Csehov – Ha van örökkévaló
Anton Pavlovics Csehov közel 120 évvel a halála után is szerves része a magyar köztudatnak. Kötelező olvasmányként tanuljuk műveit a középiskolában, a színházak mai napig játsszák a darabjait, sőt újabb feldolgozások is napvilágot látnak. Mi az oka, hogy ennyi év után is ilyen nagy befolyást gyakorol egy 19. századi orosz író a magyar kultúrára?
Alagútba zárt szimbolizmus és magyar valóság – 20 éves a Kontroll
2003 novemberében debütált Antal Nimród Kontroll című alkotása, amely a magyar filmgyártás egyik legkiemelkedőbb darabja. Megkapó színészi alakítások, dübörgő és fülbemászó soundtrack és magyar mozgóképben korábban talán sosem látott világalkotás jellemzi, megkerülhetetlen darabja hazánk filmezésének. A budapesti metróban forgatott alkotás, amely nemzetközi visszhangra is szert tett, éppen ma, november 20-án lesz 20 éves, ebből az alkalomból cikkünkben felidézzük a filmet, a forgatást, és a premiert is.
Pöttyös az igazi – De mit is rejtenek a pöttyök? Könyvmolyképző ismertető I. rész
Lehetsz akár kezdő olvasó, vagy olyan, aki már évek óta falja a könyveket, de nagy valószínűséggel te is belefutottál már a Könyvmolyképző kis pöttyökkel ellátott könyveibe. Nem, ez nem díszítés. Ez egy kalauz, hogy segítsen az olvasóközönségnek megtalálni a leginkább hozzáillő témájú könyvet. Ebben a cikksorozatban segítő kezet nyújtok eme „kalauzhoz”, hogy te, kedves olvasó, könnyebben kiigazodj a pöttyök világában.
Ezeregy éjszaka – Elképesztő musical-újdonság a Magyar Színházban
A Szegedi Szabadtéri Játékokon debütált Geszti Péter, Monori András, és Tasnádi István world musicalje, az Ezeregy éjszaka, amely most kőszínházban, a Pesti Magyar Színház színpadán is bemutatkozott. November 2-án, a sajtónyilvános főpróbán a Hallgató Magazin cikkírói is helyet foglaltak a nézőtéren, és amit láttunk, az igazán elképesztő, és újszerű volt.
Haikuk és instaköltészet – Avagy létezik-e párszavas líra?
Borítókép: Fodor Ákos-kötetek. Forrás: Bóta Zsófia, Hallgató Magazin Valószínűleg mindannyian találkoztunk már a közösségi médiában számtalan, hosszabb-rövidebb verssel. Rengeteg olyan profil található mostanában, amelyek csak a saját verseik, gondolatfoszlányaik posztolására jöttek létre – ezt nevezzük instaköltészetnek. Legyenek a versek akár angolul, akár magyarul, ez a jelenség egyre gyakoribb, hiszen a rövid, pársoros versek is egyre […]
Kortárs képzőművészet egy karnyújtásnyira – benyomások a 2023-as Art Market Budapestről
Ha nyitott szemmel szoktál járni a belvárosban, nem kerülhették el a figyelmedet az elmúlt hónapokban a villamosmegállókban, metrókban, telefonfülkék oldalán elhelyezett plakátok, amelyek azt hirdették, hogy bizony idén is lesz Art Market.
Élők és holtak formázója – Madame Tussauds és a popkultúra
Idén tavasszal nyitotta meg kapuit a Madame Tussauds Budapest és ennek kapcsán érdemes elmélyednünk a kérdésben, hogy a panoptikumok hol helyezkednek el a kulturális ranglétrán. Turisztikai fogás inkább, vagy egy olyan tárlat, amelyet mindenkinek kötelező jelleggel végig kell járnia egyszer? Ha utóbbi, akkor a hazait vagy a külföldieket érdemes inkább meglátogatni?
Barbie Land, a totalitárius giccs birodalma
Barbie: minden kislány kedvenc rózsaszínbe csomagolt játék-álma. Milan Kundera: egy cseh író, aki munkásságával kapcsolatot teremtett a filozófia és a regények világa között, és ezáltal a 20. század klasszikusai közé került. Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című művében megalkotja a „totalitárius giccs” fogalmat, 41 évvel később pedig megjelenik a Barbie film, a kettő között pedig meglepő összefüggések születnek.
Agatha Christie filmadaptációk – Ad vagy elvesz az élményből?
A Christie-univerzum folyamatosan bővül különböző újradolgozásokkal. Kicsivel több mint egy hónapja került a legújabb film, a Szeánsz Velencében a mozikba. Ahogy a legutóbbi feldolgozások, amelyek 2017 óta fel-feltűnnek a filmvásznon, úgy sajnos a mostani sem aratott osztatlan sikert a nézők körében.
„Kellenének gyújtó hatású előadók, akik valóban valami forradalmit csinálnak” – Interjú Bősze Ádámmal
Bősze Ádám ismert zenetörténész, rádiós és televíziós műsorvezető, antikváriumtulajdonos. Esztrádembernek vallja magát. Állítása szerint 16 éves koráig hidegen hagyta a komolyzene, mégis miután szerzetesként nyolc évet élt, a Zeneakadémiára jelentkezett, zenetudomány szakra. Sok mindenkinek és sokféleképpen elmondta már eddigi élettörténetét, ezúttal megpróbáltuk nem (csak) erről kérdezni. A fiatalok és a komolyzene viszonya érdekelt minket, ezért interjúnkban olyan gócpontokra igyekeztünk rátapintani, ahol valamit megtudhatunk erről; ha nem is találtunk univerzális igazságokat, a zenetörténész szubjektív nézőpontjával megvizsgáltuk a kérdéskört. Egyetemista éveivel kapcsolatban arról kérdeztük, hogyan mélyült el a kapcsolata a komolyzenével, illetve hogyan habzsolta a budapesti komolyzenei életet a kilencvenes évek elején. Kitértünk arra is, hogyan vélekedik arról a jelenségről, hogy a tinédzsereket, fiatal felnőtteket miért nem érdekli igazán a műfaj, és hogy vajon ez kinek lehet a sara, ha valóban valakié…