„Ma ez lehet életünk legnagyobb napja” vagy mégsem – Anora kritika
Az Oscar-díjátadó egyik meglepetése, hogy az Anora tarolt minden kategóriában és több díjat is bezsebelhetett. A történet maga egy R-besorolású Hamupipőke sztorinak tűnhet, de valójában ennél sokkal összetettebb a helyzet.
Berobbant az Oppenheimer
A filmkedvelők számára az idei nyár legnagyobb kérdése az volt, hogy melyik brand lesz a befutó: a Barbie vagy Christopher Nolan? Már megjelenésük előtt mindkét produkció körül igencsak nagy kultusz alakult ki, az internetes mémkultúra pedig szorosan összekapcsolta a két alkotást azonos premierdátumuk okán. Joggal tehető fel a kérdés, hogy egy ilyen virulens és kultikus előjelenség árnyékában vajon érdekel egyáltalán bárkit is bármelyik film vagy csak az aktuális trendek és rajongói szellemiség korbácsolja ennyire a népszerűségüket? Akármelyik legyen is a válasz, az Oppenheimerrel kontextustól függetlenül megéri tenni egy próbát.
Terítéken: A menü
Vajon mai alkotásunk melyik hozzávalója fekszi meg leginkább vendégeink gyomrát: a nyers osztriga vagy a vásznon megjelenített „Rolex zabálók” társadalma? Kritikánkban tételenként elemezzük menünk kínálatát.
Boncasztalunkon az Átjáróház
A Disney élőszereplős és képregényfilmek fénykorában vajon Magyarország is megérett végre a fantasy műfaj vizuális kivitelezésére? Mai kritikánkból kiderül!
Most jön a jó rész! Vagy mégsem… – Amszterdam filmkritika
Az Amszterdam David O. Russell legújabb filmje, melyben keveredik a thriller és komédia, valamint néhol bizarr művészfilmes elemeket is bedob a mixbe, csak hogy legyen valami, ami miatt a mellettünk ülőre nézhetünk a moziban, azon tűnődve, ő vajon érti-e, mi is történik pontosan a nagyvásznon.
Mennyire jó A világ legrosszabb embere?
A nemzetközi együttműködésből (Norvégia, Dánia, Franciaország, Svédország) született film zajos sikereket ért el mind a Cannes-i filmfesztiválon, mind pedig országokra lebontva a bemutatókon. Joachim Trier dán-norvég filmrendező nem sorolható a legtermékenyebb rendezők közé, öt filmet jegyez 2006 óta. Bár eddig sem kaptak rossz kritikákat filmjei, mostani filmje viszi a pálmát nem csak kritikusi, de a nagyközönség szempontjából is, még ha a világ legrosszabb embere megosztó is. Vagy talán épp ezért?
Ne nézz fel! – Pusztulásunk szatírája
Óriásit megy a Ne nézz fel!, a Netflix tavaly decemberben megjelent blockbustere. Csupán a jó marketingnek köszönhető a rengeteg megtekintés, vagy tényleg olyan értéket képvisel az alkotás, amely méltó ilyen mértékű népszerűségre?
Sérülékeny viszonyok – Saját lifttel a pokolba kritika
Daniel Brühl rendezői debütje 2021-ben látott napvilágot. Magasra tette a lécet, hiszen a filmtörténet egyik legnehezebb műfajával kívánt alkotóművészként bemutatkozni. A Saját lifttel a pokolba kamaradráma a legjavából. Az elmúlt évek ismert darabjaival (A kocka; A kör – nem összetévesztendő a népszerű horrorral –; A vizsga) ellentétben a központi karakterek mélyen rejtegetett érzelmeit és gondolatvilágát feltáró rendkívüli szituációt a spekulatív fikció eszköztára nélkül valósítja meg.