Borítókép: Vígszínház, fotózta – Dömölky Dániel
Az előfeltevéseim között több dolog is szerepelt: szerettem volna, ha a darab megrág és kiköp; ha azt érezteti velem, amit azok a fiatalok éreznek, akik most lépnek rá a karrierjükhöz szükséges rögös útra, és közben a kétkedés minden porcikájukat átjárja. Azt is szerettem volna, ha feloldozást találok a darabban: valamilyen megoldást vagy jó tanácsot. Illetve minden esetben olyan elemeket szerettem volna felfedezni, amik a saját életemre ráhúzhatóak, és kiteszik a mindennapjaimat.
Állíthatom, hogy bár feloldozást nem nyertem, minden mást bőségesen megkaptam.
Egy helyszín, más-más megvilágítás
Az egész darab egy helyszínen játszódik: egy, a 4-6 vonalán elhelyezkedő, azonos nevű sörözőben, amilyenből párat már az egyetemisták is megjártak – akár a kocsmatúrák alatt. A díszlettervezők jól eltalálták ezeknek a helyeknek a miliőjét: leharcolt, enyhén hátborzongató és kilátástalanságot sugárzó, mégis sokaknak a menekülést jelentik. Komfortot találnak a villódzó lámpákban, közösséget nyernek a rendszeresen ott fogyasztókkal, és pillanatnyi békét is találhatnak egy-egy beszélgetésben.
Egyébként a színpadtér a megvilágítás által tágul. A hangsúly magán a kocsmán van, de a beszélgetések ugyanúgy a mosdókban is zajlanak, illetve elkalandozunk néha a szereplők elméjébe is, ahol megismerkedhetünk saját, személyes tragédiáikkal és dilemmáikkal. Minden a reflektortól függ, hogy éppen hol zajlik az adott beszélgetés.
Amit kiemelnék – és ez már szerintem rendszeressé vált az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett darabokban –, hogy igyekszik interaktív játéktereket kialakítani. Nem zárt térben gondolkodik, hanem az egész nézőteret, és gyakran így a nézőket is bevonja a mű folyásába. Az előadás kezdete előtt és a szünetben is felengedik a nézőket a színpadra, lehet a pultból italt kérni, benne létezni a kocsma világában, és persze együtt bulizni Pogány Indulóval.
A kocsmai szubkultúra a társadalom görbe tükre?
A tér adott, már csak emberekkel kell feltölteni. A karakterek kivétel nélkül építenek azokra a sztereotípiákra, amelyeket általában azok az emberek támasztanak a kocsmák népével szemben, akik nem igazán járnak ilyen helyekre. Felnagyított és groteszk viselkedésmintákat lehet felfedezni, és egyes embertípusok erősen kikarikírozott jellemvonásait.
A színlapon egyébként érdekes módon nincsenek külön behatárolva a szerepek, kifejezetten csak a színészek nevei vannak feltüntetve – annak ellenére, hogy a karakterek olykor név szerint vannak megemlítve a műben. A lényeg tényleg a megformált típuson van. Kovács Patrícia például remekül hozza a kissé ellenszenves, kiégett, ámde mélyen legbelül szeretetre és jobb életre vágyó kocsmatulajdonost, aki nem mellesleg a nála jóval fiatalabb és enyhén együgyű kidobóval kavar (Kovács Tamás szerepében). Borbiczki Ferenc formálja meg Patrícia férjét, akin eléggé erősen érezhető a politikai beállítottsága, és ha nézne YouTube-ot, akkor biztosan nagy kedvence lenne a Bűnvadászok.
Ebbe a közegbe csöppen bele Nati (akit Gál Réka Ágota alakít), akiről megtudjuk, hogy most kezdte volna az egyetemet, de nem biztos a dolgában, így teljes állást keresve ide vetette a sors. Katalizátorszerepet tölt be, és rajta keresztül élhetjük meg azokat az érzéseket, amik a mostani fiatal felnőtteket nyomasztják. Őt vezeti végig Ötvös András, aki mint NAV-ellenőr és mint hajléktalan is feltűnik a darabban, és nem kristályosodik ki az ő pontos szerepe. Mint oly sokan a kocsma társadalmából, ő is a múltbéli hibáit próbálja feldolgozni, és az egyes vendégek vagy az ott dolgozók életébe való beleavatkozással keresi a felmentést a saját, mint apa és férj elkövetett mulasztásaira.
Ezenfelül találkozunk közel-keleti származású Wolt-futárral; kétkezi munkásemberrel, akinek a lánya egyetemista, és értelmiségi párt talált magának (ami rengeteg konfliktust szül az apa-lánya párosban); Nati volt szerelmével, egy külföldi fiúval, aki egy szebb jövőt kínál neki; és persze ott van Pogány Induló is Bandika szerepében, akinek akkor tulajdonítunk igazából nagyobb jelentőséget, amikor kiderül, hogy az ő édesanyja az a nő, aki minden áldott nap kiüti magát a bárpultnál.
A zajos és sodró hátteret a futballrajongók, a fiatal bulizók és az átszálló vendégek teremtik meg. Mindez azért is lényeges, mivel maga a darab nem is olyan rég történt események köré épít: a focivébé és a választások. Ennek megfelelően a zenei választások és a poénok is kifejezetten a Z generációra tervezettek. Élmény volt sorozatosan felfedezni azokat a gegeket és kiszólásokat, amiket a közösségi média felületein nap mint nap látok.
Ki ad nekünk feloldozást egy-egy hibás döntés után?
A fentebb leírt időszakot választani a történetben bejárt időszaknak kifejezetten érdekes és merész is. Egyrészről mert nem is olyan rég még a jelenünk volt mindaz, amit viszontlátunk, másrészről pedig remekül rezonál a darab által bennem megfogalmazott alapkérdésekkel: Jól döntöttem? Mi alapján válik el, hogy jó úton haladok? A múltam határozza meg majd a jövőmet? Elég erős vagyok ahhoz, hogy képes legyek változtatni?
Ezek a kérdések igazából nem csak a kapunyitási pánikkal küzdő fiatalokban merülnek fel. Nap mint nap feltesszük őket magunknak, sőt ostorozzuk magunkat, hogy ha akkor, ott, azon az adott ponton másként döntünk, akkor most nem itt tartanánk. Minden szebb lenne. De mi a biztosíték rá, hogy minden szebb lenne?
A 4-6 sorsokat mutat be. Személyes tragédiákat dolgoz fel, amik a társadalomra vetíthetők: egy alkoholista anya formájában, aki azért fojtja mindenét pár pohár akármibe, mivel romba dőlt a színészi karrierje, miután anya lett (és hiába szereti a fiát, nem tud kikeveredni az önsajnálat spiráljából); egy, a döntéstől rettegő lány formájában, aki a káoszban találja meg a komfortot, mivel a családja is pont ennyire volt zűrös, és őrá sosem figyelt senki (így most olyan döntéseket hoz, amelyek talán feltűnnek majd a szülőknek is, és végre megkérdezik tőle, hogy minden rendben van-e); egy apa formájában, aki esküdött arra, hogy megváltozik, és mégis sikerült eltaszítania mindenkit, aki fontos volt neki.
A sor itt nem áll meg. Rengeteg olyan életutat villantanak fel előttünk, amikről vagy hallottunk, vagy saját magunk is éljük. Ezt viszontlátni a világot jelentő deszkákon mellbevágó tud lenni, és figyelmeztető is: a saját döntéseink igazából mások életére is kihatással vannak – főleg azokéra, akik közel állnak hozzánk.
Feloldozást ki fog adni? Igazából csak mi adhatunk saját magunknak. Mindenki más csak elfogadhatja a bocsánatkérésünket.
Minden pillanatban döntéseket kell hoznunk. Hol kisebbeket, hol sokkal nagyobbakat, egy viszont biztos: soha nem fogjuk biztosan tudni, hogy az a döntés lesz-e a legjobb, amit valaha hoztunk. Csupán az aktuális legjobb lehet. És bár a darab nem ad nekünk receptet a felnövéshez, az biztos, hogy tanulhatunk Majsai-Nyilas Tünde (az alkoholista anya) karakterfejlődéséből. Csak elég erősnek kell lennünk, és bízni a saját képességeinkben, elhatározásunkban, hogy egy szebb jövőt tudjunk kiépíteni magunknak.
Az önmagunkba vetett hit, hogy képesek vagyunk változást elérni, bármilyen szerencsétlen szituációban vagyunk is – ez az, amiben a megnyugvást megtaláljuk.
