vagy bűnténnyel találjuk szemben magunkat, többnyire ugyanaz történik: felhívjuk a rendőrséget, vagy – ha a történet kicsit regényesebb – magánnyomozót fogadunk. A krimik világa jól ismert terep: nyomok, bizonyítékok, rejtett történetek, amelyek végül összeállnak egyetlen igazsággá. De mi történik akkor, ha a bűntény mégsem bűntény, csupán festményhamisítás? Hogy nincs felelősségre vonható elkövető? Ha azt mondom, a képzőművészetnek is megvan a maga Sherlock Holmes-a – aki ráadásul magyar és itt él Budapesten? Végvári Zsófia festményvizsgálati laborjában a nyomok nem ujjlenyomatok vagy cipőnyomok, hanem pigmentek, repedések és egymásra rakódó festékrétegek. A festmények pedig – ha tudjuk, hogyan kérdezzük őket – meglepően beszédessé válnak. Beszélgettem kicsit a „nyomozóval”, aki előtt nincsenek titkok.
Templomok, amikről nehéz elhinni, hogy nem egy fantasy film díszletei
A templomokról általában él bennünk egy klasszikus kép: ódon kőfalak, égig érő harangtornyok, néma csend és évszázados hagyományok. A világban azonban akadnak olyan szakrális helyszínek, amelyek alapjaiban rengetik meg ezt az elképzelést. Van köztük olyan, amit egyetlen hatalmas sziklatömbből faragtak ki, akad, amit emberi csontok díszítenek, és olyan is, amely inkább tűnik sci-fi díszletnek, mint istentiszteleti helynek.
Énekszó tölti meg a Palotanegyedet: Jön a XIV. Kórusok Nyári Éjszakája
Ismét felbolydul a budapesti Palotanegyed: 2026. június 13-án tizennegyedik alkalommal rendezik meg a Kórusok Éjszakája nyári fesztiválját. A Csíkszerda Egyesület szervezésében megvalósuló eseményen 29 kórus összesen 49 koncerttel bizonyítja be, hogy énekelni bárhol és bármikor élmény.
Agyugrász – egy mese a természet szeretetéről
Az emberek alkotta civilizáció és az állatok lakta természet közötti feszültséget és annak feloldását kevés alkotás tudja olyan érzékenyen megragadni, mint az Agyugrász című animációs film. Első pillantásra a kissé kidülledő hódszemek a plakáton nem sok jót sejtetnek, mégis érdemes egy esélyt adni ennek a remek filmnek.
Szent Erzsébet – az első magyar női szent
A szegények jólelkű megsegítőjeként és az önzetlenség példaképeként is ismert Szent Erzsébet volt a legelső magyar nő, akit szentté avatott a Római Katolikus Egyház.
Színház a családban- Művészdinasztiák a film és a színház világából
Gyerekkorunkban sok mindent eltanultunk a szüleinktől. Gyakran felnőttként vesszük észre, hogy egy-egy szófordulatokat már a magunkénak tudhatunk. Néha ugyanúgy állunk be a képekre, ahogy ők tették, és úgy is viselkedünk, ahogyan annó ők. Azonban mi a helyzet a szakmákkal? Vajon tudat alatt az érdeklődési körüket is átvettük? A következő színészek pont erre adnak tanúbizonyságot.
“Zeng a Notre Dame” – ilyen volt A Notre Dame-i toronyőr az Operettben
A Notre Dame-i toronyőr története sokak számára ismert lehet. Victor Hugo örökérvényű történetét sokak és sokan feldolgozták már, ezúttal pedig a musicalváltozatról írunk, amelyet 2025 őszén mutatott be a Budapesti Operettszínház, Homonnay Zsolt rendezésében.
Equus – istenségek és sorsok a József Attila Színházban
Ritka az az előadás, amely ekkora nyomot hagy a nézőkben, mint a József Attila Színház Equus című előadása. Az egyszerre ijesztő és sokatmondó alaphelyzet és a remek egyéni színészi teljesítmények olyan élményhez juttatnak, amit egyhamar nem felejt, aki megnézi.
„Gyönyörű és bolond” – A nagy Gatsby nem veszített tragikus csillogásából
Abban a pillanatban, amikor elkezdődött a darab Ertl Zsombor mint Nick Carraway kirohanásával és hirtelen dührohamával, eluralkodott rajtam az a furcsa kényelem, amit a visszatéréstől egy szeretett helyre szoktam érezni. Negyedjére láthattam ezt a darabot, minden alkalommal olyan emberekkel, akiket szeretek és megbecsülök. Talán ez is hozzátett ehhez az érzéshez, de az biztos, hogy maga a történet és annak színpadi adaptációja is részemmé vált az évek során.