Oh, azok az ópiummámoros tinédzser évek! – Euphoria 2. évad kritika
Mit kapunk, ha összevegyítjük a tinédzser létet, a dúló hormonokat, a szerfüggőséget, a gyászt, a családon belüli abúzust, a testképzavart, az identitásválságot, a toxikus kapcsolatokat és az egészet olyan képivilággal, zenével jelenítjük meg, amelytől maga a néző úgy érezheti, mintha valamilyen pszichoaktív szer bevételétől álmodná az egészet? Valahogy így lehetne megfogalmazni az HBO nagysikerű sorozatát, az Euphoriát. Felvetül a kérdés, vajon továbbra is működik mindez a képernyőn? Enyhén spoileres kritikámat olvashatják.
Mennyire jó A világ legrosszabb embere?
A nemzetközi együttműködésből (Norvégia, Dánia, Franciaország, Svédország) született film zajos sikereket ért el mind a Cannes-i filmfesztiválon, mind pedig országokra lebontva a bemutatókon. Joachim Trier dán-norvég filmrendező nem sorolható a legtermékenyebb rendezők közé, öt filmet jegyez 2006 óta. Bár eddig sem kaptak rossz kritikákat filmjei, mostani filmje viszi a pálmát nem csak kritikusi, de a nagyközönség szempontjából is, még ha a világ legrosszabb embere megosztó is. Vagy talán épp ezért?
Birodalom egy panellakásban
A Móricz Zsigmond körtéren található Óvóhely nevéhez híven kulturális bunkerként szolgál a betévedő vendégek számára. Különösképpen az alternatív- és amatőrszíntársulatok szerelmesei találnak kedvükre való elfoglaltságokat a számos igényt kielégítő italkínálat mellett. Január 28-án sem volt ez másként Varga-Amár Rudolf rendezése, a Vaksötét lárma kapcsán, melynek megtekintésére februárban és márciusban is lesz lehetőség.
„Úgy éreztük, hogy a mi mondanivalónk megér egy saját színházat.” – beszélgetés a független színházról, interjú Urbanovits Krisztával
Nagyon szeretem a színházat, azonban annyira nem gondolom jártasnak magam benne, hogy minden fogalommal tisztában legyek. Sokszor kavarognak a fejemben gondolatok arról, hogy mit neveznek alternatív színháznak és mit függetlennek vagy a kettő ugyanaz lenne?! Urbanovits Krisztával beszélgettem a független színházakkal kapcsolatban.
Váratlan siker – Mese a barátságról kritika
Az emberi élet meghatározó kérdése, hogy az egyén képes-e érvényt szerezni létezésének cselekedetei által. A Mese a barátságról című francia nagyjátékfilm a maga letisztult, realista módján fenti problémakört veszi górcső alá.
Fordítás regényről forgatókönyvre: A nagy Gatsby adaptációi
A nagy Gatsby mára a világirodalom egyik meghatározó művévé nőtte ki magát. A regény számos rendezőt inspirált arra, hogy filmet vagy színdarabot készítsen a történetből. Ezeket a feldolgozásokat műfajok közötti fordításokként megvizsgálva felderíthetjük az egyes verziók közötti „eltérések” miértjeit, és a fordításelmélet eszközeivel egy új szemszögből figyelhetjük meg az egyes adaptációkat.
Irodalmi kis étkészlet-ontológia – Késelés Villával
A Késelés Villával programsorozat 2017-ben indult újra, az eleinte FélOnlineon majd a Literán működő Késelés Késsel kritikasorozat párja. Állandó házigazdási az esteknek: Vida Kamilla és Csete Soma. Illetve a beszélgetéseknek a Nyitott Műhely ad helyszínt – szinte már nem is lehet elképzelni egy Késelést Laci beköszönése nélkül.
A szöveg mint tükör – Irodalomterápia
Valószínűleg, aki merült már el mélyebben egy könyv olvasásában, egyetért velem, ha azt mondom: a könyveknek van gyógyító, terápiás hatása. Könnyen hatalmába keríthet ez az érzés, amikor magával ragad egy fantasy fordulatos cselekménye, ha egy romantikus regény főszereplőjének minden érzelmével azonosulni tudunk, vagy egy izgalmas krimit lapozgatva azon törjük a fejünket, vajon ki lehet a […]
4S Street: „A művészi hajlam a viszonylag ritkább adottságok közé sorolható”
A 4S Street nevű erdélyi együttessel a Spotify által találkoztam egy szerencsés véletlen során. A Mesélek a bornak című szerzeményüket ismertem és hallgattam meg elsőként, s már első hallásra megfogott, lenyűgözött. Nagy potenciált látok bennük, már két alkalommal is sikerült elnyerniük a Legszebb Erdélyi Magyar Dal címet. Az idei Petőfi Zenei díj Év Zenekara kategóriában jelölve lettek, melynek vasárnap lesz a díjátadó ünnepsége.
Molnos Zoltán: „Nekem az alkotás maga az öröm, az ünnep.”
Molnos Zoltán, székelyföldi festő, akit okkal emlegetnek „Székely Dalí”-ként. Egyedi stílusát számtalan helyzetben mutathatta meg hazai és külföldi porondon egyaránt. Lenyűgöző képei mindenkit elvarázsolnak. A művész a cikk megjelenésének napján tölti be hatvanadik életévét. Az elmúlt évekről, művészetéről, karrierjéről beszélgettünk.